Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893
- 38 lyek itt-ott el vannak szórva Lueretius költeményének dalaiban; ekkor keletkezik a gyakori ellenmondás művészete és rendszere közt, az önkénytelen visszatérés a polytheismushoz s a dicséretnek és szeretetnek ama hymnusa, melyet szünet nélkül kész elrebegni- Ő ki olvasóit akarja kigyógyitani azon bitből, hogy az istenek hatással vannak a világra és az emberekre, „De rerum natura““ czimü nagy költeményét Eneas gyermekeinek anyjához, Vénáshoz, a termékenység, szépség és szerelem istennőjéhez intézett páratlan fohásszal nyitja meg. Abban a megindulásban a lyrikus Lueretius áll előttünk. Nem didactikus költő ajkáról hangzanak azok a szavak; ódái szárnyalása az egy érzelmekkel telt lyrikus lelkének. De a költőnek ama nagyszerű szárnyalása énekeinek elején egyszerre első üdvözlete a lyrai lelkesedéshez s tőle való búcsúja. Tanának igája alatt oly hangok nem jönnek többé ajakára. Mindazonáltal lyrikus ereje nem enyészet el; többször látjuk, - hogy a száraznak látszó egyszerű tárgy fejtegetése közben mily igazi hévvel csap át a legmagasabb lelkesedés, a lyrikus érzelmek legigazabb kifejezéséig! Lueretius müvében nem is annyira a bölcsészet, mint inkább az ihletett költőt kell csodálnunk, költészetének jelentékenységét mutatja az a mélyreható befolyás is, melyet az utódok, különösen Vergilius költészetére tett. Vergilius-szal azonban már egy más korszokba érünk ; egy olyan korszakba, mikor a római birodalom a polgárháborúk rázkodtatása után a császárság uralma alá kerül. E kor Augusztus korszaka. Augusztus a monarchia idején a politikai térről leszorult férfiak figyelmét más térre, az irodalom terére szorította. A
