Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-05-31 / 10. szám
Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. (berzsenyi dániel> Año IVI.Nq.10.—Vl.évf. 10. sz. Buenos Aires, 1953. május 31 MAGYAROK IÍTJA REDACCION Y ADMINSTRACION: RECONQUISTA 558, BUENOS AIRES La Senda de los Húngaros REGISTRO DE LA PROPIEDAD INTELECTUAL Nq 392370 EL DIA DE LOS HEROES Con motivo de celebrarse el T te mundo ingrato, para que Día de los Héroes y en presencia de representantes del ejército Argentino y además de Estonia, Alemania, Polonia. Cancasia, y otros combatientes occidentales que simpatizan con Hungría y que participaron del acto efectuado en el Colegio Guadalupe, sito en Paraguay 3901, el Sr. Thomas v. Keleméry, luego dte expresar su agradecimiento a la nueva Patria Argentina, en la cual podían festejar este acontecimiento, dijo: ¡El Día de los Héroes! A través de un milenio el soldado'húngaro fue guardián del Occidente y vertió su sangre por él, por la civilización cristiana, montando guardia, oponiendo su pe^ho al peligro oriental, pero la población de Hungría hoy sería igual a la de Francia o Inglaterra, si se hubiera establecido detrás de los Alpes o Pirineos en vez de los Cárpatos. Pero veamos cómo es ese genio heroico húngaro. Ante nuestros ojos espirituales veiipos desfilar las figuras heroicas de ese pueblo de tan triste destino: aj canciller que pereció en el paso de Verecke asediado por los tártaros; al arzobispo Ugrin, quien condujo el asalto desesperado de la Hungría cristiana contra las nubes de flechas del tártaro Batu-Khan: a Juan Hunjadi y sus guerreros, cuya victoria sobre las huestes turcas en Belgrado conmemora el vuelo de campanas a mediodía en todo el mundo cristiano; ¿ál arzobispo Tomori, quien con su ejército de 26.000 valientes húngaros resistió al conducirlos al asalto. en el compo de Mohács; al Príncipe Rákóczi y sus guerreros “kuruc” que hace 250 años emprendieron su campaña por la libertad e independencia1 de la Patria^ los guardias nacionales armados de picos y guadañas de la guerra libertadora de 1848-49 que combatieron contra los ejércitos bien pertrechados del emperador de Austria y del zar de Rusia; a los héroes de la primera y segunda guerra mundial, a todos los que combatieron y murieron ... siempre por la libertad, por Dios, o por servir a un ideal superior, desangrados, derrotados y siempre levantados, y aún así, sin vida y con la palidez de muerte pero gloriosamente pudieron introducirse en el corazón de esluego los húngaros que quedaron en vida pudieran decir entre sollozos ante sus tumbas: ¡Ellos tuvieron la razón! Para los extraños es difícil comprender este culto húngaro por sus héroes. Porque entre otras naciones grandes y poderosas el verdadero ideal es el vencedor. ¡Venció, por consiguiente tuvo razón! Nuestro destino húngaro nos presenta en otra forma al héroe húngaro. ¡Fue vencido, sin embargo tuvo razón! Porque nosotros, un pueblo pequeño y olvidado, sólo por medio de la muerte podemos dar testimonio de que la causa por la que combatimos fué la causa justa. Las tumbas de nuestros héroes en la Patria húngara tampoco estarán adornadas de flores. El sistema moscovita que pretende matar al pasado, a la individualidad y al ideal heroico, tiene un miedo mortal del ejército de fantasmas de los héroes. Hubo una temporada en el caos espiritual y mortal que siguió a la segunda guerra mundial, en la que intentaron matar no sólo al héroe, sino también al ideal heroico. ¡Llevaron a la horca a los héroes y premiaron a los traidores! Luego pasaron los años y ¡ahora llegará la hora de rendición de cuentas. ¡Hoy dieron cuenta ya los poderosos del mundo de que solamente la perseveralncia, el sacrificio, el cumplimiento del deber y el espíritu de heroísmo podrían salvar la libertad. Piste mundo carente de propósitos, decisiones e ideales tiene tan sólo una realidad positiva: la solidaridad de los soldados, el socialismo de liáis trincheras, el desinterés de los camaradas, la gran Liga Popular de los Soldados frente a las ideas heterodoxas de los políticos. Ved a los soldados de Sedam, Verdón y Dunquerque estrechando las m¡anos y mañana quizá los vencedores en unión con los vencidos recuperarán la libertad de las naciones que viven oprimidas. Y en el momento en que resucita el ideal heroico, el Héroe vencido habría vencido al mundo, desde la lejanía de la ultratumba. El héroe ha muerto, pero ha vencido a los traidores. Con esta breve reseña coloco la corona de homenaje en nombre de mis camaradas en la tumba simbólica del héroe húngaro mileniário. Hősök Napja Buenos Airesben A Hősök Napja ünnepélye délelőtt kezdődött, az ír apácák templomában P. Kótai Zoltán mondott szentmisét és szentbeszédet, Charcas-i református templomiban pedig Deines Péter lelkipásztor tartott istentiszteletet a hősök emlékezetére. A buenosairesi Guadelupe Kollégium hatalmas termében ünnepelte Argentina magyarsága a Hősök Napját. A Mjdgyar Harcosok Bajtársi Közössége által rendezett impozáns ünnepségen a magyarság számos idegen barátja is megjelent, köztük az argentin hadsereg kiküldöttje, német, lengyel, horvát, szlovák, román, észt és kaukázusi bajtársak küldöttsége, vakhnint a velünk rokonszenvező libanoniak kolóniájának képviselői. Az argentin és magyar himnusz elhangzása után a Bajtársi Közöség művészi műsorral emlékezett a magyar hősökre és mártírokra, meghajtva dicsőségük előtt u nemrégen felavatott. katona-zászlót. vitéz Keleméry Tamás spanyol és magyarnyelvű ünnepi beszédet mondott, emlékezve ennek a napnak, május utolsó vasárnapjának jelentőségére. (Nem úgy, mint otthon, de mégis emlékezünk ezen p. napon szétszóratásunkban, — kezdte szavait Keleméry Tamás — emlékezzünk. a világ minden táján a hős katorákr _ bajtársainkra, akik életüket adták a hazáért. Ma a hősök fája; kiterebélyesedett. Ma minden egyes magyar, a maga porszemnyi tragédiájával sokkal közelebb került ahhoz a roppant tragédiához, amely nemzetünket lesújtotta. A reánk nehezedő sors. éppen úgy. mint odahaza, — közelebb visz a bátorság és az áldozat váh,. lalás példaképeihez, az áldozatvállalás héroszaihoz,Zrínyihez, Simonyi óbesterhez, Görgey, Ar-, [ túrhoz, Gábor Áronhoz, Bem tábornokhoz, a gorlicei huszárokhoz; a Don mentén, vágj’ Bú- | da romjai afyAtt, temetőkben, temetőárkokban és tömegsírokban elhantolt katonák példájához. A régi, díszparádés, döngöléptű hősök ünnepe helyett új hősök és új mártírok néma serege menetel a magyar szenvedés kálváriáján. Velük megy a Bíboros, a kenyérért küzdő, családjáért harcoló Anya, á titokban imádkozó Gyemnek, a szabotáló munkás, a kifosztott Paraszt, az elhallgattatott. Író. Valamennyien egy grandiózus néma szabdságharc hősei, akiknek példája áthatja a szellem szabadságáért küzdő emigrációt, amely idegen országokban gyújt őrtüzeket a magyarság megtartására. Csak erős lélek őrizheti meg a hősök emlékét ! — folytatta ünnepi beszédét Keleméry Tamás. Minket, katonákat, csak a fegvelem A budapesti kommunista kormány tiltakozó jegyzéket Intézett az olasz kormányhoz a Rómában rendezett antibolsevista kiállítás miatt. Az “Onnan túl’’ című kiállítás a római Termini pályaudvar alatti hatalmas helyiségekben nyílt meg s adatok és képek sorozatával, az ábrázolás legötletesebb módozataival mutatja meg az olasz közönségnek a vasfüggöny mögötti népek elnyomását, figyelmeztetve a látottak fölött megborzongó szemlélőt, hogy mindez “Itáliában is megtörténhetik.” A kiállítás leghatásosabb részlete kétségkívül az a terem, amelynek tompított világitású hátteréből két félelmet keltő szempár mered a belépőre, miközben a mikrofón szüntelenül ismétli a hátborzongató hangon elsuttogott mondatot: "Tudd meg, hogy figyelünk!...” A terem falain láthatók az egyes vasfüggöny ‘i mögötti országok kimenekült po" litiklisai. A képek alatt telefonkészülékek vannak, mellettük a felírás: “Hallgasd meg mit beszél!” Ha a látogató fölveszi a kagylót — és melyik látogató ne volna kíváncsi erre a titokza" tos híradásra, — egy-egy menekült magyar, román, lengyel cseh bolgár menekült mondja el. rö-1 viden — előbb anyanyelvén, azután olaszul — menekülésének okát és körülményeit. Ugyanilyen drámai módon győződhet meg az olasz látogató arról a különbségről, amely a szov-Antibolsevista kiállítás Rómában ‘ tesz méltóvá a hősökhöz. Ezen épül fel a lélek hídja a világgá szórt magyarok között, ame- i lyen immár tizenhatezer magyarhoz jut el az élet bíztató üzenete, a készenlét és kötelesség parancsa, történelmi feladatunk tudata: hűség ahhoz a zás'zlóhoz, amely kihullt az elesett honvéd kezéből. A MHBK argentínai csoportvezetője felj hívta az ünneplő bajtársak figyelmét a ma legfontosabb feladatára: fel kell hívnunk nyuj gáti barátaink figyelmét a magyar nemzet ál¡ dozataira. Hőseink, mártírjaink dicső tetteit már nyugodtan feltárhatjuk. Nem hallgathatunk hatszázezer magyár hősi halottnak áldozatáról, aikor egyes népek egy részben elpusztított falu szenvedéseinek jogán követelnek előnyöket a nyugati világtól. Ez a világ még nem ért bennünket. Sajtója hallgat, amikor egy teljes állományú magyar szakasz, teljes fegyverzettel szabad földre lép, de naípokon át hozsannázik, amikor egy másik országnak utasszállít.ó repülőgépe kimenekült, pedig tizenkét utasából tízen, visszakívánkoznak a népi-demokráciába . .. Igen nagy munka vár ránk, de törekvésünk már nem reménytelen, nyugat elkövetkező küzdelmének vezetői mi” 1 katonák, akik jobban megértenek bennünket I és méltányolják hőseink áldozatát. Ápoljak te. hát emléküket és gyermekeink lelkéksíik el ä hősök tiszteletét, legmagv' ‘ gyományunkat, amely cg.., mii vé ,.,-s a tragédiákat •ik.»BÓ>ieítei/lia«K»ikS oHeiii ..... !<••!> ij.r ésáiinwpiibeffúde urán. » Vei. értelmű) ire ve:e Kijévé1 k< '.dödölt a "J-. amelyben Ci agy sikert a rat ott a most hemu|:atk<)W> villa Ballester-i férfikó' i’usj. .pintér Vermük a táncával, a Dombav-fivé. rek és SiíéRczky Olga énekszámaival, Hajmássy f^ikíos szavalatával szerzett őszinte elismerést. Ifj. Kesserű István konferált. A MHBK zászlaját két magyarruhás lány, Bálint Irén és Máthá Irén kíséretében Olsovszky Gyula vitte a színpadra. A műsor kiemelkedő száma volt Pintér Ferenc tánckölteménye. A Colon művésze erre az a 1 kallómra Liszt Ferenc: “Sóhajok” című prelüdjére komponált tánckölteményt. A Magyarországot szimbolizáló kettős kereszt és hármashalom előtt egy férfialak mondta el mozdulataival a magyar nép szabadságvágyát. A színpad egész előterét beborító szöges drótból font kerítés mögül szálltak a “sóhajok”, a reménység esdeklése, vad segélykiáltás, új és új ostrom a börtön ellen s a leomló várakozás a kereszt alatt, mert az erő kevés ¡^kintről kell segítségnek jönnie! Pintér Ferenc művészete és Ízlése élménnyé tette ezt a drámai hatású táncalkotást.
