Hegedűs János (szerk.): A Magyarországi Református Egyház egyetemes névtára az 1911. évre (Budapest, 1911)
III A szerkesztő előszava. A magyarországi református egyház első egyetemes névtárát az 1886. évben adta ki az egyetemes konvent. Az azóta lefolyt negyedszázad alatt az egyházkerületek adtak ki időről-időre, némelyik évről-évre, a saját viszonyaiknak megfelelő névtárt. Melyik módszer felel meg az egyetemes egyház érdekének, az kétségen felüli. Ezért is ..átárazott az egyetemes konvent amellett, hogy egyetemes névtár adassák ki. Oly mü, mely az egyetemes egyház egész életműködésére kiható lett volna: eddig meg nem jelent. Ez indított engem arra, hogy ily irányban tegyek ajánlatot az egyetemes konventnek és örülök, hogy ajánlatomat elfogadta, azt megvalósíthattam. Minden eddigi hasonmunkától eltérő ez a mü úgy anyagát, mint beosztási rendszerét illetőleg. Mind az anyag feldolgozása, mind a beosztás rendszerénél az vezetett, hogy a mü gyakorlati legyen és szakszerű. Egyaránt haszonnal forgassa a gyakorlati ember ép úgy, mint a tudománykedvelő, búvárkodó, valamint a laikus nagyközönség. Czélom elérése végett természetszerűleg a kérdéseknek egész tömegével kellett a lelkész urakat megterhelni. Az anyag amit felöleltem, szinle riasztóan nagy, amit főleg akkor éreztem, midőn az összes anyaghalmaz előttem állott. Hogy e téren minő nehézségekkel kellett megküzdenem: az nem tartozik a nagyközönség elé. Ami e műben van, az a magyarországi református egyházközségek lelkészeinek a munkája. Én híven adtam vissza az adatokat. Minden adat okmányon alapul. Ami ebből dicsőség és érdem: az a lelkész uraké. Többet Ígértem, mint amennyit adok. Igaz. De nem bennem van a hiba. A bekért adatokat sokféle okokból nem lehetett úgy feldolgozni, hogy azok a nagy nyilványosság éli kerüljenek. Az életrajzi adatok nem közölhetóse okáról pedig a helyen, hol a nyilvánosságnak is szólok, nem beszélhetek. Az egyes egyházközségek minden életviszonyára kiterjedő adatok közlését, amiért oly sok tinta folyt a szaklapokban, nem is Ígértein. De be kellett kérni a legkisebb adatot is, hogy az egésznek a képét bemutathassam. Hogy a mü nem teljes, az bizonyos. Teljessé csak akkor fog lenni, ha az 1898. évi IV. t.-cz. alapján a magyarországi összes helynevek újból megállapítottak és e mü helységnévtári részébe felvehetők lesznek; ha továbbá az 1910. évi népszámlálás anyaga feldolgoztatott és a hivatalos adatok rendelkezésre állanak, végül ha az illetékes egyházi hivatalos tényezők mindazon adatokat, melyek ily mü előállításához szükségesek, a jövőben kellő időben, a kérdések súlyának helyes felismerésében, a feleletek szabatosságával fogják rendelkezésre bocsátani. Addig is azonban kezdeni kellett. Bármikor kezdtük volna el e müvet, az első év ép ilyen hiányos volna. Az 1910. népszámlálásra sem kellett várni, mert hiszen ennek adatai csak akkor lesznek hivatalosak, mikor azok mindazon retortákon keresztül mentek, melyeket a törvény s utasítás elő ir. Addig azok nem hivatalosak. A napilapok és egyes közreműködő közegek utján nyert értesülés még nem hivatalos adat. Az egyetemes konvent határozatához képest a könyvnek február végére kellett volna megjelenni, igaz; de itt szolgáljon mentségemül az, hogy előbb csak az 1909. befejezett év adatai feldolgozásáról volt szó, míg később az 1910. évi születési, halálozási, házassági és beiskolázási adatok feldolgozása is kívánatosnak jeleztetett és igy erre is ki kellett terjeszkedni, továbbá azon körülmény, hogy a bekért hivatalos adatok a kijelölt időre nem küldettek be, sőt még e sorok írásakor is érkeznek — mindezek feldolgozása, a feldolgozott anyagnak kinyomatása felette sok időt vett igénybe.
