Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-06-30 / 12. szám
Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. (berzsenyi daniel> Año VI. No 12.— VI. évf. 12. Buenos Aires. 1953. június 30. MAGYAROK IITJA REDACCION Y A DM INST RACION : RECONQUISTA 558, BUENOS AIRES La Senda de los Húngaros REGISTRO DE LA PROPIEDAD INTELECTUAL No 392370 Megvalósul az emigráció egyik legnagyobb kultur-alapítványa Kolóniánk megvásárolja az angolkisasszonyok nevelő-intézete részére a plátanos-i bérleményt Nemcsak kolóniánk, hanem az egész világon szétszórt magyarság életében jelentős mozgalom indult Buenos Airesben. Az Argentínába telepedett magyar szerzetes - tanárnők, az Angolkisasszonyok Rendiének hazulról kimenekült tagjai, az itt élő magyarokkal együtt elhatározták, hogy a Platanoson lévő, festői szépségű estancián alapított Magyar Nevelő Intézet részére a jelenleg bérelt gyönyörű ingatlant, a rajta álló épületekkel együtt megvásárolják a magyar nevelésügy szolgálatára. Ez a terv, egy magyar szellemi bázis felépítésének gondolata mindenkiben felvetődött már, aki felelősséggel mérlegeli az emigráció helyzetét és Magyarország jövőjét. S eddig még senki sem akadt, aki ezt a kivételes adottságokkal rendelkező, nagykiterjedésű, impozáns épületekkel és templommal rendelkező birtokot meglátogatta, hogy eszébe ne jutott volna: ebben az ideális környezetben biztosítani kell az állandóságot, a nyugalmat, a gondtalanságot gyermekeink egészséges nevelése, vallási és kulturális céljainak érdekében. Mindenki az ingatlan megvásárlására gondolt, de gyorsan el is hessegette magától ezt a gondolatot, mert hogyan is lehetne komolyan foglalkozni olyan tervvel, amilyet eddig csak a gazdag angol, svájci, olasz, spanyol, vagy libanoni kolóniák valósítottak meg. Dr. Luttor Ferenc, kolóniánk elhunyt pásztora nem ijedt meg ettől a kezdeménve* zéstől, mert tudta, hogy a magyarság, ha meg is osztódik apró-cseprő ügyekben, mindig kész az összefogásra, na nagy dologra kerül sor. Ezt a bizalmat hagyta az elköltözött főpap a hangyaszorgalmú angolkisasszonyokra és az őket támogató magyarságra, akik most elhatározták, hogy a Lut“ftének ideszakadt darabkája, a Száműzött Gyermek tiszta lelke, amelyre rá lehet írni maradandóan egy elfáradt, sokat szenvedett és sokat csalódott, korosztály végrendeletét- Bárhogy forduljon a végzet csillaga, jöhetnek új vészek, háborúk, békekötések, új paktumok, alkudozások, ez agának, akkor a jövő tanévre nincs otthona. A birtok vallásos érzésű tulajdonosai maguk is azt szeretnék, ha estanciájuk e nemes szolgálatban maradhatna továbbra is s ennek elősegítésére olyan kedvezményeket biztosítottak az intézetnek, amilyenre talán nem adódik még egv alkalom. Az Ebédutáni tere-fere a kútnál tor Ferenc által Pannónia Sacranak nevezett helyen végleges otthont teremtenek az országából száműzött keresztény művelődésnek. Ez a bizalom és nagyvonalúság sorakoztatta föl valláskülönbség nélkül a kolónia tagjait, Chmelár Gyula kezdeményezésére, aki a nemes akció apostolává szegődött. E- gyütt dolgoznak a szülök a gyermektelenekkel s azokkal a magyalr családokkal, akiknek ugyan már felnőtt gyermekei vannak, mégis hivatást érezve sietnek a magyar szó megmentésére, hogy ne veszszen el a nemzet misztikus testa végrendelet marad s minden paktumnál és garanciaszerződésnél világosabban, hitelesebben követel majd Magyarországnak életet és jogot. E lázas napokban valóban úgy érezzük kolóniánkban, mintha mindnyájunk előtt, külön-külön elhangzana az emigráns író üzenete: „Semmi sem marad belőlünk, csak amit Istennek és a hazának adunk! ’ ’ A terv gyors végrehajtásához hozzájárult az a körülmény, hogy közben a birtok eladásra került s ha az intézet most meg nem szerzi azt ma-A nagy fürdő-medence tigen méltányosian megállapított vételárnak csak egpharmadát keltene azonnal kifizetni, a másik kétharmad öt-tíz év alatt törleszthető, kamatmentesen. Ezt az egyharmadot kell tehát előteremteni sürgősen, a többit az intézet üzemterve -alapján a jövedelemből lehetne kifizetni. Sajnos, még ez az egvkarmad is akkorra összeg, hogy az aggodalmaskodó emigráns egy kissé szédülni kezd hallatára. A szerzetestanárnök és a vásárlásért lelkesedő magyarok, úgy látszik szilárdabb talajon állnak és bizonyára ■figaza lesz P- M ü 1 1 n e r Józsefnek, az évtizedek óta Argentínában élő mendozai plébánosnak, aki a kezdeményezés első pillanatában azt írta M. Tóth főnöknőnek: „A terv nehéz, de a kivitele nem lehetetlen. A magyar mindig bőkezű, amikor a magyalr ügyről, m<3g a vallásról van szó. Erre nem cáfolnak rá az argentínai magyarok sem- Tudomásom szerint Argentínában harmincezer magyar él. Nos, a harmincezer közül nem volna háromszáz olyan keresztény lélek, aki ezer pesóval tudna hozzájárulni egy ilyen nagy és szent ügy megvalósításához? Velem már számolhatnak, — fejezi be buzdító sorait a mendozai püspöki titkár — tehát már csak kétszázkilencvenkilenc magyart kell találni.” P. Müllnernek igaza volt. A- lighogy megindult az alapítási mozgalom, szinte napok alatt harmincezer peso-t felajánlottak. Pedig a tulajdonképpeni szervezés csak most kezdődik. Kisebb csoportokban tartják megbeszéléseiket az alapitók a platanosi intézetben s ezeken az értekezéseken nemcsak az intézmény gazdasági alapjp, hanem erkölcsi hivatása is egyre terebélyesedik. Jogászok, pedagógusok, szervezők, iskola-politikai szakemberek körültekintő elgondolása formálja már a nagy alapítást, amelynek a legutóbbi gyűlés jegyzőkönyvéből már megállaJpíthatók fontosabb körvonalai. Dr. Ternák Gábor fölvetette azt a problémát, kinek a (Folyt, a köv. oldalon.) Festői részlet a kapubejáratnál Az egyik épületcsoport Lányok és fiúk csőnakversenye
