Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1885

- 18 —

ják meg a kitartó foglalkozást, rendet, tisztaságot, munkakedvet, az alázatosságot, türelmet^engedelmessóget, — és igy tovább: egyetlen jó indulat, tehetség és képesség fi- gyelmököt ki ne kerülje, fejletlenül ne maradjon. Ellenben gyermekeiktől tartsanak távol minden rósz példát, alkalmat és körülményt, ne engedjék, hogy cselédekkel társalogjanak, vásott, utczagy er ekekkel érintkezzenek, mert a kicsiny korban fölvett rósz hajlamok és szokások késő öregségökre is kihatnak; örökségök a biin.

Másodszor az iskolával, melynek vezető kezére bízzák gyermekeiket, állandó összeköttetésben lenni igyekezzenek. Ismételten hangsúlyozom: ne hidjék, hogyha egyszer gyermekeiket az iskolának átadták, a szükséges taneszközökkel stb. ellátták, minden további felelősségök és teendőjük megszűnt, s igy az annyira fontos szülői kötelességek további teljesítésétől elzárkózhatnak.

Az egész müveit világ egy jaj szóban egyesült, hogy az iskolázás nem termi meg a ráfordított áldozatok gyümölcsét. Ma-holnap egész könyvtárakat lehet berendezni, az eredménytelenség okainak és a biztosabb módszer feltalálásának tárgyában megirt irodalmi termékekből. Mind hiába való! Mert mindaddig, mig a család és iskola között okvetlenül megkivántatö természetes viszony az érdek- közösség és kölcsönösség alapján bensőbbé nem válik, a biztosabb nevelés, a megfejthetlenség zavaros vizében tovább is stagnálni fog; mindaddig sem most, sem jövőben, sem itt, sem egyebütt a szülő, az iskola és társadalom eredménynyel teljes oktatást és nevelést ne várjon. Majd, ha az emberiség művelésében a két legjogosultabb tényező — a család és iskola véd- és daczszövetségben fognak élni, egymás teendőivel tisztába jőnek s egymást teljesen megértik és támogatják; majd, ha a szülök elfogulatlan Ítélete elzár minden útat attól, hogy a hanyagságáért vagy rósz magaviseletéért az „Értesítőkben“ „Iskolái bizonyítványokban“ megrótt iüu az iskola óo annak