Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1884

tői, ha valaki tanácsot akart kérni, akkor legelőször is bőjtölnie kellett egy nap hústól, három nap bortól. Midőn végre barmait föláldozta, a templomnak legtisztább rejtekébe vezettetett s ott az áldozatbaromnak leteritett bőrére feküdt, hogy álmában elébe tűnjék a jövendő. E jövendő megtudásához pedig elégséges volt a felhevült phantasia. A vak együgyüség és tudatlanság ilyenkor száz meg száz megfélemlítő jelenetet tárt maga elébe. Affelől pedig éppen nem lehet kétségünk, hogy az ilyen templomi álom a rendesektől sokszor és sokféleképpen különbözött. A rendes álomból fölébredő ember, ha nehezen is, de rájön, hogy a mit ő látott, az a képzelet játéka, de a templomi alvó akárhányszor valóságos isteneket vélt látni és fensőbb szózatot hallani.*)

Hasonló tünemények merültek fel mesterséges előidézés nélkül is. Mert, hogy a régi idők hagyományaitól el ne távozzunk, a rómaiaknál s más akkor élő népeknél is számosán voltak, kik a gonosz szellemektől magukat megszállva lenni hitték. Az ilyen gonosz szellemekben való hit annyira általános és közérdekű volt, hogy Ágoston szemtelenségnek tartotta az azokban való kételkedést **)

Hiába az emberi természetnek gyarlóságai közzé tartozott régen is, oda tartozik ma is vizsgálni az alaktalan jövendőt, kitudni annak titkait. Talán éppen ez az oka annak is, hogy az álomképeket a tudatlanság a titkos jövendő előleges nyilvánulásainak szokta tekinteni.

De minthogy az álomképek a tapasztalás szerint is gyakorta homályosak, hiányosak, azért azokat nagy óvatossággal kell fogadnunk, magyaráznunk, jövendő sorsunkra, vagy éppen lotteriajátékokra alkalmaznunk.

Hányszor nem álmodjuk magunkat olyan dolgok birtokában, melyek ránk nézve elérhetetlenek. • Hányszor nem tanulunk meg álmunkban olyan dolgokat, melyek felől sem az előtt nem tudtunk, sem azután nem fogunk tudni semmit?

Az álmokból való jóslás talán még. az ősidők maradványa. Alig van nép, melynek történetével ez össze nem lenne kapcsolva, s mely jövendő sorsát nem látta

*) V. ö. Kölcsey minden munkái V. K. 106—107. 1. B,-Pest 186^.

**) V. ö. i. b.