Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 1. (2019)

Botár István: A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól

A Csíki-medence középkori környezeti viszonyairól 117

TÜDŐS 1999

Tüdős S. K., Székely főnemesi életmód a XVII. század alkonyán (Bukarest-Kolozsvár 1999) Tüdős 2003

Tüdős S. K., Erdélyi testamentumok I. Hadviselő székelyek végrendeletei. Háromszék (Marosvásárhely 2003)

Újvári 1983

Újvári B., Csíkmenaság külterületének történeti helynevei, Magyar Névtani Dolgozatok 48. Vadas-Rácz 2010

Vadas A. - Rácz L., Éghajlati változások a Kárpát-medencében a középkor idején, ASz 51/1-4, 2010, 36-61.

Vitos 2002

Vitos M., Csíkmegyei füzetek I (1894) (Csíkszereda 2002, új kiadás)

Zatykó 2010

Zatykó Cs., Természeti táj - emberformálta táj: a középkori környezet rekonstrukciójának lehetőségei, in: Benkő E. - Kovács Gy. (Szerk.), A középkor és kora újkor régészete Magyarországon II (Budapest 2010) 839-852.

DESPRE MEDIUL NATURAL AL BAZINULUI CIUCULUI IN EVUL MEDIU

(Rezumat)

Bazinul Ciucului este cunoscut azi ca fiind col(ul rece a (árii, cu páduri dominate exclusiv de räsinoase, imaginea recentä fiind deseori reproiectatä si in privin(a evului mediu. Datele arheologice nu confirmä insä aceastä presupunere, in complexele secolelor III-XV d. Ch. gäsim deseori urme carbonizate de stejari. Stejarul a fost folosit si la construc(iile bisericilor si conacelor medievale datate cu metoda dendrocronologiei. In secolele III—IV respectiv XVI-XVII sunt documentate numeroase dovezi ale prelucrärii intensive a minereurilor de fier, activitate care necesitä in cantitä(i uriase material lemnos de esenfä taré, mai ales speciile de fag si stejar. Prezen|a pädurilor de stejari se reflectä si in toponimia regiunii si fireste si in izvoarele scrise ale secolelor XVI-XIX, respectiv in analizele de polen a cercetärilor legate de istoria mediului. Concluziile principale ale articolului sunt urmätoarele: condi|iile climaterice mai favorabile din epoca postromanä si din evul mediu au favorizat habitatul uman si au creat

un mediu natural asemänätor zonelor mai joase si mai centrale din Transilvania. Pädurile de stejari din interior ul bazinului au fost defrisate in continuu, apogeul fiind in cursul secolelor XVII-XVIII. Odatä cu räcirea climei efectele acestea in depresiunea Ciucului au fost mai accentuate din cauza altitudinii si a inversiunii termice. ín aceste condifii mai aspre concuren(a dintre spécii a fost cästigatä de pädurile de räsinoase. Compozi(ia si caracterul florei, respectiv aspectui si rata de impädurire a depresiunilor intramontane din Carpafii Räsäriteni (Gheorgheni, Ciuc, Casin) s-а format in ceea ce vedem azi in urma unui proces complex a cärei componente principale erau: impactul antropogenic (defrisärile extinse), räcirea climei („micul glacial”) si concuren|a dintre spécii (räsinoase versus stejar si fag). Din aceastä cauzä, folosirea in cursul cercetärilor istorice si arheologice, a datelor recente ale mediului, pentru interpretarea habitatului din veacurile precedente, va conduce la concluzii eronate.