Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-02-25 / 4. szám
MAGYAROK UTJÄ iBuenos Aires, 1953.február 25. 5. oldal. FIO R UIM ¡--------1 r i 1 7 I AMIKOR A NAGY SZAMÜZÖTTEK HAZATÉRTÉK Victor Hugo már 2S éves korában híres iró és az akadémia tagija volt. 4 2 éves korában francia pair lett, alig 3 év múlva pedig az alkotmányozó nemzetgyűlésben Paris váj-os képviselőjeként foglal helyet. A második császárság idjén emigrálni kényszerült és 19 éven át élt hazájától távol az Atlanti-óceán egy szjgetén. Hazatérésekor ünnepelt nagyság, újból képviselő lesz. A Boulanger féle forradalomkor újból menekülnie kell és másodszor is emigrációba kényszerül, de csak rövid időre. Másodszori hazatérése után szenátor lesz belőle és haláláig félistenként tisztelt pátriárkája népének. Ez Victor Hugo rövid életrajza. Első pillanatban úgy tűnik, mintha egy rendkívüli ember különleges életsorsának egyedülálló példájával találkoztunk volna. De nem így van. Ha belemélyedünk az emberiség nagy szellemeinek élettörténeteibe, meglepetéssel állapíthatjuk meg, hogy a hasonló, vagy gyakran még színesebb sorsok sem képeznek rendkívüli esetet, sőt, egy kis túlzással azt ¡mondhatjuk, hogy Victor Hugo élete tipikusnak nevezhető az emberi szellem nagyjainak életrajzai közt. Vegyünk csak elő néhányat ezek közül. Voltaire 23 éves korában ült először a Bastille-ban egy szatírája miatt, másodszor 8 évvel később egy epigrammája miatt. Néhány évvel később harmadszori letartóztatása elől Lotharingiába emigrált. Rousseau 5 évig élt előbb Svájcban,' majd Angliában, mint emigráns. Chateaubriand kétszer 8 évig élt emigrációban. ¡Második hazatérése után nagykövet, majd miniszter lett belőle. Mme. de Stael-t Napoleon Svájcba 'száműzte és csak 14 év múlva tért haza. Béranger kétszer volt bebörtönözve költeményei miatt. Sokrates-szel méregpoharat itattak. Ovidius száműzetésben töltötet éveit. Julius Caesar, a világtörténelem egyik legzseniálisabb államlférfia, töhlbszqr is emigrált és alig-alig tudta életét megmenteni. Végül is Brutus megölte, akit e tettéért “az utolsó igazi római” — nak nevezték ünneplő kortársai, nem sokkal utóbb azonban ö maga is emigrálni kényszerült. Galileit máglyán égették el, Marco Polo börtönben diktálta nagy müvét, Dante emigrációban halt meg, Kolumbusz Kristóf évekig volt bebörtönözve, Cervantes, mielőtt még megírta volna halhatatlan müvét, egy csata után fogságbe esett és 5 évig volt gályarab. Maghellan-t csak halála mentette meg a meghurcoltatás elöl. Lafayette 5 évig volt bebörtönözve az ollmützi kazamatákban. Feleségét, Noailles grófnőt, ki csak véletlen folytán menekült meg a guillotintól, ugyanoda zárták, ahol meg is halt. Bolivar Simon, Venezuela hősként tisztelt felszabadítója, mint “Venezuela ellensége” nyomorban halt meg. San Martin, Délamerika nagy szabadsághöse, emigrációban végezte be életét. Lincoln Abraháni, • a rabszolgaság megszüntetője, egy elvakult “hazafi" merényletének lett áldozata. A magyar történelmi nagyságok közül Hunyadi Mátyás Prá- I gában volt fogságban. Később magyar király lesz, ő fogatja el Szilágyi Mihályt, Vitéz Jánost, i J -nus Pannonius pedig külföldre menekül előle. II. Rákóczi Ferenc már gyermekkorában fog- | I ságba kerül, később ö lesz a leg- I nagyobb fejedelem, leveretése után pedig Mikes Kelemennel Törökországba emigrál. A császár által összehívott magivar ország-gyűlés hazaárulónak és népellenes bűnösnek nevezi. Ma a magyarság egyik legdicsőségesebb hőse. Kazinczy Ferenc 7 évig volt bebörtönözve Kufsteinben. Kossuth Lajos 3 évi börtönt kapott, majd utána iveit pályája felfelé a szabadságharc dicsőségében egész a, kormányzói székig. A szabadságharc leverése után külföldre emigrál. Hiveit lefejezik, bebörtönzik, őt hazaárulónak bélyegzik. 47 évvel később soha nem látott pompával hozzák haza Kossuth hamvait. Id. Andrássy Gyulát, mint 4'8-as főispánt halálra, ítélik. Parisba menekül, ahonnan 18 emigrációs év után téír haza. Képviselő lesz, majd miniszter és miniszterelnök, mint közös külügyminiszter pedig sok | éven át az európai politika egyik vezéregyénisége és irányitója. Széchenyi István királyi kegyelemből börtön helyett elmegyógyintézetben lelt halálát. A | múlt század nagy magyar államférfiai közül egyedüli Deák Ferenc, kit sosem börtönöztek be, csak ügyvédi gyakorlatától fosztottak meg 1850-ben. A sor utánuk is folytatódik és az uj századnak már az elején Tisza Istvánt, mint “háborús bűnöst” meggyilkolják. Napoleon Elba szigetén volt fogságban, majd Szent Ilona szigetén végezte életét. Timur Lenk két évig hegyek közt bujkál üldözői elől, később pedig meghódítja a fél világot és megalapítja a Nagy Mogulok dinasztiáját. Dzsehengir nagymogul. a müvészettörténelem legszebb építészeti alkotásának, a Tadzs !Mahal-nak megteremtője, fogságban hal meg. Mohamed kétszer emigrál ellenségei elöl. Jézus Krisztust pedig az emberek keresztre feszítették. Oldalakon keresztül sorolhatnék még fel az emberiség azon nagyjainak, kiválóságainak és kiemelkedő szellemeinek neveit, kiket életükben üldöztek, bebörtönöztek, kínoztak, megöltek, gazembernek, népellenesnek, kiirtandó bitangnak kiáltottak ki és néhány évtized múlva viszont dicsérni és magasztalni kezdtek, rendkívüli nagyságnak ismertek el s példaképül állítottak a jövő< generációk elé. Alig találunk oly, Yna elismert nagyságot, kit már életében is elismertek volna. Az előbbi felsorolásnak ellensorát is össze lehetne állítani. Ugyancsak oldalakon keresztül I nevezhetnénk meg azokat, az éle- j tűk során tisztelt és nagyfa tar- | tott embereket, kikről csak évek- | kel haláluk után vált nyilván- j valóvá, hogy szellemiségük hibás I és tetteik rosszak voltak. Domi- ! tianus római császárt, máidéul egész életén át istenítették, halála után viszont megátkozták J még emlékét is, szobrait ledön- j tötték és a feliratokról kitöröl- I ték a nevét. E névsort folytatni j lehetne a középkoron at egész napjainkig, amikoris talán Roo- | sewelt nevével fejeződnék be. Semmi okunk sincs azt hinni, hogy napjainkban más a helyzet. Manapság is nyilván ugyanez történik. mert hisz az emberiség és a világ lényegében meg nem változott. Valami nagy hiba van tehát az emberi ítélkezés körül. Az ember ítélőképessége nyilván sokkal gyengébb, semhogy, akár megközelítő biztonsággal is, fel tudná ismerni az uj nagyságot és a fejlődés uj irányát, az ártalmassal és a rombolással szemben. Az emberi Ítélőképesség oly mértékben áll az önzésnek, irigvségnek, elfogultságnak, a szűk politikai és gazdasági érdekeknek és gyakran a butaságnak befolyása alatt, hogy csak akkor tudja az igazságot megközelíteni, ha e befolyások az idő múlásával mindinkább a múlt érdektelenségébe süllyedve elmaradnak. Szerencsért» azonban nemcsak az emberi ítélőképesség fogyatékos, hanem az ítéletek végreha jtására alakított hatalmak működése is. Nem mindig sikerült az Ítélkezés végrehajtása. A végrehajtó hatalom gyengeséee folytán az üldözöttek efv része el tudott menekülni. Képzeljük csak el, mennyivel szegényebb volna az emberiség, ha a történelem során I kimondott Ítéleteket mind végre i is tudták volna hajtani! Hogy a Az emigrációs ifjúság hivatása A világmagyarság egységvitái-' nak felforrósodott légköre természetesen eléri az ifjúság sorait is, és állásfoglalásra készteti azokat, akiktől e vitatkozás érzelmi része a legtávolabb esik. E számunk FORUM rovatában az ifjúság szól hozzá a problémához, a húszévesek csoportjába tartozó Maár Miklós figyelemreméltó gondolatain keresztül. (Szerk.) ** Gyakori szó esik emigrációs sajtónkban egység megvalósításáról. Vannak kritikák, tartalmuk mégis pozitív jellegű. Az egységre való törekvés ezúttal nem csupán jelszóként hat, hanem őszintén komolynak tűnik, mert mögötte nem egyes politikusok érvén'yesülési szándéka, hanem az emigráció széles rétegeinek tényleges közóhaja áll. A sok terv és javaslat közül — az ifjúság szemébem — legreálisabbnak látszanak azok, melyek legkevésbbé politikai jellegűek. Az az ifjúság ugyanis, mely koránál fogva nem ismerte meg odahaza a közéleti harcok légkörét, hanem politikai felfogását és világnézetét szügségképen az ¡emigrációs 'vándorl|ás folyamán szerezte meg — nem tud beleilleszkedni a régi gondolatvilág megcsontosodott eszméinek folytatásaként jelentkező pártpolitikai harcokba. Ezeket, az alapjukat vesztett vitákat sokszor összeférhetetlen- i nek látja azokkal a politikai lehetőségekkel, amiket a világpolitikai helyzet nyújt. Ezt az ifjú-^ ságot nem köti a valaha kimondott szó súlya, elvhüség fogalma, személyes kapcsolatok és sérelmek szövevényes hálója, véleménykialakítása során nem zavarja tehát pártpolitikai múlt és ennélfogva szabadabban meríthet a nyugati világ szellemiségéből és oda jobban beilleszkedő nézeteket vallbat. Ez az ifjúság ki tudja emelni a magyar világnézetet a maga centrikus állapotából. A nyugati világ gyorsan és mindgyorsabban változó politikai képét könnyebben tudja helyesen kiértékelni az, akiben koncentráltabban él a nyugat szellemkincse és aki a nyugati környezet közvetlen hatása alatt növekedett fel, mint az, aki magával hozta politikai tradíciók szép, de terhes értékét. A politika egyik, alapfeltétele, hogy csak rugalmas alkalmazkodással lehet a felvetődő problémákon uralkodni. Az eseményeket igazán jól megérteni nem lehet akkor, ha azokat az általunk óhajtott irányzatnak megfelelően a saját szisztematikus tudásunkba illesztjük be, hanem csak akkor, ha ama civilizáció légkörének motívumaiból tudjuk kiérteni és átérezni őket, ahol az események történnek. A magyar jövendőnek egyszer nagy szüksége lesz erre az ifjúságra, mely a nyugati világban alakul férfivé. A világon beálló hatalmas változások és újítások folytán a magyarságnak nagy hasznot hozhatnak oly férfiak, kik koruknál és alkalmazkodóképességüknél fogva teljesen magukévá tudták' tenni a nyugati civilizációk problémáit és szellemét, és ezeknek alapos ismerői. A ma otthonélö magyarság akarata ellenére megfosztódott évezredes nyugati kapcsolataitól és ezáltal természetes helyzetével és nemzeti mivoltával ellentétes irányba sodródik. Az emigrációs ifjúság tehát, egyszer nemcsak arra lesz hívatva, hogy a magyarságot nyugaton képviselje, hanem arra is, hogy a nyugati kultúrát Magyarországon képviselje. Ennek az ifjúságnak azonban már egy korábbi feladata Is van. A politikai emigrációs egység — úgy hisszük — a világnézeti tradíciók terhe miatt nehezen fog egyhamar kialakulni tudni. E helyett kialakulhat egy kulturális egység — ami bár megalkuvás — mégis jelentős. Ennek további formálásánál válik fontossá az ifjúság szerepe, mert hisz egy tényleges, politikai egység követelőén fog jelentkezni az ifjúság lelkében, mely azt már most is, szükségszerűen magában hordozza. Nem maradhat ki tehát az egységet megteremtő munkából a magyar ifjúság, mely —mint anynyiszor a történelem folymán — most is be fogja bizonyítani elhivatottságát, amikor nemcsak i hazánk sorsáról van szó, hanem az egész nyugati civilizációról. Maár Miklós. sikeresen végrehajtott Ítéletekkel mit‘ vesztettünk, azt nem tudjuk megállapítani. de hogy mit nyertünk a sikeresen végre nem hajtottakkal, azt tudjuk: Victor Hugo. Cervantes, Voltair, Rousseau és más nagyságok sorának hatalmas szellemkincsét és az ember szellemi és társadalmi életének hatalmas arányú fejlődését. És ép e nagy szellemek hatására jutott el az emberi fejlődés arra a fokra, hogy felismerte saját Ítélőképességének fogyatékosságát. A XVIII-ik század nagy gondolkodói előtt megvilágosodott, hogy az emberiség Ítélőképességének fogyatékossága a saját fejlődését akadályozza. E század államférfiad ép e felismerés birtokában, olykép rendezték be a modern államot, hogy az emberi ítélkezést korlátozták. Még pedig két irányban: egyrészt úgy, hogy az ítélkezés jogát e célra külön kiképzett és lehetőleg minden politikai és gazdasági befolyástól mentesített emberek kizárólagos jogkörébe utalták- másrészt pedig úgy, hogy a büntethető cselekmények számát lényegesen megszükitették. Előbbi alatt értjük, hogy kivették az Ítélkezés jogát egyrészt a nép, másrészt a fejedelmek, főurak, munkaadók és közigazgatási tisztviselők kezéből és e joggal csak a független bíróságot ruházták fel, melynek tagjaitól megkövetelték a jogfilozőfiai magas képzettséget. A befolyásolhatóságot a költségvetés utján biztosított fix dotációval, az állásból történő elmozdithatatlansággal és át nem helyezhetőséggel, továbbá a politikától való távoltartással, igyekezték kiküszöbölni. A korlátozás másik iránya, vagyis a büntethetőség korlátozása alatt azt kell értenünk, hogy az Ítélkezés körét csak az úgynevezett büntetőjogi cselekményekre szűkítették, mig a 'politikai és szellemi cselekmények feletti Ítélkezés lehetőségét is megszüntették, vagyis megadták a .politikai-, szellemi-, művészeti-, vallás-, tudományos-, szólás- és sajtószabadságot. E felfogást, hol előbb, hol utóbb az egész müveit világ magáévá tette. A hatás nem maradt el Az ezt követő körülbelüli száz év az emberi szellem fejlődésének oly káprázatos korszakát hozta, amihez hasonló — ily rövid idő alatt — sosem fordult elő az emberiség történetében. Az életralzok tanulmányozása során azt látjuk, hogy azok a szellemnagyságok. kiket életükben nem üldözöttek s aránylag nyugodtan fejthették ki képességeiket egész életük során, nagy többségükben ennek a századnak voltak szülöttei. E század szelleme azonban más valamit Is kitermelt. 'Még pedig a végrehajtó hatalom tökéletesebbé válását. Kitermelte a vasutat, az autót, a rádiót, a telefont, a repülőgépet és ezzel együtt a modernül felszerelt rendőrséget. De ez nem volt baj. Sőt előnyös volt, mert hisz a végrehajtás fejlődése egybeesett az Ítélkezés korlátozásával, ami nem más. mint az Ítélkezés fejlődése. A büntetőjogra korlátozott, fejlett Ítélkezés megközelíti az igazságot, az emberi fejlődés szolgálatában áll és ha ennek végrehajtása tökéletesedik, akkor az emberi biztonság és erkölcs emelkedik. A baj nem itt kezdődött, hanem valahol Ázsiában, ahova a európai kultúra sosem ért el, vagy legalább is sosem vált értelemmé. hanem csak máz maradt. A visszaesés Oroszországból indult ki, és terjed — látszólag fel nem tartőztathatóan nyugat félő — mintha az emberi értelemnek a XVIII-ik században történt kifejlődése csak pillanatnyi felcsillanás lett volna és mintha menthetetlenül újból vissza kellene esnünk az értelmetlenség
