Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1894

— 38

bán nehány szobát, maga a nevelöház pedig vitessék át az iskola épületébe.

így is történt.

A derék Liszi András ismét regenssé neveztetvén ki, 1792-ben a gymnasiumépületében helyezkedik el.

Hogy minő szegényes és kezdetleges állapota lehetett akkor az intézetnek, s mily nagy gonddal járt annak ellátása, kitűnik abból is, hogy 9-re leolvadt alapitványos ifiuért egyenként 30-, összesen 270 vfr. évi átalányutalványoztatott. Azért a tanügyi hatóság meg is rendeli, hogy a regens házi használatra lovakat és szekeret ne tartson.

Ezen állapot 1795-ig tart.

Liszi András, a tudós professor és nagylelkű regens elhalálozásával 1793-ban a gubernium Göntzi Ferenczet nevezi ki regensnek, a ki hivatala elfoglalása után Ferenczi András plébánossal és gymuasiumi praefectus- sal odamüködik, hogy az iskola úgy, mint a nevelőház eredeti helyökre vitessenek vissza. Ebben egyelőre akadályul szolgált a nevelőház épületének és helységeinek még mindig rongált és részben lakhatlan állapota. De a főhatóság azon intézkedése, hogy a be nem töltött alapítványi helyek jövedelme a kijavításra for- dittassék, inindhogy egy új nevelőház építését az ösztöndíjalap meg nem bírja: a fenn említett két telket az ezen ügyben fáradhatlan mutikásságu férfiúnak sikerült a nevelőházat annyira kitatarozni, hogy ősi lakóit, a seminaristákat 1795-ben újból magába fogadhassa; az iskola pedig a neki legalkalmasabb helyre, Szentkirály- utczai épületébe térjen vissza.

Az oly gyorsan váltakozó intézkedések és zaklatások után végre-valahára mindkét intézet állandó otthonra talált. Azért ezentúl már a két intézet elöljárói fő feladatokul azt tűzték ki, hogy a távoli vidékekről is ide sereglő kath. iíiuság nevelésére és elhelye-