Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

- 7 róla, hogy legnagyobb valószínűséggel rythmikus vers volt, mely két részből állott: emelkedés és esésből, mely versmértéknek Pseudo Atilius szerint nem csak egy faja volt (nec unó genere custodito). Ebben a versmértékben volt Írva az emlékek legnagyobb része, mely emlékeket felosztjuk carmina 9acra vagy publica és carmina privata-kra.

Carmina sacra. A vallásos lyrának eme ősrégi emlékeiből csak igen kevés töredék jutott el korunkig. Ezek közűi legnevezetesebbek: az axamenta vagy

a carmina Salaria, melyeket már Cicero korában nem értettek. A Numa Pompilius által Mars tiszteletére alapított papi rend énekei voltak ezek, melyeket minden év márezius 1-ső napján a Palatínus hegyen a salii (ugrálók) hazafias testületé által tartott körmene- ten énekeltek. Tizenkét tagtárs ragyogó hadi öltözetben sisakkal, karddal és pajzazsal — élükön az elöl- ugrálóval (praesul) sipkiséret mellett a hadi isten tiszteletére élénk fegyvertáncaot járt az istenek oltárainál, majd összegomolyodva, majd szétoszolva kurta botokkal ütve az érczpajzsokra. Az ehhez énekelt dalokat nevezték axamenta. Az axamenta szó etymo- logiája különböző; némelyek agitó-bál (élénk taglejtés) származtatják, mert tripodiumot tánczoltak. Mások ab axibus származtatják, hol axare = tabula; mások axare = assare = assa voce. Azonban ma már ezt eldönteni nem tudjuk. Ránk ezen énekekből több töredék maradt; jelentményük azonban homályos. E költeményeket maguk a rómaiak is egyhangúlag a legrégibb énekeknek tartották, melyekben nemcsak minden nagy hazai isten, hanem az ősidő hősei, még nők is fel