Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-07-30 / 13-14. szám
v&rjxr' MAGYAROK ÚTJA Bu«no« Air««, 1963. Július 30. 5 Mialatt egyesek a buenosaire-‘ si magyar kolóniában eddig ismeretlen méretekben élezték ki az egymás közötti ellentéteket, a népidemokratikus budapesti kormány itteni követsége és argentínai magyarnyelvű ügynökei propagandakiállítást rendeztek a főváros centrumában. „A mai Magyarország” volt ennek a szemfényvesztő kommunista tárlatnak a címe, felsorakoztatva a „boldog és megelégedett” magyar nép életéről e célra készített fotográfiákat s azokat az iparmüvészeti remekeket, amelyeket még az időből ismertünk, mielőtt nem „szabadította fel” szerencsétlen hazánkat a vörös barbárság. A kiállítás ugyan azt szerette volna bebizonyítani a tájékozatlan szemlélőnek, hogy Magyarországot a Szovjet emelte ki az ezeresztendős elmaradottságból, de a legékesebb propaganda-felírások sem tudták hihetővé tenni, hogy egy katonai megszállás alatt élő nép ennyire ragaszkodjék hódítóihoz. Sokan akadtak az argentin látogatók közül is, akik megkérdezték, hol vannak a deportálásokról készült felvételek, mért nem mutatják meg a börtönök életét, Mindszenty bíborost? Nagyon is „mai” Magyarországról szólt ez a propaganda, mert a falakon mindenütt ott masíroztak a szovjet bárgyúképü katonái, magyar katonát azonban nem lehetett látni. Rákosi és Gerő azonban tündökölt! A szerencsétlen rendezőséget ugyanis egy kissé próbára tették az események. Ez a kiállítás tavaly, vagy egy-két hónappal ezelőtt még jó lett volna Moszkvának, a tapintatlanul közbelépő események azonban időszerűtlenné tették az egész anyag „irányvonalát”. Arra gondolni se merünk, hogy „elhajlásról” van szó. Mégis jó, ha az itteni vörös ügynökök felkészülnek az eshetőségekre, mielőbb „kritikát kell gyakorolniok”. Azt a kritikát úgysem lehet felülmúlni, amit normán felüli teljesítéssel az idő „gyakorolt” e rossz szimatú Potemkin-követők fölött. Ami e pillanatban nem időszerű az új taktika miatt: az oroszosításról bárki meggyőződhetett. A kiállítás különben sem volt eredménytelen. Buenosairesi magyar antibolsevista harcosok feltűnés nélkül lefényképezték a kiállítás pár részletét, számos látogatóját s a propaganda-zagyvalék felszolgáló pincéreit: az ott sündörgő kommunista elvtársakat. Ezenkívül megszerezték a kiállítás vendégkönyvének illusztris névsorát. Egy kis rendzavarás is történt, amire a belügyeibe temetkező kolónia nem lehet eléggé büszke. Akadtak magyar ifjak, akik nem tudták tétlenül végignézni a hazug és > férfid kommunista akciót. Kinyomattak egy röpcédula nagyságú, elegáns kartonlapot, amelyen Kovách Aladár nagyszerű antibolsevista kiáltványának jól csoportosított adataira és az emigráció Fehér Könyvének az UN előtt is akceptált leleplezéseire támaszkodva elmondották a kiállítás gyanútlan argentin látogatójának, hogy mi mindent takargatnak el ezek a lovagias szovjet katonát mutogató propaganda-fotók. Ezt a tájékoztatót osztogatták a bejáratnál a kiállítás látogatóinak a hazaszeretetből gyakorlatban is vizsgázó, derék magyar diákok, a kommunisták nem kis bosszúságára. Nekik köszönhető hogy a látogatók megtudták a „mai Magyarország” életének elriasztó valóságairól is mindent, ami ebből a bolsevista szemfényvesztésből kimaradt. (h) Már 70.000 peso gyűlt össze a piatánosi intézet megvételére Az angolkisasszonyok nevelő intézetének bérletében lévő platánosi birtok megvételére, amint azt már jelentettük, megindult emigrációnk egyik legnagyobb méretű kezdeményezése. A gyűjtési akció már eddig is szép eredménnyel járt. Az argentin fővárosban többen is felajánlották segítségüket a szervező munkában. De ugyanilyen érdeklődés kíséri a vidéki szervezést is. Córdobában Grosovichné Sövény Terézia vette kézbe az akciót. A minden szociális és kulturális ügyben részt vállaló nagyasszony a maga jelentős hozzájárulásán kívül azt is vállalta, bogy a Córdoba vidékén beszervezze a magyarokat a nemes cél megvalósítására. A gyűjtés eddigi eredménye a következő: 5000 pesót adtak: Grosovichné Sövény Terézia, Chmelár Gyula, „Mindnyájunkért”, Túli Ferenc. 2000 pesót adtak: Kranauer István, Bobrik Arnó, Cziprus József, Horváth József és neje. 1000 pesót adtak: dr. Girsik Géza, dr. Ternák Gábor, Duday Miklós, Werb Ernő, Áron Ferenc, Sándor Zoltán, P. Müllner József, dr. Simon László, dr. Pintér Ferenc, Magyarok Ütja, dr. Fülöp László, Ózdy Sándor, Bánffy Endre, Rayner Ferenc, Zsurek Lajos, Túli Béla, Tóth-Szegedi József, Németh Jenő, Dombay Jenő, Závory István, dr. Tóth Aranka, Vándor és Péter, dr. N.N., dr. Bartha István, Scheftsik András, dr. Szili Imre, Gyarmathy József, Szeibertcsalád, Groza András. 500 pesót adtak: dr. Gáti László, Valentin Alsinai Dalkör, Kelemen Jenő Szabó Kálmán, Bóla Ferenc, Magyar Nyomda, „Anyám emlékére”, Grosó Albertné, Poesz-család,. 400 pesót adott: Rasa Conti. 300 pesót adtak: dr. Séra Lajos és dr. Barcza József. 200 pesót adtak: Ney Sándor és egy rádiót, dr. Kehidai Gábor, özv. Vidáné, Bukovszky Albert, Fóthy Gyuláné, Szabó Géza, Pinczinger Lajos, Weiss Mátyás, Muzsik Józsefné, 150 pesót adott: Pásztor József. 100 pesót adtak: Sátorhelyi Viktor, Jóhegyi Sándor, Vince István, Király Ilona, dr. Folmann Jenő, dr. Agárdi Jenőné, Balog Kovács Lászlóné, Vass János. Agárdi Zolika és Marika 30 pesos.. W. J. és családja 50 pesót. Magyar-horvát kapcsolatok és a Dunamedence elrendezése írta: Homonnay Elemér Máriaffy Lajos, az Innsbruckban élő erdélyi politikus az elmúlt év decemberében „A magyarság jövője a Dunamedencében a felszabadulás után” címmel előadást tartott a római rádióban. (1.) Ezen előadásában Máriaffy Lajos hat pontban foglalta össze azokat a földrajzi és történelmi adottságokat, amelyek a magyarság s vele együtt valamennyi dunai nép sorsát az elmúlt ezredév során meghatározták s minden bizonnyal a jövőben is meg fogják határozni. E hat pont közül csupán hármat szeretnök most kiemelni s elemezni a magyar-horvát kapcsolatok szempontjából. E három tétel Máriaffy Lajos megfogalmazásában a következő: 1 . „A magyar nemzetet megbonthatatlan sorsközösség fűzi össze a Dunamedence többi népeivel, amelyeket évszázadokon keresztül egyesített és vezetett először saját birodalma, majd az osztrák-magyar monarchia keretében.” 2. „A magyar nemzetnek a Dunamedencében való központi elhelyezkedése következtében semmiféle tartós elrendezés, mely e népek együttműködését volna hívatva szolgálni, ebben a térségben a magyarság részvétele nélkül el sem képzelhető.” 3. ,, Végül számbaveendö történeti és földrajzi adottság az is, hogy a Dunamedencét keleten és délen határoló Kárpátok és az Alduna egyben a nyugati keresztény és a bizánci ortodox kultúrkör közt is választóvonalat alkot." * Mielőtt e tételek magyar-horvát vonatkozásainak elemzésébe bocsátkoznánk, nyilvánvalóan tisztázni kell a kérdést, vájjon a horvátság egyáltalában dunamedencei népnek tekinthető-e Fia a horvátság településterületének geopolitikai adottságait vizsgáljuk, nyomban megállapítható, hogy a horvátság három elkülönülő, de mégis egymásbakapcsolódó területegységen él. E három tájegység közül az északi, a Dráva- Száva köze, illetve a Száva völgyének a Karsztok előteréig húzódó része a Dunamedencének szerves tartozéka. A Karsztok és a Dinári-Alpok által mögöttes területeitől élesen elkülönített tengerpart kimondottan földközitengeri tájék. Végül a Szávától délre eső terület, Bosznia- Hercegovina, melyet nyugaton a Dinári-Alpok, délen pedig a Közép-Balkán vízválasztó vonala zár le, a maga tagoltságában már jellegzetesen balkáni táj. • • * • A horvát népi területnek ez a hármas földrajzi tagozódása határozta meg a horvátság történeti sorsát e területekre való betelepedése óta napjainkig s lényegében a ma „horvát kérdése” mögött is e geopolitikai adottságokból folyó ellentétes erők küzdelmét kell látnunk. * * Az északi rész mindenkor a Dunamedence sorsában osztozott s a magyarságnak a Dunamedencében való megjelenése óta történeti fejlődése a magyarsággal párhuzamosan alakult. A délnyugati parti sávban ezzel szemben elsősorban az Itáliában kibontakozó kulturális, gazdasági és politikai erők érvényesültek. Végül Bosznia-Hercegovina térsége a Római-Birodalom kettéosztása óta a Kelet és Nyugat, Róma és Bizánc, a mohamedán világ és kereszténység ide-oda hullámzó kulturális és politikai küzdelmének állandó színtere. * # # A horvátság ezerháromszáz esztendős történetében vörös fonálként húzódik végig a törekvés: egyetlen politikai, kulturális és gazdasági egységbe összefogni e földrajzilag hármas tagozású területet. Azonban a horvátság népi, politikai és gazdasági ereje általában gyengének bizonyult e hatalmas feladat megoldására, így az egységes horvát nemzetállam megteremtése csak a horvátság legnagyobbjainak s akkor is csak átmenetileg sikerült. E széteső területek tartós egybefogása általában csak külső, a horvátságnál jóval nagyobb erőkifejtésre képes hatalmaknak sikerült. így még a horvátság betelepedése előtt a Római- Birodalomnak, majd a horvátság betelepedését követően a középkori Magyar-Birodalomnak, valamint a kiegyezéssel hatalmi delelőjét elért Habsburg- Birodalomnak, Ausztria - Magyarországnak. * A Római-Birodalom még a horvátság betelepedése előtt szétesett. Azonban az a körülmény, hogy a birodalom első kettéosztásakor a Róma és Bizánc közötti politikai és egyházközigazgatási határt lényegében a mai horvátiakta területek keleti szegélyén, a Drina-vonal mentén húzták meg döntő jelentőségűnek bizonyult a horvátság kultúrtörténeti fejlődése szempontjából. Valamint az a tény is, hogy bár Dalmácia területén is átvonult a népvándorlás áradata, a tengerparti városokban a római kultúra szilárdan fennmaradt. így vált a horvátság nyugati kultúrájú és életszemléletü európai néppé, szemben a vele csaknem egyidöben a Közép-Balkánra betelepedő szerbséggel, mely a maga keresztény kultúráját Bizánctól nyerte s így keleti, ortodox, balkáni néppé vált. A Balkán először Bizánc, majd Sztambul s legújabban Belgrád középponttal a horvátság betelepedése óta ismételten rohamra indult, hogy a horvátságot is a maga kulturális és hatalmi érdekkörébe vonja. S nem véletlen, hogy e törekvések bizonyos részleteredményeket mindig éppen a balkáni tájegységbe tartozó horvát hegyvidéken, Bosznia-Hercegovinában értek el. E törekvések eredménye a pravoszláv-szerb etnikumnak északnyugati irányban egészen Károlyvárosig előretörő népi éke, mely a horvát népiségü területet csaknem ketté hasította, valamint a boszniai horvátságnak mai megosztottsága a katolicizmus s a mohamedánizmus közt s végül valamennyi horvát területet pillanatnyilag ismét összefogó szerbség mai uralma. A délkeleti, balkáni kulturális és hatalmi befolyás így mindenkor veszélyt, fenyegetést jelentett a horvát egység, sőt a horvát népi lét számára. így érthető, hogy a horvátság mindenkor szembeszállott e balkáni törekvésekkel, vállalta s végigharcolta a harcot Kelettel szemben. Ez a népi s nemzeti létért, az állami függetlenségért folytatott küzdelme a horvátságnak egyben európai küldetés vállalását s betöltését is jelentette: Európa, a Nyugat védelmét Kelettel szemben. (Folyt, a üöv. old.) A buenosairesi magyar diákok »kiegészítették« a bolsi kiállítást
