Katolikus Gimnázium, Marosvásárhely, 1884
— И — vajha ezt ne álmunkban látnok, s azért is ez annál erősebben tapad lelkűinkhez, minél kedvesebb volt előttünk ; mégis ezen behatás pillanat alatt nyom nélkül tűnik el, ha akár természetes, akár mesterségesen gerjesztett világosságra vetjük szemeinket az ébredés pillanatában; ha kétségbeejtő kiabálás-, dörgés-, vagy a vészharang kon- gására ébredünk. Az álmunkban látott jelenségek egészen más színezetűek, mint a hogyan azokat ébrenlétünkkor visszaidézhetjük. Ébren az álmodva átvivőit küzdelem korántsem hat úgy ránk, mint midőn izzadó homlokkal s dobogó kebellel latba vetettük erőnket. A roppant teher, mely az álomban vállainkra nehezült, fölébredéskor nincs rajtunk. A csöndes éji zene, mely álmunkat félbe szakítja, fölébredéskor nem oly kedves, mint az alváskor volt. Ezért aztán, midőn álmainkra reflektálunk, az álom hiányzó részleteit igyekszünk kipótolni, a valóságnak megfelelő egészszé alakítani. Dr. Leidesdorf M. Wassielowsky-tól*) idéz egy ide vonatkozó esetet. Szerinte Tartini, a hires zeneszerző, 1713-ban egy éjjel azt látta álmában, hogy lelkét az ördög megvásárolta, és hogy a gonosz szellem mindent az ő kívánsága szerint cselekedett. Egyszerre kedve támadt átadni hegedűjét az ördögnek, ha vájjon ez tudna-e valamely csinos darabot játszani Meglepetése szerfölött nagy volt, midőn az ördög által olyan sonátát hallott játszani, melynek szépségét a legmerészebb képzelő tehetség sem foghatta föl. Annyira el voltam ragadtatva, mondja Tartini, hogy lélekzetem megakadt és fölébredtem. Azonnal megragadtam hegedűmet, hogy az álomban hallott hangokat kicsaljam belőle, de azokat megközelítenem sem sikerült. Az általam akkor szerzett zene, folytatja ő, kétségkívül egyike volt legjobb szerzeményeimnek, de a különbség közte és a hallott között, megmérhetetlen. Kissé feltűnő, hogy Tartini ama szép zenét, melyhez álom közben lelte az ideát, az ördögnek tulajdonítja Éppen ezért nevezte magát a darabot is „Ördög sonátá“-nak. Hasonlóképpen alakit Göthe is a szerzett ideákból, csakhogy nem az álmodottakból, egészen újakat. *) Die Violine. 1869.
