Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1890
8 I. A JEZUITÁK KORSZAKA 1702-1773. Másfélszázadnak kellett elvonulnia az eltiport kereszt romjai fölött, mig M.-Vásárhelyt a kath. hitélet iskoláival együtt újra feltámadhatott. I. Leopolddal a kath. egyház, különösen Erdélyben a hosszú elnyomatás után, szabadabban lélekzett föl. A hitéhez annyi megpróbáltatások mellett is hiven ragaszkodó fő- és közép-nemesség az a része, a mely a vidéken elszórtan minden vallási vigasztalás nélkül élt, alig érezte föl az idők jobbra fordulását, felsőbb helyen egy kath. lelkész kiküldéséért és egy lelkészi állomás rendezéséért folyamodott, melynek központja Maros-Vásárhely legyen. A kérelmezésre lelkésznek az agg Székely Zsigmovdot küldik ki. tDe az önmagával is tehetetlen agg férfiú honnan vegye fontos missiójához azt a testi és erkölcsi erőt, mely képes legyen arra, hogy a hamvaiban 150 évig porladott egyház falait újra felemelje és benépesítse. . . A nagy feladatra ő maga is képtelennek érezvén magát, három évi lelkipásztoroskodás után 1702-ben a fáradságos apostoli munkára a Kolozsvárt tanítással foglalkozó Jezuiti-rendet hívja meg. Jobb választást nem tehetett! A tudományban, műveltségben és az életszentségben magok fölött versenytársat nem ismerő apostolokra volt itt szükség. Az Indiákon, Chinában és Japánban Krisztus igaz egyházáért a vértanuság iskoláját végigjárt férfiaknak kellett e nagy munkát kezökre venni! Ez időben a Jezuita-rend anyaháza Magyarországon egyike a legtekintélyesebbeknek, Kolozsvárit volt, melyet az erdélyi és a szomszédos magyarországi vármegyék kath. ifjainak kiképezésére Báthory István érd. fejedelem, később Lengyelország nagy nevű királya alapított és gazdagon javadalmazott. A fennebb említett Székely Zsigmond e rendház kezeibe tette le Maros-Vásárhely visszatérítésének feladatát. A kolozsvári rendház a „ Mis*o Dacica“-nak volt egyszersmind központja, akkori főnöke pedig Kapi Gábor. Minthogy e ház rendtagjai csak is tanítással foglalkoztak, a
