Kiss Gyula (szerk.): A Magyarországi Református Egyház egyetemes névtára 1941 (Budapest, 1941)

A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA. Amikor az Egyetemes Névtár szerkesztésére a megtisztelő megbízást 1939 decemberében meg­kaptam, azzal az elhatározással fogtam a mun­kához, hogy emberileg tökéletes munkát adok s minden részletében abszolút pontos adatokat szolgáltatok. Amikor e munka végén az előszót írom, megvallom, hogy ez nem sikerült és mégis lelkiismeretfurdalás vagy szomorúság helyett Isten iránti mélységes hála és boldog örvende­zés tölti el lelkemet. Mert a Névtár hiányai azok­nak a rendkívüli időknek a következményei, amelyek egyrészt katonai szolgálatom miatt en­gem is akadályoztak s egy-egy időben a nyomda teljesítő képességét is erősen csökkentették, niásrészt a szerkesztés megkezdése óta Kárpát­alja, Erdély és Dél egyrészének hazatérésével háromszor növelték meg úgy az ország területét, mint magyar református egyházunk birtokállo­mányát és egyházközségeink számát. Ilyen kö­rülmények között sem az előrehaladott munkát abbahagyni, sem a tervezett időn belül befejezni nem lehetett. De nem lehetett az anyaországi részek és az egymás után hazatért részek között adatszolgáltatás szempontjából a tökéletes azo­nosságot sem keresztülvinni, mert míg az anya­országi egyházközségek adatait az Egyetemes Konvent áltál kibocsátott és a lelkipásztor urak által kitöltött kérdőívek alapján állítottam ösz­­sze, addig a királyhágómelléki egyházkerület adatait a kerület által kiadott „Református ár­vaházi képes naptár” 19 Ifi. évi számából, az er­délyi egyházkerület adatait az „Erdélyi magyar református naptár” 19bl. évi számából vettem át mindkét egyházkerület elnökségének engedé­lyével. Mindkét kerület elnöksége volt kegyes az íav átvett anyagot a mai állapotnak megfelelően kiigazíttatni, amiért ezúton is hálás köszönete­­met fejezem ki. A „Délvidéki református egyház” adatait a közölt formában Ágoston Sándor püs­pök úr maga volt kegyes rendelkezésemre bo­csátani. Fentiek miatt a közigazgatási beosztást és a lélekszám adatokat a később¥hazatért részeknél nem lehetett a népszámlálásról kiadott hivata­los közleményből és Országos Helységnévtárból átvenni, mivel a hazatért részekre vonatkozólag ilyen, a munka befejezéséig nem jelent meg. Kénytelen voltam tehát Kárpátáljánál a lelki­­pásztor urak adataira támaszkodni, ahol ők tud­tak adatot szolgáltatni. Az anyaországi lélekszám-adat ok az 1930. évi népszámlálás eredményét tüntetik fel, mert az 19Ifi. évi népszámlálás adatai hivatalos közle­ményben még nem jelentek meg. A lelkipásztor urak születési és nyugdíjinté­zeti tagságuk kezdetének évét is csak az anya­országi és felvidéki egyházkerületeknél állott módomban feltüntetni. Előbbieknél a nyugdíjin­tézeti törzskönyvek, utóbbiaknál a kérdőívek adatai alapján. Az első bécsi döntéssel hazatért úgynevezett Felvidék lélekszám-adatait a lelkipásztor urak bizonytalan közlésével szemben az 1939-ben meg­jelent Statisztikai Közleményekből vettem át. Királyhágómellék és Erdély népességi adatai az említett két naptárból vétettek át. Szórványok tekintetében az előző, 1935. évi Névtár adataitól csak ott tértem el, ahol a szór­ványbeosztás változása a konventre bejelente­tett. A szórványbeosztással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy E. T. I. törvénycikk llf. §-a szerint „Az egyházközség területe egybeesik a polgári község területével” amiből következik, hogy olyan politikai község területéhez tartozó bármely távoli tanya, vagy lakott hely, ahol egyházközség van, nem szórvány. Szór­vány a 17. §. szerint csak az a község, amelynek területén anya-, leány-, fiókegyházközség nincs. A majorokat, tanyákat, pusztákat, külterülete­ket, tanyacsoportokat, lakott helyeket tehát csak az esetben lehet szórványnak tekinteni, ha azok telkigondozás tekintetében más politikai község területén lévő egyházközséghez tartoznak. A királyhágómelléki egyházkerületet régi ne­vén és beosztásával közöltem, de pótlólag köz­löm az egyházmegyék és egyházközségek beosz­tásában a tiszántúli egyházkerületbe 19jZ. évi ioMuár hó 1-én történő visszatérés következté­ben előálló változásokat. Befejezésül ezúton mondok hálás köszönetét a püspök, esperes és középiskolai igazgató urak­nak, valamint mindazoknak, akik az anyag felül­vizsgálása és az adatszolgáltatás szempontjából segítségemre voltak. Buáapest^-Kisvdrda, 19Ifi. deeember 1. KISS GYULA kisvárdm lelkipásztor.

Next

/
Thumbnails
Contents