Marisia - Maros Megyei Múzeum Évkönyve 29/3. (2009)
Gál-Mlakár Viktor: A 13-14. századi kerámia kutatástörténete Északkelet-Magyarországon
A 13-14. századi kerámia kutatástörténete Északkelet-Magyarországon 167 Az Árpád-kor emlékanyagának legnagyobb részét képező régészeti feltárásokon, terepbejárásokon vagy a véletlen folytán előkerült kerámiatöredékek ill. edények kutatástörténetének rövid összefoglalására teszek kísérletet jelen dolgozatban. A honfoglalást követő évszázadok fazekasipara formakincseinek, díszítőelemeinek, készítéstechnikai sajátosságainak feltérképezése és - általában egy-egy lelőhely anyagát érintő - résztanulmányokban megfogalmazott összefoglalása az utóbbi évtizedekben nagyrészt megtörtént. Azonban szükségesnek látszik az eddig elért eredmények felülvizsgálata, melyet a Magyarországon az utóbbi két évtizedben tapasztalható intenzív (nagyberuházásokat érintő) régészeti kutatások és új - elsősorban természettudományos - vizsgálatok eredményei is indokolnak. Jelen dolgozatban, a kora Árpád-kor kerámiakutatása felé tett kisebb kitérő után, részletesebben szólok, elsősorban Északkelet-Magyarország 13-14. századi kerámiájának kutatástörténetéről, újabb, eddig talán még kevésbé ismert kutatási eredményeiről és a feldolgozás lehetséges további útjairól. Árpád-kori kerámiánk kutatástörténete A 10-11. század edényművességének, elsősorban sírkerámiájának kísérőleletek alapján történt első nagyobb ívű összefoglalása Kvassay Judit nevéhez fűződik1. A feldolgozás alapján ismerté vált edénytípusok (fazekak, virágcserép alakú tálak, bordás nyakú edények stb.) vizsgálata megmutatta, hogy a mindennapi élet során használt főző- és tárolóedények kerültek étel-, italmelléklet hordozóiként a sírokba. A temetők kerámiaanyagának elemzését követően több - hasonló korú - telep vagy teleprészlet (pl. Eszetrgom „Szentgyörgymező”, Örménykút, Mezőkeresztes „Cethalom”) feldolgozása, leletanyagának közzététele is megtörtént2. A Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén fekvő Edelény határában található borsodi földvárban kerültek elő azok az edénykészletek, melyek egy, bizonyosan a 10. század folyamán, tűzvészben elpusztult falu házaiból kerültek elő3. Wolf Mária a majd két évtizede tartó feltárás és feldolgozás során azonosította az edények díszítőelemeit, melynek eredete a szaltovói kultúrához kapcsolódóik, az egyes edények speciális funkcióit, kiegészítette bordás nyakú edényeinkről eddig közölt ismereteinket, valamint készítéstechnikai és természettudományos vizsgálatok elvégzésre is lehetősége nyílt. A jelen ismereteink alapján a 11-13. századokra jellemző cserépbográcsaink kutatása, már csak azok egyedülálló formája és funkciója miatt is, igen hamar előtérbe került. Első említésük és funkciójuk meghatározására tett kísérletek a 1930-as évekre tehetőek4. A bográcsoknak a magyar népesség életmódjában elfoglalt helyéről, esetleg a speciális edényfajta életmódra gyakorolt hatásairól Szőke Béla és Fodor István is véleményt alkotott5. Takács Miklós 1986-ban szintetizáló jelleggel, egy összefoglaló kötetben jelentette meg a Kárpát-medencében ' Kvassay 1982. Dr. Kvassay Judit sokak által idézett doktori disszertációja sajnálatos módon mind a mai napig csupán kéziratban olvasható. 2 Herold 2002; Lázár 1992; Simonyi 2001b. 3 A földvár kutatására lásd: Nováki 1993; Wolf 1992; Wolf 1996. A leletanyag feldolgozására lásd: Wolf 2003; Wolf 2006. 4 Hölrigl 1932-33; Szabó 1938. 5 Szőke 1955; Fodor 1975.
