Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-08-16 / 15. szám
Buenos Aires, 1953. augusztus 15 MAGYAROK ÚTJA Habsburg-ház befolyása, mégpedig nem mint 5 magyar királyoknak, hanem, mint Ausztria urainak befolyása. Éz az új politikai tájékozódás jelentkezett a magyarnál jóval korábbi horvát Pragmática Sanctióban, Jellasidi magyar ellenes kiállásában s a Horvát Jogpárt azon törekvésében, hogy Becsre támaszkodva harcolja ki a horvát népi területek politikai egységét s ezen keresztül a kiegyezéssel megteremtett dualista berendezés trializmussá szélesítését. Itt nyomban megállapíthatjuk, hogy ez az ¡ orientáció átmeneti s időleges eredményei ellenére a maga egészében negatívnak, végső következményeit tekintve meg éppen károsnak bizonyult. Hiszen ez az orientáció késztette a horvátságot a magyar-horvát unió utolsó évszázadában a magyarsággal való szembefordulásra, ami a horvátság mai tragédiájához vezetett. Részleteiben ez a politika eredményezte a tényleges katonai segítség ellenében a határvidékek területének a horvát bán joghatásköre alól való kivonását s e területek elszerbesítését. Jcllasich Becs melletti felzárkózását, Becs éppoly abszolutizmussal jutalmazta, mint amilyennel Magyarországot sújtotta, hogy aztán 1867-ben teljesen elejtse őket. A Jogpártnak Béccscl való kacérkodása késztette a magyarságot a horvátság triális eszméjével való szembehclyezkedésre s ez az osztrákbarát politika még Dalmáciának Horvát - Szlavónországgal való egyesítését sem tudta biztosítani, holott Dalmácia sorsa teljesen Bécs kezébe volt letéve. Két évszázados békés együttélés s a legteljesebb sorsközösségvállalás után ez a politika, illetve kezdeti stádiumában éppen c politika által melengetett délszláv ideológia mérgezte meg a magyar-horvát unió utolsó évszázadának légkörét s ez vezetett a sábor 191X. október 28-i határozatához, a magyar-horvát unió felbontásához. Azok a geopolitikai erők, gazdasági, kulturális, politikai, sőt népi érdekek', melyek nyolc évszázaddal ezelőtt a magyar-horvát összefogást indokolták, majd nyolc évszázadon át fenntartották, korántsem szűntek meg a sábor elszakadást kimondó határozatával. A horvátság tragédiája éppen abból származott, hogy szembefordult ezekkel az erőkkel s nem vette észre, hogy ezzel saját érdekei ellen cselekedett. így nem ismerték fel, hogy az olaszok dalmáciai partraszállása ellenében hiába keresnek Bclgrádban segítséget, mert a szerbséget végső fokon egyáltalában nem érdekelte a dalmát tengerpart sorsa, mert a szerb területek természetes tengeri kijárata Észak-Albániában van, vagy méginkább Szalonikibcn. S valóban a szerbség mindig kész volt Itáliáv.al Dalmácia, s a horvát érdekek rovására megegyezni. így pl. a nettunói egyezményben Bclgrád kész volt Dalmáciát megnyitni az olaszok gazdasági s népi térfoglalása előtt. A horvátság azt sem vette észre, hogy a pánszláv gondolat vetületeként jelentkező délszláv eszme mögött a balkáni s bizánci szerbség imperializmusa leselkedik s nemcsak a horvátság 1300 esztendős államiságának szétzúzására készül, de a horvátság sajátosan horvát s nyugati kultúráját s népi mivoltát is megsemmisítéssel fenyegeti. Amikor a horvátság az utolsó pillanatban mégis felismerte a veszélyt, már késő volt. Radies István, a Horvát Parasztpárt elnöke hiába tiltakozott Sribicsevics Szvetozár zágrábi puccsa ellen, hiábavalónak bizonyult a zágrábi horvát helyőrség 1918. december 4-i véres megmozdulása, a szerbség, s vele a Kelet, Bizánc átmenetileg erősebbnek bizonyult. De a magyarság sem volt mentes a hibáktól s a tévedésektől. így nekünk is részünk volt abban, hogy az események ide vezettek. így hiba volt, hogy az 1340-es években megfeledkeztünk arról a tényről, hogy Horvátország csak 1790 óta tartozott a magyar helytartótanács hatáskörébe, azaz, hogy Horvátország a magyar-horvát unió keretében 1102-től egészen 1790-ig mindenkor megőrizte a maga külön államiságát, külön törvényhozását s hogy ez az 1790-es új, szorosabb kötelék csak a horvát rendi érdekek biztosítását célozta. Hiba volt az is, hogy 1868-ban a magyarhorvát kiegyezés alkalmával nem biztosítottunk tágabb teret a horvátság önkormányzatának, így elsősorban az, hogy nem adtuk meg Horvát-Szlavonország részére a pénzügyi függetlenséget s hogy Ausztriával szemben nem harcoltuk ki Dalmácia tényleges átadását, holott a magyar-horvát kiegyezés szövege világosan utal Horvát-Szlavonország és Dalmácia egyesítésére. De talán a legnagyobb hibát akkor követtük cl, amikor 1863 után a kiegyezéssel szemben tanúsított magatartásuk szerint ítéltük meg a horvát politikai csoportokat s minden olyan törekvést, mely e kiegyezés revíziójára irányult, magyarellenesnek minősítettünk. így következett be az a ferde helyzet, hogy a horvát nemzeti törekvéseket képviselő Horvát Jogpárttal szemben semmiféle megértést sem tanúsítottunk, holott egyedül ennek a pártnak programmja alapján lehetett volna megoldani a Monarchián belül, sőt a Szentkorona egységének fenntartásával a délszláv kérdést. Ezzel szemben hatalomra segítettük Strossmayer délszláv ideológiáját magáévá tevő Nemzeti Pártot, majd a kiegyezést formálisan elismerő, de valójában az elszakadást előkészítő Szerb-Horvát Koalíciót. Az összeomlás előestéjén a Horvát Jogpárt még egy utolsó kísérletet tett, hogy a horvátságot fenyegető veszélyt elhárítsa s hogy a horvát érdekeket a Monarchián belül biztosítsa. A párt nevében három horvát képviselő azt a javaslatot terjesztette Károly király, majd Tisza István volt miniszterelnök elé, hogy Horvát - Szlavonország, Dalmácia és Bosznia- Hercegovina egyesítésével teremtsék meg ugyan a Magyarországgal és Ausztriával egyenrangú Nagy-Horvátországot, de a horvátság továbbra is megmaradna a Szent Korona országainak kötelékében, azaz kész hozzájárulni ahhoz, hogy a jövőben is szorosabb közjogi kötelék fűzze Horvátországot Magyarországhoz mint például Ausztriához. Bár Károly király és Tisza István elvben megadták hozzájárulásukat e javaslathoz, a már szenilis Wekerle Sándor miniszterelnök— a Szerb-Horvát Koaliciótól is félrevezetve — nem ismerte fel a cselekvés sürgősségét. Ezzel a magyarság szempontjából is kedvező megoldás utolsó lehetőségét is elmulasztottuk. (4) (3.) Dcér József dr.: „A magyar-horvát államközösség kezdetei.” — Budapest, 1931. (A magyar-horvát unió kialakulásának történetére vonatkozó e fontos mű az Archívum Eur. Centro Orientalis 1934. évf.-ban németül s a Revue d’Histoire Comparée 1943. évf.-ban francia nyelven is megjelent.) (4.) Bajza József dr.: ..Horvát kérdés”. Egyetemi előadás a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen az 1931/32. tanévben. Autószerencsétlenség áldozata lett Henri de Man professzor Henri de Map belga prof esz-1 szór, a neves szocialista teoretikus, a történelem és filozófia doktora — a berni ATS jelenti —- autószerencsétlenség áldozata lett. Henri de Man professzor feleségével a svájci Grcngből autón ment Moratba és egy vasúti átjáróftál autója a vonatba rohant, Henri de Map szörnyethalt, feleségét súlyos állapotban vitték kórházba. Henri de Man az 1920-as években „Túl a marxizmuson” című hatalmas, müvével irányította magára a figyelmet. Ez a könyve Brüsszelben jelent meg, s csakhamar megjelent Párizsban is és lefordították könyvét számos nyelvre szerte a világban. A marxizmusról ez a legkitűnőbb bírálat! Jelentőségét emelte e könyv szerzőjének személye, aki kora ifjúságától kezdve szerepet játszott a szocialista pártban és a nemzetközi munkásmozgalomban. Személyesen ismerte a nyugati szocialista mozgalmak vezetőit, nemkülönben a bolsevista vezéreket. A nemrég Svájcban megjelent Emlékiratában nagyon érdekesen ír valamennyiről. Henri de Man professzor miután brilliáns bírálattal elutasította a marxizmust, nem sokkal azután elkészítette a belga szocialista Munka Tervet, s e terv szellemével bizonyította be, hogy marxizmus nélkül lehet szocialista gyakorlati munkával a munkásosztály és egy ország helyzetét emelni. Van Zeeland kormányában a háború előtt Henri de Man pénzügyminiszter volt. A belga szocialista pártban közvetlenül háború előtt jutott vezető szerephez, midőn a külföldi egyetemi katedráknak búcsút mondott és visszatért Belgiumba. U- gyanis korábban Leipzigbcn, Bécsben, Grandban, Brüsszelben tanított az egyetemeken. Henri de Man elítélte, hogy Nyugaton szocialista pártok a rossz békekonferencia népeket sújtó határozatainak zsandáraivá váltak. A magyar nemzettel történt igazságtalanságra is reámutatott, egyik könyvében pedig a románoknak az erdélyi magyarság fölötti elnyomását ‘.ette szóvá még a két háború között. A második világháború után Svájcban élt emigrációban. Ifjabb könyvei jelentek meg. és legutóbbi könyvében szóváteszi, milyen tarthatatlan állapot Európa számára, hogy „a magyar búza a zürichi piacon drágább mint a Manitoba-búza.” Az igazságos európai elrendezésért harcolt Henri de Man, mint szocialista. A marxistákkal szemben az európai keresztény civilizáció becsét hangsúlyozza. A kereszténység fogta össze Európa népeit egy közösségbe, melyet azóta a kapitalizmus kifejlődésével egységében megbontottak. A közlekedés és kereskedelem kifejlődésével a népek nem kerültek egymáshoz közelebb, amint azt remélték. Soha olyan távol nem voltak egymástól népek Európában, mint ma és a nemzeti ellentétek nem voltak ennyire kiélezve. A polgári forradalmak, másfelől a marxizmus, a népek nemzetközi összefonódását remélték a technika és a kereskedelem kibontakozásától, hogy mindez megkönnyítő népek egymáshoz való közeledését. A francia jakobinusok^ kései ivadékai a párizskörnyéki békével nemzeti államok kialakítása címén Közép Európában elmélyítették a nemzeti ellentéteket, mert anarchiát idéztek elő. A marxizmus a nemzeti ellentétek kiküszöbölését Ígérte a nemzetköziség szelleme által és e helyett a szocialista pártok fejlődése a patriotizmus felé mutat. Henri de Man az angol szocialistákat bírálva legújabb könyvében rámutatott, hogy mi dőn Európa történelme legnagyobb válságához érkezett, az angol szocialisták elfoglalták magukat az angol életre irányuló szocialista programmjuk kivitelezésével, s a brit impérium szénája rendezgetésével és az európai szolidaritás háttérbe szorult. Másfelől a Marxot magasan lobogtató bolsevisták az orosz impérium kiépítésével foglalták el magukat ugyanakkor Közép-Európában és azt igájuk alá vetették, sEurópa szemünk láttára balkanizálódik. Henri de Man figyelte a középeurópai problémát. A prágai Hradzsinban Masarykkal való beszélgetését a háború után közreadta, melyet most a brüsszeli „Fáklya” ismertet. Masaryk, aki korábbról is ismerte Henri de Mant, panaszkodott a belga professzornak, hogy Csehszlovákia, jövője elé nem tekint reményekkel, meri a cseh nacionalisták a legnagyobb ellenségei Csehszlovákiának, s a cseh naciana- I isták rombolják az ő „müvét” Csehszlovákiát. Henri de Mannak a Belga Szocialista Munkatervről szóló füzete a második világháborút megelőző évben Budapesten is megjelent. A svájci autókatasztrófával egy bátor európai szellem távozott el. (y) A legkényesebb ízlést is kielégítő munkát vállal Magyar szobafestő • gyors • pontos • megbízható • garanciával Pintér Endre, Sucre 2671. Cap.. Telefon: 73-7044
