Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 1. (2019)
Botár István: A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól
96 Botár I. kénytelenek leszünk sorba venni azokat az információkat, amelyek segíthetnek a középkori környezet rekonstrukciójában. Ehhez azonban középkori írott forrásokat gyakorlatilag nem használhatunk, a területre vonatkozó írott adatok jószerével csak a 16. századtól csordogálnak. A 17-18. századig visszanyúló források viszont sokkal színesebb környezetet festenek, mint ahogy az ma az intenzív mezőgazdaság, a mocsarak lecsapolásai, a vízszabályozások és erdőirtások után látható. Aligha lehet kérdés, hogy időben visszafelé haladva egyre kevesebb antropogén hatással kell számolni, így noha rekonstrukciónk nem lehet teljes, a középkor esetében több erdővel, nagyobb mocsarakkal, és kevesebb emberi beavatkozással számolhatunk, mint ahogy azt a 17-19. századi forrásokban, helynevekben tapasztaljuk. A szembetűnő változáshoz elég a katonai térképek adatait összevetni a jelenkori állapotokkal.22 Adataink legtöbbször már a végbement változást dokumentálják, az alább idézendő irtás, orotás, aszalás helynevek már az erdők visszaszorítása nyomán létrejött helynévi réteg nyomai.23 Pesty Frigyes kérdőívein számtalan erdőírtásra vonatkozó adatot találunk a csíki falvak esetében: majd minden településen leírják, hogy a vész, aratás, irtás, aszalvány, égés stb. összetételű helynevekkel jelölt területeken nemrég még erdő állt.24 Csík középkori földrajzi környezetének rekonstrukciója tehát a közismerten szegényes és kései jellegű forrásadottságok ellenére sem lehetetlen feladat. A környezet egyik legfontosabb eleme a domborzat természetesen gyakorlatilag érintetlen maradt, és ugyanez, legalábbis a 19. századig a vízrajzi viszonyokról is állítható, így a 18. század végi I. katonai felmérés e vonatkozásban kitűnően hasznosítható. Természetesen a különböző források alapján rekonstruált kép főként a késő középkort illetően bízhat a hitelesség reményében és ott sem tekinthető részletesnek, ám a fő tendenciák megbízhatóan jelezhetők. A jelenből a későközépkorig, koraújkorig visszanyúló rekonstrukció alapján a fontosabb környezeti folyamatok középkori előzményei is sejthetők. Kísérletünket ezt követően a lelőhelyek topográfiai vizsgálata segítségével némileg ellenőrizni is tudjuk majd. A legkorábbi csíki források a 14. századi pápai tizedlisták és templomos településekre irányuló ebben a vonatkozásban csak a legalapvetőbb megállapításokat teszi lehetővé. Maga a Csík helynév, már amennyiben a több magyarázat közül a csíkhalra vonatkozó magyarázat lehetett a névadás motivációja, az Olt ártereiben gyakori halfajra és annak halászatára (?) utalhat. A templomcímes helynevek mellett néhány további, leíró jellegű helynév csak csekély bepillantást enged a korabeli környezeti viszonyokba. A Rákos falunév nyilván a Rákos-patakról vette nevét, így aligha tévedünk, ha arra gondolunk, hogy a név kialakulásakor, de legkésőbb a 14. század elején a patak rákokban bővelkedhetett. A Tarkő helynév azt sejteti, hogy a karcfalvi templomdomb már akkor csupasz, irtott szikla lehetett. Somlyó esetében, a név etimológiájától függően arra gondolhatunk, hogy a névadó hegyen gyakori volt a som, vagy (az irtás miatt?!) a domboldal suvadásos, omlásos lehetett.25 Az oklevéltárak környezetre vonatkoztatható adatai meglehetősen szegényesek és késeik. Kivételesnek tarthatjuk tehát, hogy például Karcfalva esetében arra találunk utalást, hogy a falun átfolyó Oltón, pontosabban az Oltból kivezetett, ásott vízfolyások mellett már a középkor végén több malom létesült, illetve hogy ezek között különbféle vízterelők stb. létesültek.26 Ez alapján talán nem eretnekség lehetségesnek tartani, hogy a 17-18. századi térképes és írott forrásokban feltűnő malomhelyek egy része középkori eredetű lehetett. Felcsíkon az erdők egyik legnagyobb „ellensége” a 16. század közepétől adatolt madarasi vashámor volt. A fejedelmi birtokban álló, több falu népét foglalkoztató, nagy intenzitással működtetett hámor fa- és faszén-szükségleteinek 22 A Csíki-medence erdőhatárának visszaszorulásához ld. Jánossi 2004. 23 Botár 2008. 24 Pesty 2013. 25 FNESz II, 483. 26 SzO VIII, 167-169.
