Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 29/3. (2009)
Gál-Mlakár Viktor: A 13-14. századi kerámia kutatástörténete Északkelet-Magyarországon
178 Gál-Mlakár Viktor kívül megtalálható még, a Vértesben Csákvár környékén, Bihar megyében Körösrév mellett illetve Erdély középső részén Hunyad megyében is79. Az eltelt négy évtized ásatásai alapján dolgozatunkban közölt új térképen teszünk kísérletet ennek a speciális kerámiafajta elterjedésének pontosabb körülhatárolására. A népraji párhhuzamok alapján azonban feltételezhetjük, hogy kialakulásának egyik jelentős központja lehetett a mai Szlovákia délidélkeleti területe. Ahogy a bemutatott elterjedési térkép is mutatja, egy igen kedvelt és nagy távolságokra szállított kereskedelmi cikkről van szó. Ennek okára talán Holl Imre világít rá legjobban, amikor az emberek szépérzékét és az edény jobb tisztántarthatóságát hangsúlyozza80. Az ország különböző lelőhelyein előforduló fehér kerámia nyersanyagának pontosabb származási helyéről azonban csak alapos és kiterjedt leletanyag feldolgozások és természettudományos vizsgálat után kaphatunk majd pontosabb képet. * Mindezek alapján végül hangsúlyozni kell, hogy a szakirodalom áttekintése nyomán sajnos csak az edények típusait és díszítésmódjukat állt módunkban vizsgálni, mivel a legtöbb esetben, pontosabb meghatározás nélkül, csak a „fehér kerámia” megjelölés szerepel a töredékek leírásánál. Kivételt képez Wolf Márk által Mezőnyárád belterületén megásott 14. századi ház és leletanyagának, valamint Simonyi Erika által részben feldolgozott, Felsőzsolca „Várdombon” feltárt 13-14. századi motte leletanyagának közzététele. Ennek a két lelőhelynek az ismertetésében egy-egy edénynél már egzaktabb leírással is találkozunk, zsíros tapintás említése vagy árnyaltabb színmegjelölés formájában. Kívánatos lenne a 13-14. századok leletanyagának későbbi közléseinél nemcsak formai jegyeket és díszítésmódokat megkülönböztetni, hanem precízebb nyersanyag leírásokat és meghatározásokat is adni. Még az egyre gyarapodó leletanyag mennyisége mellett is szükségesnek látszik régebbi, már publikált vagy még közöletlen ásatási anyagok elővétele, revíziója. Az Árpád-kori fazekasműhelyek és körzeteik speciális jellege miatt81 a kutatási irányokat egy-egy kisebb térség kerámiaanyagának minél teljesebb összegyűjtése és feldolgozása, valamint természettudományos vizsgálatok elvégeztetése felé kell kijelölni, idővel kialakítva így egy-egy területre jellemző edénysorozat tipológiai és kronológiai rendszerét. Ezeknek a feladatoknak végrehajtása azért is fontosnak látszik, mivel a fehér kerámián belül különböző típusokba sorolható töredékek, edények nemcsak nyersanyagukban, hanem keltezésükben is mutathatnak eltéréseket82. Másrészt a fenti feldolgozások segíthetik a kutatást a sokszor egy egységként kezelt 13-14. századi kerámiaanyag szétválasztásában. 79 Kiss 2006, 156. 80 Holl 1963, 336. 81 Takács 1993, 449. 82 A solymosi vár leletanyagának vizsgálata során felhasznált, szintén Zemplén megyei lelőhelyekről származó analógiák alapján bizonyítható a „sárgásfehér színű” és a „budai típusú” alcsoportok kronológiai eltérése. Ennek bemutatására azonban terjedelmi okokból jelen tanulmányban nem vállalkozhatunk.
