Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894
52 a modern kívánalmak színvonalára való felemelésén; ki a nemzet megpróbáltatásának nehéz korszakában is úgy közvetítette kormány és egyház között középoktatásunk ügyét, hogy az elnemzetlenitési kísérletek alig észrevehető nyomokat hagynak hátra. Emlitsiik-e a nagy népnevelőt. Csató Józsefet, később Alesik és Udvarhelymegye föesperesét ? Orosz Mihályt, Hubácsek Ádárnot, Ferenczi Józsefet, Nagy Imrét, Kapatán Mártont, mindannyi kanonokokat és papnevelöházi kormányzókat? És másokat, kik a marosvásárhelyi iskolából és nevelőházból, mint magasabb hivatásra előkészítő anyaházból szállanak ki a többi kath. gymnasiutnok és nevelőházak vezétésére? Mint Markovics Jakabot, az erzsébetvárosi Gábor Jánost, Czirier Antalt és Pinta Istvánt, akik a székelyudvarhelyi, Bodó Alajost, Nagy Imrét, akik a csiksomlyói gymnasiumhoz nyernek küldetést. Hol annyi jeles készültségü, a vallás és nemzet legszentebb érdekeiért lelkesülő tanférfiak felváltva egymásnak adják át a kathedrát: ott első sorban virágzó állapotban levő iskolát kell feltételeznünk! E buzgó tanférfiakkal vállvetve Zsombori István kezdettől fogva oda törekedett, hogy az uj nevelőház czélszerü beruházása, felszerelése és egyéb anyagi ügyeinek rendezése mellett az ifjúság erkölcsi fejlődése és a tanulmányokban való eredmény biztosítása által a szülők és közönség bizalmát megnyerje. Mert jól tudta, hogy a nevelőház, mely a rábízott ifjúságot lelkiismeretesen gondozza, az iskola látogatottságának is részben alapját képezi. Azért figyelmét különösen a nevelőház anyagi ügyeinek rendezésére fordítja. E végre az ösztöndíjakból befolyó évi átalány elégtelensége miatt uj jövedelmi forrás nyitásáról gondoskodik. Ezt pedig úgy eszközli, hogy az udvaron levő régi nevelőházi helyiségeket kijavíttatja és lakhatóvá teszi, miknek bérletjövedelme
