Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1890

— 13 —

helyeztetett. Első igazgatója (regense) volt a nagy tudományu, láug- buzgalmu és ellenállhatatlan hatással szónokolni szokott pater Körmöndi Imre,1 a kit hivatalában már 1713-ban Tallián Miklós,1 2 3 a szintén híres szónok, váltott föl.

Hogy az iskola minő fokozatú és hány osztályú volt, végre hogy mit és miképen tanítottak, vagy kik voltak a tanítók? minderről biztos adatokkal nem rendelkezünk egészen 1716-ig. A szórványosan található feljegyzések is csak annyi tájékozást nyújtanak, hogy a Jezuiták első megjelenésekor egy Dánfalvi nevű kántor- tanitó igen nagy szolgálatokat tesz, s valószínűleg az elemi oktatás is ennek vezetésére volt bízva; 1716-ból már két tanítóról szólnak a feljegyzések, t. i. Gál Imréről és Török Ferenczr'ól, ki az előbbit orgona játszásiba is megtanította „Seolae cursum suum ordinarium habuerunt ludimagistro duó, Emerico Gál, quem Franciscus Török orgonista edocuit eandem artem.“ Az atyákkal lakó növendékekről pedig e följegyzés maradt fenn: „Convietores habuimus ad meusam nostram comitellum Josephum Pataki et Nicoloum Torma; ad latus cum magistro comedit Ignatius Szászmann filius domini Ludvégi dicti.“ Annyi bizonyos, hogy az iskola és nevelőház vezetése a rend superiora (feje) alatt állott, ki felvigyázott az intézetekre, az oktatás

1 Buzgóságát és szónoki képességét bizonyítja a róla fenn maradt adoma. Egy hideg téli vasárnapon kiment Kerellő Szt.-Pálra a gr. Hallerféle kápolnában isteni tiszteletet tartani. Hírét veszi ennek egy kálvinista atyafi, Debreczeni uram; hazaszalad és az éppen tűzcsinálással foglalkozó cselédeknek sürgó'sön odakiált: ..Nő, minden ember kapczát készítsen! Itt van Körmöndi! Újból elprédikál két óráig!"

2) Gróf Kornis Zsigmond, akkori gubernátor, nagy elismeréssel szól Tallián jeles szónoki képességéről. Erről a Talliánról maradt fen a következő adoma. Midőn N.-Szebenben beszédeket tartott, a féltékeny szász atyafiak szónoklása közben a város minden harangját meghúzatták, dobolni, trombitálni, stb. kezdettek, hogy nagy számú hallgatóinak figyelmét megzavarják. Erre a találékony szónok igy kiáltott fel- ,.En még többet mondanék, de engem lehegedülnek, lesipolnak, letrombitálnak, leharangoznak! Amen.“ — Egymás alkalommal pedig, midőn a pokolt és annak büntetését mennydörgő szavakkal élénken rajzolná, felkérték az urak (ezek között gr. Apor István, kir. kincstáros), hogy b eszéljen már az Isten irgalmáról is, hogy megkönnyebbüljenek (quo respirare possint). Mit

szívesen meg tett. Mert következő beszédeiben az Ur irgalmát a bűnös iránt oly kenetteljesen tüntette fel nagy tekintetű közönsége előtt, hogy mindenki a hit vigasztalásával és a bűnbánók édes reményével hagyta el a templomot.