Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

- 43 Gallus iránt (X.) Daphnia dalából, Theokritosz első idylljéböl van átvéve. A képek a legközelebbi megfigyelés és tapasztalás szülöttei. Énekre voltak szánva e költemények zene kiséret mellett és valóban a művészetben gyakorlott dalnokok gyakran és nagy tetszéssel adták elő a színpadon. Azonban Vergilius e mezei költeményeinek akadtak ellenségei és gúnyolói is. Horatius nagyon dicséri őket, inig mások, mint nem latinosokat kigunyolták s nevetségessé tették. Mindjárt megjelenésük után valami Numitorius nevű parodizálta a bukolikák elsejét és harmadikét „Anti- bukolica“-jával. De azért Vergilius bámulttá tudta magát tenni kortársai előtt s később egész mythoszi alakká lett.

Mielőtt értekezésemet befejezném még meg kell emlékeznem L. Varius Rufusról, Vergilius idősebb mesteréről. Varius volt a császár környezetében Ver- giliusig a kitüntetett dalnok. Midőn 724-ben Octavianus elfogadta a szenátustól az Augusztus tisztelet nevet, Varius volt az, ki a felséget hexameteres diszkölte- ményében a „Panegyricus Augusti“-bán ünnepelte. Úgy látszik, hogy ebben a magasztaló ódában a nép és uralkodó szeretetének érzelmei találtak szivélyes kifejezést. Variusnak költői működéséről csak szegényes töredékek maradtak fenn, de azért ragyogó tehetségének éles bizonyítékát találjuk Horatiusnál, ki Agrip- pát Variusnak, mint a hivatott, homéroszi szellemtől lelkesített költőnek művészetére utalja, ha ez dalnokot keres tengeren és szárazon elkövetett hőstettei számára:

Scriboris — mondja — Vario fortis ot hostiuiu viotor Maoonii carminis alife,