Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

- 17 fordította le, hanem a fiatal Rosciust a saját maga készítette distichonban ünnepelte. Megragadó benyomást tesznek egyszerű bensőségükkel a jambusi siri- ratok is, miliő pl. a költő Pacuvius sirirata, melynek egyszerű méltóságát joggal magasztalta Gellius :

Aduloscons, tametsi proporas, to hoc saxum rogat,

Ut soso adspicias, doiudo quod scriptum őst logas.

Hic sunt pootao Paeuvii Marci sita ossa.

Hoc volobam nescius no osses. Való !

(Bár sietsz, oh ifjú, arra kér o kö, hogy tokints rá s olvasd aztán mi rajta Írva van. Itt nyugszanak Marcus Pacuvius költőnek hamvai.

Azt akartam, hogy no légy oziránt tájékozatlan.

Isten veled !)

Az egyszerű szenariusok, melyek minden dicsekvő magasztalástól tartózkodnak, jellemzők voltak e férfin lényére nézve. A görögöknek ama szokását, melynél fogva híres emberek mellszobrait, nagy irók kéziratait költői feliratokkal ékesítették, nagyszerű terjedelemben Varró is utánozta. Albumában (imagines), mely a római és külföldi államférfiak, hadvezérek, tudósok, irók és művészek 700 képét foglalta magában, mindegyikét változó versmértékü kevés sorral jelezte, magyarázta. I)e nem mind maga készítette ez epigrammákat ; idegeneket is fordított vagy vett át.

Ennyi volt az egész lyrai költészet, a mit a rómaiak — mint előbb is emlitém — átvettek mindjárt kezdetben a görögöktől. A tulajdouképeni idő, melyben a lyra először jelentkezik, a Kr. e. utolsó század.

A Livius Andrónikus óta lefolyt idő alatt a görög műveltség számtalan csatornán át szivárgott a rómaiak közé. 2