Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-07-30 / 13-14. szám
Buenos Aires, 1953. július 30. MAGYAROK ÚTJA Folyt, az előző oldaláról. bukásával nem a szovjet államvezetés egyik faktora sérült meg. Bármilyen belső válságot kibírna a szovjet az NKWD segítségével. De épp az agyközpont, épp az NKWD roppant össze, amelynek óramű - pontossággal dolgozó szervezete adagolta a diktatúra életéhez szükséges oxigént, a terrort. Nem lehet ezt a válságot a szovjet rendőri szervek eddigi válságaihoz hasonlítani. Hiányzik Sztálin és hiányzik az a politikai elszigeteltség, amely a harmincas évek szovjet tisztogatásait érdektelenül figyelte. A bolsevizmusra jellemző gladiátor-politika ma voltaképpen nem a Kreml falai közt folyik, s nem csupán kommunista dogmák, a permanens polarizáció határozza meg annak végső eredményét. Legyűrt milliók szabadságvágya, önállóságuktól megfosztott népek elszánt akarata figyeli ezt a véres mérkőzést, együtt a szabad nyugati világgal, amely, ha akarná, most lépésről-lépésre szorosabbra foghatná a gyűrűt a viaskodó gonosztevők körül. Az európai védelmi szövetség, most már nem csupán papíros-tervezet, az amerikai hadi ipar sem csökkenti a termelést Berija bukásának tiszteletére, a nyugati világ a hidegháború tartama óta megismerte a kommunista taktikát és nem megy mégegyszer bele abba a csapdába, amely azt diktálja ma is Lenin mauzóleumából, hogy egy lépést hátra, kettőt előre. Mindez ma nem elég! Akció kellene! Nyugatra nézünk! Anglia bizonyára folytatja a „közvetítést” továbbra is, amint folytathatja a fegyverszállítást is a vörös Kínának, annak ellenére, hogy katonái ott véreznek Koreában. Vannak nemzetek, amelyek túlméretezett gyarmatbirodalmukat gyalázatos föltételek mellett toborzott németekkel, magyarokkal, lengyelekkel és más szerencsétlenekkel akar-' ^-Lapunk legutóbbi számában' megírtuk, hogy Buenos Airesbe érkezett a világhírű magyar labdarúgó, a spanyol válogatottban játszó centercsatár, Kubala László. Nem lehet azt mondani, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítottunk volna ennek a vendégjátéknak, mindöszsze örömmel tudattuk a hírt, hogy egy Budapesten is elismert magyar sportembert hasábokon át dicsőítenek az argentin lapok. —Ezt a kis örömet is megirigyelték azonban tőlünk az itt élő szlovákok, akik fontosnak tartották, hogy a Freie Pressében hivatalos látszató nyilatkozatot tegyenek közzé, hangsúlyozva, hogy Kubala nem magyar. Kubala szlovák. Ezt a tényt állítólag maga Kubala is írásban megerősítette. Előre leszögezhetjük, nem Kubaiéért akarunk e sorokkal tulajdonjogi vitát kezdeni szlovák barátainkkal, mikor e cseppet sem barátságos gesztusról megemlékezünk. M i valóban úgy tudtuk, hogy Kubala magyar állampolgár volt, magyar földön született, magyar iskolába járt, magyar sportklubokban, magyar mesterektől tanulta a labdarúgás művészetét, magyar csapatban lett naggyá. A madridi lapoknak se az emigráns magyarok nem parancsolták megt hogy Kubaiét aztán tessék következetesen a magyarok közé számítani. Kubala az emigrációban is önként melléretüzte a magyar címert, fényképet is közöltünk róla, amikor a Hungária kapitányaként ez a magyar címeres Kubala átveszi a virágcsokrot Madridban Muráti Lilitől. Mindazok tehát, akik ebben az ügyben szlovák és magyar részről egyaránt —- fölkerestek soraikkal, csak azt üzenhetjük, hogy mi családkutatással név- és ják fenntartani. De csak egyetlen nép van a világon, amely az üzletért vért, saját fiainak vérét is odaadja. Nemrég mondta egy kínai újságíró, hogy „The English Gentleman has lost his fase in the Orient”. Magyarul: Az angol gentleman Keleten elvesztette az arcát”, és a keleti ember szemében nem érhet férfit nagyobb szerencsétlenség, mint az, ha az ercát elveszíti... A moszkvai földrengés morajában azt reméljük, hogy Amerika nem fogja az arcát elveszíteni! Hiszen úgy tűnik, mintha a puritán protestáns yankee szellemiség, a honalapító atyák hagyatéka visszatérőben volna az amerikai közéletbe. A republikánus szenátorok nem érzelegnek Berija bukásán és erkölcsi alapon álló politikusok idézik naponta a bumerángként Moszkvához csapódó békeigéreteket és Foster Dullesel együtt követelik, hogy a szovjet vonuljon ki a jogtalanul birtokbavett területekről. Mindez nagyon szép, de hol maradnak a nyugati páncélosdiviziók? Mért nem dübörögnek most ott a vasfüggöny tövében, mikor erre a dübörgésre várnak a szabadságra szomjas milliók? Fordított esetben egész biztos nem késlekednének a szov jet páncélosok. A zöld asztal mellett elmondott igéknél határozottabban szólnának ma az amerikai bombavető kötelékek motorjai. S ez a hang nemcsak Moszkvában visszhangzana, ahol most testvérharcukat vívják a hóhérok, de meghallanák azt a vasfüggöny mögött szenvedő népek, megértené azt az egész vörös birodalmat rettegésben tartó bolsevista csorda is, amelynek barbár gőgje, kegyetlensége egyszerre átalakul gyávasággá, amint Amerika hatalmának árnyéka rávetődik erre a bolsevista szemétdombra. vérsejt-elemzéssel nem foglalko zunk,’ha valaki azt állítja magáról, hogy magyar s ha valaki évek hosszú során nem tiltakozik az ellen, hogy magyarnak tartsák, arról el kell hinnünk, hogy valóban közénk tartozik, még akkor is, ha atyjában nem magyar vér csörgedezett. Természetes, Kubalát sem rohamozhattuk meg, hogy mutassa meg az okmányait. Egyébként akkor is tudnánk örülni sikerének, ha történetesen szlováknak vallja magát, hiszen sikere európai, sőt középeurópai siker. Most sem állítjuk azt, hogy a buenosairesi szlovákok „kisajátították” őt, mert ez végre is Kubalára tartozik s ha majd ő is tisztázni akarja ezt a kérdést gondoskodni fog róla, hogy az európai lapok ezentúl ne a világhírű magyar sportolók, hanem a világhírű szlovák sportolók közé sorolják őt. Oldalakat töltene be, ha azokat a világhirességeket, tudósokat, festőket, muzsikusokat, művészeket, technikusokat, írókat sportolókat és más hírességeket felsorolnék, akik néhány száz éve, minden nap, vagy talán minden órában hirdetik a magyar géniuszt. Nem szabad tehát a szlovákokkal összevesznünk Kubala miatt! Annyi világbajnokunk, világhírű sportemberünk van otthon és szerte a világban, annyi kiváló sportember képviseli a magyarságot nagy nemzetek színei alatt is, hogy egyet igazán átengedhetünk a szlovákoknak. Persze, nem homályos fénykép, kiderítetlen körülmények közt született aláírás alapján. Kubalának magának kell ez ügyben nyilatkoznia és akkor — százezres vételár nélkül — lemondunk róla a dicsőséges szlovák sportélet javára. Természetes ez esetben is drukkolunk góljaiért. A barátságtalan szlovák sportbarátoknak pedig megigérjük, hogy majd akkor, amikor egy híres Világlapok által szlováknak hirdetett, nem szlovák nevű szlovák sportnagyság megjelenik, mi nem elemezzük majd származását, nevét, családfáját és <?nem teszünk a német újságban nyilatkozatot arról, hogy az illető voltaképp nem tartozik a szlovákok közé. (b) Orosz feltalálók Rájár a rúd a találékony szovjet vasutasokra! A szovjet lapokból eddig úgy tudtuk, hogy a gőzmozdonyt és minden vasúti berendezést, a szemafortól a lukasztóig a szovjet vasút úttörői találtak föl. Most a szovjet találékonyságnak ebbe a térhódításába gorombán beleszólt egy lap, egy szovjet újság, a Komsomolskays. Ez a tiszteletlen moszkvai sajtótermék nyilvánosságra hozza, hogy némely szovjet szabotőr imperialista részéről támadás érte a szovjet találmányokat, így például Petrov mérnök, az orosz vasutak főmérnöke olyan kazánt szabadalmaztatott, amely a nyugati világban már a századforduló idején szaladgált, Ruminovich és Dimitri Sotskov viszont új hűtőberendezést talált föl, amelyet szintén évtizedek óta használnak az elmaradt imperialista világban, s rég bevezették azt már a gyarmati vasútvonalakra is. A legkellemetlenebb az egészben, hogy e találmányokért a valóban leleményes elvtársak már régen fölvették és el is költötték a Lenin-díjat. Ez aztán a föltalálás!... A rosszmájú antibolsevista fantázia tehát nem is nagyon túloz, amikor azt állítja, hogy a Trolybuszt is az oroszok fedezték föl, e társasjármű őse voltaképpen az orosz trojka, amelyen a dudát és a villamos vontatóerőt eredetileg a ló képviselte, az áramszedő őse pedig, — szintét! szovjet patent — az ülés mellé tűzött ostor volt. Moszkvai sugalomra született a „Morgenthau"terv A yaltai, potsdami konferenA cia ismét felbukkanó barátai bizonyára rossznéven veszik, hogy Roosevelt bűnös politikájának kulisszatitkait egyre jobban kiteregetik az Egyesült Államok politikusai és publicistái. Az Európát eláruló amerikai-szovjet egyezmények leleplezésének megdöbbentő részleteit tárta föl az amerikai közvélemény előtt John T. Flynn, egyik legtekintélyesebb rádiókommentátor, aki milliók véleményének kialakítását irányítja a híres rádió-krónikáival. Flynn a québeci találkozó hátterét: a németség elleni kommunista bosszúhadjáratnak titkait a következőkben mondja el. A québeci Roosevelt-Churchill találkozó döntő fordulatot jelentett Európa életében, mert itt kellett összeegyeztetni az angol-amerikai álláspontot a legyőzött Németország sorsára vonatkozóan. Ez időben, 1944 nyarán nevezte ki Roosevelt azt a bizottságot, amelynek a legyőzött Németországra vonatkozó amerikai terveket kellett kidolgoznia. Hull külügyminiszter, Stimson hadügyminiszter és Morgenthau pénzügyminiszter lettek e bizottság tagjai. Washington tele volt kémekkel és csak igen kevesen tudhatták, hogy ezt az „amerikai” tervezetet voltaképpen az orosz ügynökök készítették, Harry Dexter White vezetésével, aki ekkor Henry Morgenthau asszisztense volt. Nathan Gregory és Jacob Golos beépített szovjet ügynökök tartották az összeköttetést a szovjettel, akiket később egyik futáruk, Elizabeth Benthley feljelentése alapján tartóztattak le. Amikor a kinevezett bízott-’ ság előtt bemutatták az úgynevezett „Morgenthau-tervet”, Roosevelt mindkét minisztere, Stimson is, Hull is tiltakoztak ellene. E Moszkvából diktált tervezet főbb pontjai voltak: Németország állandó lefegyverzése, a Saarvidék és Kelet-Poroszország elszakítása és a maradék Németország felosztása. Kimondotta ez a bölcs terv, hogy a német iparvidéket le kell rombolni, a bányákat vízzel elárasztani, a gépeket összetörni vagy elszállítani és az egész németséget visszaszorítani a pásztorgazdálkodás színvonalára. John T. Flynn szerint a Morgenthaunak tulajdonított tervet elborzadva fogadta mindkét miniszter és tiltakoztak ellene, még az utolsó napokban, a szeptember 11-i québeci találkozó előtt is. Roosevelt nem ellenkezett, de nem vitte magával Quebecbe két miniszterét, csupán Morgenthaut. Az oroszok játszmája sikerült. Flynn ugyan azt állítja, hogy Churchill is, Eden is kézzel lábbal tiltakoztak a boszszú terve ellen, aggályaikat azonban eloszlatta az a hatbillió dollár, amit háború utáni segélyként Angliának ígért Roosevelt. A yaltai, potsdami konferenciák megállapodásainál sem hiányoztak hasonló intimitások. Amikor e titkok előtt már az új Amerika népe is megborzong, kár egyes emigránsoknak Yaltáért lelkesedni. Könnyen azt hihetjük, hogy ma is a szovjet érdekekért szorongnak. Hőn szeretett feleségem okolicsnói Okolicsányi Andomé, sz. okolicsnói Okolicsányi Katalin hosszú és súlyos szenvedés után folyó évi július hó 23-án csendesen elhúnyt. Földi maradványait folyó hó 24-én a chacarita-i krematóriumban elham vaszttattuk. Mély gyászban: okolicsnói Okolicsányi Andor hitvese, valamint Andor és Tamás fiai. Vrös Vihar! Vörös Vihar! Vörös Vihar! •• VÖRÖS VIHAR! az emigráció nagy könyvsikere! Ara csak 19 pesó! A szlovák hazafiság ragaszkodik Kubáidhoz
