Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1890

— 27 A Jézuiták által szerzett és épitett iskola helyiség, melyről mondók, hogy a rendtől megkezdve, eltöröltetésök után pedig a Fiscus által „kőlábos“ alapra fektetve egy emelettel nagyobbodott: koránt sem volt elégséges arra, hogy a leány és normális iskolákkal a már 5 osztályra növekedett középiskolát is befogadhassa. Azért a derék és erélyes Szegedi György plébános és gymnasiumi praefectus a hitközségnél úgy, mint a fensőbb tanügyi köröknél oda hatott, hogy az említett „ kőlábosJ épülettől folytatólag telket vásárolhasson és rá az iskola helyiség kibővítésére alkalmas épületet emeljen.

Miután a tanulmányi alapból 3 ezer frtnyi összeget nyert, a mai gymnasium helyiségének azt a telek-részét, a melyet az épület közepén levő és az első emelet falába illesztett kőtábla jelez, megvásárolta és rá folytatólagosan (a Duducz Zakariás-féle ház felé) az előbbi kőlábos épülethez hasonló iskolát építtetni kezdette. A város tanácsa a munkálatok megkezdése után a háznak kőlábakra való építését betiltotta, jóllehet az előbbi kőlábos épület (1762.) felemelésekor az ellen nem tiltakozott. Az erélyes plébános és gymnasiumi praefectus, Szegedi György, azonban nem az az ember volt, ki ily jogtalan beavatkozásoktól és tilalomtól meghátráljon, eképpen Írván a város tanácsának: „Életének utolsó napján subscribált becses emlékű M. Terézia nagy, kegyes királynénknak kegyes rescriptuma szerént, a közönséges jónak előmozdítására, ezen városnak díszére, deák és nationalis iskolák építéséhez kezdendek vala a napokban, ha nem akadályoztattam volna. Melyre nézve elsőbben kérem a t. ns. Magistratust, hogy mig a sietendő iskolák építésének vége leszen, az Ó Tanácsházban legyen a Mesternek (elemi isk. tanító) magának és iskolájának szállása. (így!) Második az, hogy mivel már 1772- ben die 20-a januarii a t. ns. Magistratus a közönséges jót tekintvén, megengedte volt, hogy a szegletház (elől a piaczon) és Veres- ház (befelé a Szentkirályutczába) arcusokra (oszlopokra) küllyebb egyaránt vitetődgyók, a mint élő bizonyságok vannak, s tán a pro- toeollum is bizonyítja, ezek fölött pedig a ns. város pecsétje alatt emanalt (kiadott), s a Fiscale protocollumba betétetett concessioja (engedélye) is bizonyítja: méltóztassék a t. ns. Magistratus a szerént teendő épületünköt nem akadályoztatni, sőt segíteni, előmozdítani, minthogy az a ns. város javára és díszére, s a közönséges jónak