Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1888
- 16 indulást nyer itt ex ifjúság, olyan alakot ölt az egyház? haza és az emberiség jövőja is. Azért aggódó szent félelemmel őrködött a rábizott ifjúság erkölcsi, szellemi fejlődése és tökéletesedése fölött. Figyelme és jó akarata a másoktól Bzámba se vett körülményekre és részletekre is kiterjedt. Mindent előre kigondolva és megfontolva tett. Állandóan tanult, hogy minél jobban taníthasson; erkölcsileg tökéletesült, hogy minél biztosabban növelhessen. Értette is mestertégét, mert előadását a legszövevénye- sebb dolgoknál is egyszerűség, világosság és a könnyen megérthetöség jellemezte; élete pedig mély vallásossága, hűsége, becsületessége és mindenkit szeretettel átölelő jósága által tűnt töl, s lett a gyermek szív vonzó példája. Szeretettel és lelkesedéssel csüngött hivatásán, s utolsó leheletéig taljesitette annak kötélessógeit, úgy hogy tanári székén munka közben halt volna meg, ha erőszakkal el nem vonatik onnan. A növelés történetében fényes helyen álló Pestolazzi tisztelői a neki emelt sírkőre e szavakat vésették : „ember, keresztény polgár, minden vala mások számára — magának pedig semmi.“ Mi meghalt, jelesünkről szintén egyebet nem mondhatunk: Igaz ember, nagy növelő volt. Legyen áldott emlékezete! Karácson Márton.
