Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 34-35. (2014-2015)
Articles
Medieval Weapons from Bistra Muresului 137 Rezumat Piesele de armurä si armament de la Bistra Muresului, ajunse in colecfia Muzeului Judefean Mures, reprezintä cel mai important lot de acest gen descoperit pe valea superioarä a räului Mures. Ele provin din apropierea unei fortificapi medievale identificate de curänd in valea päräului Bistra. Pe längä situi arheologic este cunoscut §i locul de descoperire al pieselor. Matériáiul este compus din diferite tipuri de värfuri de lance (3), várfuri de sägeti (19), bolfuri de arbaletä (9), pläci de armurä (18), pinteni (4), zäbale (3), potcoave (4) si catarame (6). Unele categorii de piese au analogii pe о arie foarte intinsä §i pot fi datate vag in perioada medievalä. Este vorba in special de värfurile de lance, unele tipuri de värfuri de sägeatä, potcoave sau zäbale. Repere cronologice mai stabile ne oferä pintenii, pläcile de armurä si boljurile de arbaletä, care pot fi datate in secolele XIV-XV. Datare similarä au unele tipuri de värfuri de sägeatä precum si о ramä de teacä de cutit. Cetatea de la Bistra Muresului nu este menponatä in sursele scrise, desi reinterpretarea unor documente medievale si unele indicii de toponimie localä ar permite identificarea ei cu cetatea Mentew construitä de Torna Losonci la ínceputul secolului al XIV-lea. Kivonat A Maros Megyei Múzeum gyűjteményébe került dédabisztratelepi fegyverek a Felső-Maros mente egyik legjelentősebb fegyverlelet együttesét alkotják. A szórvány leletek egy eddig ismeretlen erődítmény közelségében kerültek elő, a Bisztra-patak völgyéből kimagasló meredek sziklatömb közelségében. Szerencsés véletlen, hogy a lelőhely mellett a leletek pontos lelőkörülményeit is ismerjük. A fegyverek között különböző típusú lándzsahegyeket (3), nyílhegyeket (19), számszeríj nyílhegyeket (9) találunk. A védőfegyverzetet egy szegmentált vértezet lemezei alkotják. Á lovasfelszerelés tárgyai közül a sarkantyúkat (4), ép és töredékes zablákat (3), patkókat (4) kell megemlítenünk. A fennmaradt csatok egy része bizonyára a lószerszámok kategóriájába sorolható, egyeseknek azonban más rendeltetésük is lehetett. A lándzsahegyek, nyílhegyek, zablák, patkók számos, széles területen elterjedt párhuzammal rendelkeznek és igen tág időhatárokon belül keltezhetők. A sarkantyúk és számszeríj nyílhegyek a Kárpát-medencei analógiáik alapján a 14-15. századra keltezhetők, akárcsak az egyes nyílhegytípusok vagy a késtok merevítő. A bisztrai erősséget nem említik középkori forrásaink, bár néhány oklevél újraértelmezése és a helyi toponímia adatai alapján nem zárható ki a forrásokban a 14. században felbukkanó, Losonci Tamás által építtetett Mentővárral való azonossága.
