Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894
— 70 osszon be, vagy hogy némely tantárgyat, pl. a történetet német nyelven adja elő; hogy az értekezletek jegyzőkönyvét német nyelven szerkessze, stb. eleget nem tesz. Szóval átvette az uj tanítási és nevelési szervezet utasításaiból azt, a mire épült és a mely alapon a mai középiskolai oktatás megindulását nyerte; de minden elnemzetlenitési kísérletezés elől kitért. Tanúskodik erről a testület egy jegyzőkönyvi határozata is, a melyben férfias nyíltsággal kijelenti, hogy a német nyelvet sem a tanítás, sem a tanácskozások nyelvéül el nem fogadja. Azért ama szigorú meghagyásoknak, hogy a jegyzőkönyvi felvételeket, számadásokat és egyéb felterjesztéseket német nyelven tegye meg, annyiban felel meg, hogy latin nyelven szövegezi azokat*) . . . 1852. okt. 16-án Erdély nagylelkű főpásztora gondterhes fejét örök nyugalomra hajtván, a püspöki megye kormányzatát és igy az iskolák közvetlen főigazgatását is a lángelméjü, fent és alant egyaránt nagy befolyású, erélyes, kimerithetlen munkásságu, apostoli férfiú, a későbbi Kalocsa bíboros főpapja, Haj- nald Lajos dr. vette át. Az ég éppen a maga idejében adta Erdélynek ezen providentialis egyházfőt! Benne egyház és nemzet, valamint az iskolák a legerősebb támaszt és soha meg nem hátráló védőt találtak az elnyomatás e szomorú korszakában, Az alkotmányos jogainkat lábbal taposó hatalom az első pár év kísérletezései után elnemzetlenitési törekvéseivel hova-tovább követelöbbeu lépett föl. Miután minden társadalmi és állami intézményt az „Össz- birodalom“ czéljainak szolgálatába kívánt bevonni, ter*) Azon rendelotot, hogy a tanárok szakállat ne viseljenek, készséggel teljesiti, minthogy majdnem mindnyája egyházi férfiak lévén, az egyházi szabályoknál fogva is arra kötelezve voltak . . .
