Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1885

6 Óhajtanám, hogy ama 102 ifjú között, kik a magosabb szellemi, erkölcsi javak megszerzése végett ezen iskola oktató és nevelő keze alá valának helyezve, egy se találkozzék, kinek oka legyen, hogy a lelkiismeret kimaradhatlan vádjától gyötörve, szégyenkezve, a nem teljesített kötelesség gyalázatától porig alázva álljon az őt tárt karokkal váró szülők, testvérek, rokonok és barátok elé. — Sajnos, hogy nem mindenkinek hirdethetem a jó, az eredményes tanulás örömét, mint a kitartó munka diadalát.

Ha körültekintek az ifjúságon s vizsgálom arczu- latát: sokaknak szemeiből a becsületes, az eredményes munka s a híven teljesített kötelesség örömének fényét látom kisugárzani. De, fájdalom, látok levert, a késő bánkodástól rángatózó arczokat is. Vajha a most rájuk ült nehéz bánat sötét fellegéből jövőre a tanulékonyság, nagyobb munkakedv és jóravalóság reményének fényes napja mutatná ki vigasztaló és biztató képét.

Az ifjúság oktatásával és nevelésével megbízott derék tanártestület a jó eredmény biztosítása érdekében kötelességét hi\en teljesítette. A mit a magát könnyen tájékozni tudó szakismeret, tudományos készültség az oktatásban, nevelői ügyesség és rátermettség, az erkölcsök, a jellemfejlesztésben állandó munkássággal és ügybuzgalommal párosulva megtehet, mindaz kisérletlenül nem maradt. A hivatás magaslatán álló munkának meg is van a maga eredménye. Mert tekintettel arra, hogy ifiaink a gymnasiumba mennyire a jó tanítás és nevelés eredményét biztosítani hivatott tényezők és föltételek hiányaival jőnek föl s a megkivántató értelmi képesség mily alanti fokon állnak és az erkölcsi jó indulatoknak mennyire fogyatékos fejlettségével jutnak kezeink közé: a valóban más körülmények között közepesnek mondható eredményt kitűnőnek kell nyilvánítanom.

De épen azért, mivel oly annyira hiányos értelmi