Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1890
%■- 30 — nevelőház eredeti helyökre vitessenek vissza. Ebben egyelőre akadályul szolgált a nevelőház épületének és helységeinek még mindig rongált és részben lakhatlan állapota. De a főhatóság azon intézkedése, hogy a be nem töltött alapítványi helyek jövedelme a kijavításra fordittassék, mindhogy egy új nevelőház építését az ösztöndíjalap meg nem bírja: a fenn említett két telket és az ügyben fáradhatlan munkásságu férfiúnak sikerült a nevelőházat annyira kitatarozni, hogy ősi lakóit, a seminaristákat 1795-ben újból magába fogadhassa; az iskola pedig a neki legalkalmasabb helyre, Szent- királyutczai épületébe térjen vissza. Az oly gyorsan váltakozó intézkedések és zaklatások után végre-valahára mindkét intézet állandó otthonra talált. Azért ezentúl már a két intézet eljőljárói főfeladatokul azt tűzték ki, hogy a távoli vidékekről is ide sereglő kath. ifiuság nevelésére és elhelyezésére minél alkalmasabbá tegyék mind a gymnasiumot, mind a nevelőházat. A nemzet politikai úgymint társadalmi megpróbáltatásainak éppen e korszakában nyilvánul intézeteink iránt a katholikus közönségnek legnagyobb érdeklődése és feltűnő áldozatkészsége. Sem azelőtt, sem azután a jóltevők és alapítók oly nagy tömege nem verődött össze és a nagy áldozatok összehordása oly sűrűn nem történt, mint éppen e pár évtized alatt Valamint az 1791-diki országgyűlésen a nemzeti művelődésnek szükségérzete addig ritkán tapasztalt követelésekkel lép fel, úgy itt is katholikus nagyjaink lelkesedése a nevelés szent ügye iránt kél versenyre. Egyik a másikat akarja felülmúlni áldozataiban. Történetünk első időszakában Hevennesi Gábor Jézustársasági főnök 4000 rhft alapítványával a nevelőházban 20 szegény ifiu ellátását kívánta biztosítani (1712-ben); később 1752-ben Bakó János és 1761. Bakó Susanna 1595 vfrot hagynak családi ösztöndíjul; majdnem ugyanezen időben gr. Haller Jánosné, szül. Daniel Sofi járul a nagy czélhoz a vámosgálfalvi tized átengedése által. Ugyanazon időben 1778 kapja nevelőházunk Mária Terézia királynőtől a fejedelmileg nagy összegű alapítványt, 10 ezer frtot. 1781-ben már csikszentgyörgyi Tompos János és neje szent-háiomsági Szeredai Katalin tesznek 3 ezer frtnyi alápitványt 8 rokon tanuló ellátására. Apostol György plebános-regens 2 ezer frot, egy marosvásárhelyi és
