Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 34-35. (2014-2015)
Articles
68 GÁLL E. - HŐGYES M. H. sikeresen azonosították, nemcsak a Kis-Szamos folyása mellett, Nagykapus - Gyalu - Kolozsvár - Nemeszsuk - Dés irányában (a régi római úthálózat mentén), hanem a Szamos mellékvölgyeiben is jogosan gyaníthatjuk a már ebben a korszakban létező úthálózatot. Ehhez kapcsolódik az a tény, hogy a Meszesi-kaput, ahol az Alföldet Erdéllyel összekötő út húzódott, Kolozsvártól észak-nyugat irányba, a Nádas-patak és Kisbács felől lehetett megközelíteni. Ez egyértelműen bizonyítja a szerteágazó úthálózat létét, és mindezt alátámasztja a 12-13. századi településhálózat képe is. (10. kép) Néhány gondolat a Kis-Szamos völgye településterületének 11-13. századi evolúciójáról. A két vármegye kialakulásának időrendjéről. A terület evolúcióját, tájképét, amint előbb említettük, a természeti körülmények és lehetőségek, illetve az ókori úthálózat mellett egyértelműen a kora középkori politikai, gazdasági, katonai és egyházi struktúrák határozták meg. Szent István fennhatóságát három lényeges elem határozta meg (1. latin rítusú egyházszervezet kiépülése; 2. világi közigazgatás kiépítése; 3. magánbirtok létrejötte), amely az európai államiság három ismérve volt.34 E struktúrák keretében először is a Kis-Szamos völgyét közel fele-fele arányban lefedő, 11. században született vármegyét és hatalmi központjaik (Kolozs és Doboka) fontosságát kell kiemelnünk, ugyanis ez az intézményi keret működtette az egész gazdasági és egyházi rendszert.35 A két vármegyeközpont létrejötte kronológiai szempontból radikálisan eltér egymástól, annak ellenére, hogy a régió két központi helye (várai) topográfiai szempontból nagyon jól kiegészíti egymást (ez indokolja létrejöttüket is). gától itt járt Sztehló Ottó mérnök úr és előttem úgy nyilatkozott, hogy a templom hajója III. Béla király idejében épült. Megállapíthatónak mondta ezt a nyugati ajtó és a három külső szeglet tetején levő, úgynevezett kváderkő stíljéből. 1922-ben a Román Műemlékek Bizottságától is künn voltak s a bizottság vezetője, Roska Márton úr pontosan ugyanazt mondta, hogy III. Béla király idejéből való (1173-1196). Ez a két, egymástól teljesen független szakvélemény és kormegállapítás nem egyezik a Kelemen [Lajos] tanár úr elméletével, de azonosságuk igen feltűnő és meggondolkoztató. (...).” Tény az, hogy újabb kutatásokat igényelne e kérdés megoldása. Benkó 2014. 34 Kristó 2002, 100. 35 A Kárpát-medencében az első vármegyék - nem meglepő módon - a Dunántúlon jöttek létre. Kristó 2002,120. Tényként rögzíthetjük, hogy all. század első felében új, nyugatias jellegű politikai központok létrehozásával a Kis-Szamos völgyének tájképe jelentős mértékben módosult. Kolozsmonostor várközpont hatalmi és kulturális kisugárzása egyre szélesebb körben éreztette hatását a 11. században, ennek lenyomata a környéken előkerült, 11. századra keltezhető teleprészletek csoportja, illetve a 12. században, ha még egyelőre nehezen is, de már nyomon követhető településhálózat (Id. a 2. térképet). Doboka szerepe, hatása all. században egyelőre kérdőjeles, jelentősége azonban, elsősorban a határvédelemben, vitathatatlan. Nem zárható ki a Szék körüli sólelőhelyeken kibányászott só adminisztrációjában játszott szerepe sem. E kérdés azonban további régészeti kutatásokat igényel. A folyóvölgy arculatának 11. századi evolúcióját nagymértékben meghatározta a középkori egyházszervezet (az erdélyi püspökség) kiépítése, a medence „nyugatiasodását” azonban a legjobban a 11. század második felében létesített bencés kolostor segítette elő.36 Sajnos, amint arra Laszlovszky József is rámutatott, nincsenek arra vonatkozó információink, hogy milyen elveket fogalmaztak meg e közösségek létrehozói a természetes környezet és a szerzetesi lakhely vonatkozásában, annyi tűnik bizonyosnak, hogy elsősorban a kiemelkedéseket részesítették előnyben.37 Kolozsmonostor esetében, meglátásunk szerint a szerzetesrendnek nem volt választási lehetősége, hiszen a kolozsmonostori vár már jóval korábban létezett, mint politikai-igazgatási központ. Hogy milyen lehetett a szerzetesi közösség tájhasználata a kolozsmonostori bencések esetében, annak régészeti vizsgálata a környék nagyfokú beépítettsége miatt majdhogynem lehetetlen vállalkozásnak ígérkezik. Az azonban bizonyos, és a 11. század végétől a 13. századig keltezhető kolozsmonostori temető ezüst leletanyagának kiváló minősége, valamint a leletanyag széleskörű kulturális kapcsolatai alapján gyanítható, hogy a kolozsmonostori központ gazdagsága nem lebecsülendő.38 Ezen kolostorok arra törekedtek, hogy a legtöbb termék előállítására szakosodott népességgel rendelkezzenek, még akkor is, ha ezek szétszórva helyezkedtek el, hogy biztosítsák a legalapvetőbb termékeket,39 és ez a kolozsmonostori bencések kapcsán is gyanítható. Dobokával ellentétben, 36 Kristó 2002,116 (az írott források idézésével). 37 Laszlovszky 2004, 339. 38 Gáli 2013b, Fig. 35-36. 39 Laszlovszky 2004, 339.
