Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 1. (2019)
Botár István: A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól
94 Botár I. természettudományos módszerek és források használata lehet. A különböző természettudományos vizsgálatoknak a jövőben nagy szerepe lesz e kérdések vizsgálatában, de ilyenek egyelőre nem részei a régészeti kutatásnak. Szerencsénkre más tudományágak eredményei gyakran hasznosíthatók e vonatkozásban is. Az egykori erdők alatt kialakuló és adott fajok társulásaira jellemző gyeprétegek olykor évszázadokig tanúskodnak az egykor felettük álló erdők összetételéről. A Csíkszentdomokos és Csíkszenttamás között álló, ma már jórészt teljesen fátlan Garadoson Bálint Laura biológus végzett elemzéseket, melyek nyomán arra jutott, hogy itt egykori vegyes összetételű lombhullató erdőkre utaló gyepek azonosíthatók.16 Az időjárás történeti változásaival foglalkozó kutatásokból már régóta tudjuk, hogy Európa és a Kárpát-medence klímája a történelem folyamán többször változott. Az 5/8. és a 13. század eleje között úgynevezett kis optimummal számolnak, amikor melegebb és csapadékosabb éghajlati viszonyok uralkodtak és ennek is tulajdonítják a települési és mezőgazdasági expanziót.17 Sajnos a közelmúltig e tekintetben nem nagyon támaszkodhattunk helyi adatokon nyugvó természettudományos rekonstrukciókra. A viszonylag közeli bukovinai pollenvizsgálatok (a Dorna patak völgyéből) már korábban egyértelműen bizonyították, hogy eme klimatikus változásnak a Keleti-Kárpátok növénytakarójára is jelentős hatása volt.18 Aligha tévedünk, ha ezek tanulságait a Csíki-medencére is elfogadjuk. Eszerint a jégkorszak utáni időkben kimutatható volt egy törpefenyő időszak hideg, száraz, szeles klímával (I.). Ezt erdeifenyő-lucfenyő korszak követte száraz, meleg klímával, amikor a fenyvesekben mogyoró és tölgy is jelentkezett (II.). Ezután meleg, nedves időszak következett lucfenyő-, tölgy-, mogyoró- vegyes erdőkkel (III.), majd lehűlés állt be, az időjárás szárazzá, hideggé vált. Az időszak jellemző növényei a lucfenyő és gyertyán voltak (IV.). Az ötödik, napjainkig tartó időszak nedves hideg klímájúnak tartható, ez a luc-bükk-jegenyefenyő időszaka. Az idézett műből nem derül ki, hogy ezek a klimatikus szakaszok milyen kronológiai határok közé tehetőek és az egyes időszakok milyen hosszúak lehettek. Korábban az egyéb idevágó adatok alapján azt feltételeztem, hogy a Pop-féle III. vagy IV. szakaszra eshetett az Árpád-kor. Újabban azonban sokkal közelebbi lelőhelyen, Alcsík déli határán a Szent Anna-tó iszaprétegeiből gyűjtött interdiszciplináris kutatások során végeztek hasonló elemzéseket, de ez esetben az adatsorok mellé kalibrált C14-es adatok segítik a keltezéseket.19 Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy milyen nagy jelentősége van ezeknek a kutatásoknak a térség környezettörténeti megítélésében. Noha a tó magasan fekvő „zárt” kráter-medencéjének elhelyezkedése, jellege miatt az itteni megfigyelések elsősorban a tó közvetlen környezetére adnak hiteles adatokat (a tó szintje 950 m, míg a környező kráterperem 120-350 m-rel magasabban helyezkedik el), az itteni vegetáció változására utaló adatok bizonyos mértékben érvényesek a Csíki-medence alacsonyabban fekvő központi területeire nézve is (a legközelebbi középkori települések 650 m magasan terülnek el). Az értékeléskor azt is figyelembe kell venni, hogy a tó éppen azon a sávon helyezkedik el, ahol a jelenkorban (!) a fenyő és lombhullató erdők határa húzódik. Bizonytalanságot okoz az is, hogy míg az első tanulmányban a radiokarbon elemzésre alapozott keltezési adatokat napjainkig hasznosították, a második dolgozatban a legfiatalabb elmzett korszakként a 1000-760 kallibrált BP adatokat ismertették, ami nagyjából az Árpád-korral azonosítható (leszámítva a 13. század végét). E kutatások területünket és korszakunkat is érintő legfontosabb eredménye, hogy az ezredforduló körüli időszakban (1050-900 cal yr BP) egyértelmű antropogén beavatkozásra utaló hatás nyomait rögzítették. Ekkor a tó környezetében visszaszorult a bükk, helyén lucfenyő 16 Bálint 2004. Az erdőket túlélő aljnövényzet szerepére a régi erdőtakaró rekonstrukciója kapcsán már korábban figyelmeztettek. A Gyergyószentmiklós melletti Erős Csere (!) oldalán olyan cserjéket azonosítottak, melyek tölgyesekhez tartozhattak, ld. Tarisznyás 1982,47. 17 Draskóczy 1986, 312; RÁcz 1993, 68-72. 18 Pop 1929, idézi Nyárádi 1929, 587. 19 Magyari et al. 2006; Magyari et al. 2009.
