Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1884

a következő nap az álmodott helyen csakugyan kék foltot talált. Ennemoser, a bölcsész, megjegyzése szerint, egy, vesszőken keresztül szaladó katonának nővére ezen iszonyú fenyités megpillantásakor nemcsak a vesszőcsapások fájdalmát érezte, hanem testén is jeleket talált, hasonlókat azokhoz, minőket a vesszőcsapások szoktak okozni.")

így van ez nem egyszer az álomban is, a belülről kifelé ható képzelet annyira befolyásolja a szerveket, hogy ezek az akarat minden befolyása nélkül működni kezdenek. Fekhelyünkön megfordulunk, a nélkül, hogy annak tudatával birnánk, kezeinket ökölbe fogjuk, fogaink ösz- szevaczognak, a nélkül, hogy annak tudatával birnánk, s végre magunkat ágyunkban felülve találjuk.

De valamint a képzelet hatása a külszervekre tagadhatatlan, úgy azt sem vonhatni kétségbe, hogy a külső jelenetek hatásai is álomképeket eredményeznek. Álomban a szemek le vannak csukódva, de ha világosság keletkezik, minthogy a fény nemsokára a lecsukott szempillákon áttör, azonnal fölébredünk. Még könnyebben meghatják a külvilág jelenetei a többi érzékeket. Innen, ha az alvó kezeire kisebb terhet alkalmaznak, az azonnal kivonja kezeit a teher alól; ha lábaira szokása ellenére párnát bontanak, azokat szabadítani igyekszik a tehertől, stb. Azért méltán következtethetni, hogy homályosan észrevehető zörej is álomképző lehet. így a csöndes lágy zene, a dajka altató dala, a suttogás, a lassan permetező eső stb. Ha álmunkban a menny dörgését, épületek összeomlását, a harczi kürt riadóját véljük hallani vagy látni, közönségesen a harcztéren képzeljük magunkat; ha pedig a lélekzés tudatunkhaz jut, akkor azt látjuk, hogy szárnyakat öltve repülünk.

A kivülről jövő behatásokat egyszerre több alvó is dolgozta fel álomképekké. A hetvenes évek elején Gy.-Fe- hérvártt egyik viharos nyári éjen 16—18 papjelölt aludt egy hálószobában. A fergeteg dúlt, a villám meg-megismé- telve ropogták lecsapott a közelben, mikor is az egyik alvó növendék álmában feljajdult, a másik tovább folytatta, tovább a harmadik is a nélkül, hogy fölébredt volna. Reggel mindhárom jól emlékezett az álomra Mindhárman a valóban

’) V. ö. ü. o. 136—136. 1.

— Í5 —

1. iti, lUu ■ . I- xlk 'já i.' , Mi Палп*