Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1893

- 17 ­fordította le, hanem a fiatal Rosciust a saját maga készítette distichonban ünnepelte. Megragadó benyo­mást tesznek egyszerű bensőségükkel a jambusi siri- ratok is, miliő pl. a költő Pacuvius sirirata, melynek egyszerű méltóságát joggal magasztalta Gellius : Aduloscons, tametsi proporas, to hoc saxum rogat, Ut soso adspicias, doiudo quod scriptum őst logas. Hic sunt pootao Paeuvii Marci sita ossa. Hoc volobam nescius no osses. Való ! (Bár sietsz, oh ifjú, arra kér o kö, hogy tokints rá s olvasd aztán mi rajta Írva van. Itt nyug­szanak Marcus Pacuvius költőnek hamvai. Azt akartam, hogy no légy oziránt tájékozatlan. Isten veled !) Az egyszerű szenariusok, melyek minden dicsekvő magasztalástól tartózkodnak, jellemzők voltak e férfin lényére nézve. A görögöknek ama szokását, melynél fogva híres emberek mellszobrait, nagy irók kéziratait költői feliratokkal ékesítették, nagyszerű terjedelem­ben Varró is utánozta. Albumában (imagines), mely a római és külföldi államférfiak, hadvezérek, tudósok, irók és művészek 700 képét foglalta magában, mind­egyikét változó versmértékü kevés sorral jelezte, ma­gyarázta. I)e nem mind maga készítette ez epig­rammákat ; idegeneket is fordított vagy vett át. Ennyi volt az egész lyrai költészet, a mit a ró­maiak — mint előbb is emlitém — átvettek mindjárt kezdetben a görögöktől. A tulajdouképeni idő, mely­ben a lyra először jelentkezik, a Kr. e. utolsó század. A Livius Andrónikus óta lefolyt idő alatt a görög műveltség számtalan csatornán át szivárgott a rómaiak közé. 2

Next

/
Thumbnails
Contents