Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-12-31 / 24. szám

4. oldal Buenos Aires, 1953. december 31. MAII VAROK ÚTJA Amerikaif HÉTKÖZNAPOK A rőfön mért sajtószabadság Amerikában lap indításához nem szükséges sem engedély, sem bejelen­tés; a lap ^előállításához szükséges nyersanyagok beszerzése semmiféle hivatal kiutalásától nem függ; nin­csen cenzúra, amely tiltó kezét fel­emelhetné, — és a sajtó nem kap se­honnan szubvenciót, amelynek ellen­értékeképpen véleményének irányít­hatóságát kérnék: a lapokat nem fe­nyegeti betiltó végzés: erre sem a kor- j mánynak, sem a törvényhozásnak, se I a bíróságnak nincsen joga. A szólás- és sajtószabadságot az alkotmány első pontja garantálja. A lapkiadás rideg üzleti vállalkozás, amely kizárólag az adok-veszek szabadpiaci törvényeinek hatálya alatt áll. Mind ennél, — lát­szatra —, teljesebb sajtószabadság már nem képzelhető. Hogy a sajtó ilyenfajta független­ségének is milyen vaskos korlátái van­nak, egy éppen folyó esemény pél­dázza. A new yorki nyomdai lemezvésők egy ideje szrájkolnak, s így a hirde­tések nyomásához szükséges lemezek nem készülhetnek el. Röviden: nem lehet hirdetést megjelentetni. Ebből pedig az következik —, nem éppen a logika szerint ugyan, de a tény-va­­lóság szerint annál inkább —, hogy — az újságok sem jelennek meg. Az újságok a hirdetésből élnek, tehát, ha nem lehet hirdetés, nem érdemes új­ságot sem nyomni. Az újságot ugyanis nem az olvasó tartja el, hanem a hirdető: a szafalá­­dégyáros, az árúház, a mulatótulajdo­nos, a temetkezési vállalkozó, a poli­tikai tisztségre pályázó (itt a képvise­lőjelölt ugyanúgy hirdeti magát, mint nálunk az Igmándi viz,) a fűszeres, a rőfös. Ez az eszményi függetlenség biztos-téka, — mondják e rendszer hívei —, hiszen a szafaládégyáros nem óhajt külpolitikai cikket Írni, s a sajtkereskedő sem kívánja meg hir­detése fejében, hogy a lap lírai köl-Irja KÖRÖNDI ANDRIS teményeinek is nyilvánosságot adjon. Ezzel szemben viszont meg kell ál­lapítani, hogy az oldalas telvezió-hír­­detéseket közlő lapok még kivétele­sen sem szoktak a televizió káros ne­velési hatásáról cikkezni, s a mulató­hely hirdetése mellé sem tálalnak so­ha olyan bírálatot, amely az illető mu­latóhely. vagy akár csak általában a mulatóhelyek züllesztő hatására hívná fel a nyájas olvasó figyelmét. Igen —, hangzik az ellenérv —, csakhogy a lap az ipar, kereskedelem és szórakozás valamennyi termékének hirdetője, nem egy érdekcsoport mo­nopolizálható szócsöve, és éppen a sokféle kötöttség biztosítéka a kötet­lenségnek, hiszen nem szolga az, aki mindenkinek a szolgája. Ezzel szemben a tény az, hogy nem az olvasó kívánalmaihoz, hanem, már­­csak üzleti ösztönösséggel is, a hirde­tő üzletemberek ízléséhez és felfogá­sához igazodik és idomul a sajtó. Az üzletemberek pedig, akárho­gyan nézzük is, mégsem ,,a nép". Egy csoport csupán, sajátos érdekkel, sajátos világszemlélettel. Az „ami az üzletnek jó, az önnek is jó!" Huxley által alapos éllel megfogalmazott elve ugyan a valóságba vág, és az üzleties szellemiség már lehetővé tette egy olyan felfogás kialakulását, hogy: már pedig aki a legnehezeb feladat meg­oldásához ért. vagyis ,.tud pénzt csi­nálni“, az kiválóan alkalmas bármely miniszteri székbe is —, mégis, a bár­milyen nagyra becsült üzletember mégsem tekinthető szellemi elitnek, s felfogása sémiképpen sem lehet egy nemzet akaratának sem inspirálója, sem pedig tükre. A lapok 60%-nvi hírdetéstömege ezúttal diadalmaskodott a 40% szöveg kisebbség felett. Az üzletember, az elmaradt hirdetés képében végered­ményben betiltotta a lapokat, közvet­ve olyan hatalmat gyakorolva, amely­­lyel az Egyesült Államok semmiféle hatósága sem rendelkezik. Legfeljebb Uj levelezési címünk: Casilla Correo 16 OLIVOS F G. B. M. még a szakszervezeti vezetőknek, a' sztrájkok irányítóinak adatott meg e réven ugyanez a hatalom. Két-három szakszervezeti vezetőnek módjában áll, akarata szerint az Egyesült Álla­mok minden lapját és rádióját elné­mítania. De máris hallatszanak olyan hangok, amelyek követelik, a törvény­­hozás januárban kezdődő ülésszakán módosítsák úgy a Taft-Hartley (szak­­szervezeti) törvényt, hogy az a hír­közlő ipar alkalmazottainak sztrájk­jogát vonja meg. A New Gothai Almanach, avagy: A dollár kékvérííjei Idestova kétezer esztendeje néhai Vespasianus császár a Colosseummal és, annak mintegy reális ellentétekép­pen, az első nyilvános illemhelyekkel ajándékozta meg Rómát és az embe­riséget. Az utóbbi, praktikusan köz­hasznú építkezés kincstári jövedelme alighanem hivatva volt az előbbi luxusépítmény költségeit fedezni, s e nemes cél tudatában a császár bízvást hirdethette ki, hogy ,,a pénznek nincs szaga!" Fogadjuk hát el alázatos, hagyo­mánytisztelő lélekkel, hogy szaga nincs. De téved az, aki azt hiszi, hogy vére sincs, s a vérének így színe sem. Mert a pénzek pénzének, a dollárnak van. (Az egyébként színtelen levegő is kellő tömegben kéknek tűnik —, tanú rá a mennybolt.) Most jelent meg a new yorki „Tár­sadalmi Regiszter“, a milliomosok or­szágának Gothai Almanachja, amely a Felső Négyszáz nevét, pénzmágná­­si rangját, valamint méltatását tartal­mazza. A Könyv évrő-évre megjele­nik, (hányadszor, nem tudiuk —, de­­hát ama gothai kiadvány sincsen még kétszáz esztendős, s így egy évezred múlva már amúgyis elhanyagolhatóvá válik korkülönbségük), új nevek csil­lannak meg benne, másoknak pedig fejei Ichullanak a demokrácia szürke egyenlőségének porába —. a vérszom­jas úiságok nagv gvönvörűségére. A fennkölt mű mindenható szerkesztői­nek szemnontiait. taxatíve, nem is­merheti földi halandó, csuoán a kék­vérűnk névsorának változásaiból lehet viszafelé következtetni. A törlés oka egvaránt lehet rangon aluli házasság, illetlenül botrányos életmód, esetleg felháborítóan rossz üzleti mérleg —, s íme a margarinbáró szén neje, vagv a nagvárúháztulajdonos fia nincs töb­bé. immár el van temetve a szalonok számára... Az idei kiadványnak van egy ma­gvar vonatkozása is. Milford Haven grófiának amerikai neie töröltetett, a saitó kommentárja szerint azért, mert a nemes brit gróf botrányos módon állandóan együtt utazgat, nyaral, telel Bartók Éva színművésznővel. Azt vi­szont, bogv Roosevelt Delano Sárá­nak egy bevándorolt olasz borbélv­­mester zeneművész fiával kötött há­zasságáról miképp ítélkeznék a szer­kesztőség. sosem fogjuk megtudni, mivel Sára asszonv, a néhai elnök unokája, már előzetesen kivétette ma­gát a Könyvből, kijelentvén, hogy az a demokrácia megcsúfolása. George Orwel! a nemrég elhúnvt angol író, ha amerikai lett volna is «z.évvenletes koldussága folvtán ugvan aligha kerülhetett volna e könyv la­kói közé —, de talán mégsem túlsá­gosan profán, ha a .Társadalmi Re giszter“ számára az ő könvvéből a­­iánlunk mottót. Azt. amely az ega­­litáríus társadalom tízparancsolatának elsőiét így fogalmazza meg: „Min­denki egyelő: de egyesek különöséé egyenlőek!“ Hiába gyalázzátok, ez a Gön­dör engem ebben a mai válto­zott szituációban kezd meggyőz­ni. Itt van például ez a legutol­só cikke, mit az amerikai Thank giving Day-re, a Hálaadás Nap­jára .irt. Ilyen hálás embert mint ö, még nem is igen láttam. Minden valamirevaló ameri­kai polgár hálát ad ezen a szép napon valamiért. Ö egyenest a­­zért ad hálát Az Ember első ol­dalán a Gondviselésnek, hogy megteremtették, hogy van, hogy a magyarság egyáltalán hozzáju­tott egy Göndörhöz. Hálás, hogy egy ilyen nagy harcosa van a Hazának, aki bolsinak és gaz fehér - terroristának egyformán meg meri mondani az igazságot. Aki már 18-ban és 19-ben is oly páratlanul viselkedett. Hálát ad a drága magyar földnek is. hogy öt megszülte, hálát Amerikának. hogy egy ekkora méretű embert így befogadott, hálás a történe­lemnek, hogy annyiszor beleír­hatta aranylapiaira az ő szerény csekély kis nevecskéjét. .r úgy hagyta öt összeforrni egyszerre három országgal, egyszerre há­rom néppel is. F.z az az ellágyulás, ez az a megindult megható szerénység, melv a magyar emigráns újság­írásból annyira hiányzik!... Már a cikke címében is oly tartózko­dó. Egyszerűen azt írja cikke fő­­lés: Fohász... Ki sem írja: Fo­hász önmagamhoz! Annyi rosszat írtatok erről az Emberről, csak most látom, mi­lyen nagy magyar ez, milyen végzetesen nagy magyar. Egy úi Kölcsey, egy új Ady New York­ban. a mellényzsebben. Most lőttem rá. lapiának címe is egy darab szerénység. Eredetileg egyszerűen, kifejezően azt a cí­met akarta adni a kitűnő sajtó­terméknek: ..Göndör Ferenc”. Azután változtatta át a nyilvá­nosságtól irtózvaíme az Em­ber! Még ezt is leszerényítette egyetlen nagybetűs szóra: Az Ember. Úgyis mindenki mind­járt tudja, kiről van szó. Az egyszeri tenoristáról mond­ják. hogy időt ,r pénzt spórolan­dó így szokott szerelmet valla­ni: — Bevallom, hogy szeretsz, fde ne imádj, mert Isten még nem vagyok... Legfeljebb félis­ten...” Göndör meleg baritonja ugyanezen a hellyel és idővel nagyon takarékoskodó hangon vall szerelmet a Hazának, a ré­gi Budapestnek, az USA-nak, a szabadság-eszméknek, az emberi egyenlőségnek... Nagy önfelál­dozásában, mint a legnagyobb szentek, mindjárt sajátmagát a­­jánlja fel az Egyesült Államok­nak Washington, Lincoln, Roo­sevelt eszményeinek védelmére. Az embernek e Fohász elol­vasása után, szinte az az érzése, Észak ameri kának már nincs szük­sége se Mac Art hurra, se Eisen­hower re. Söl atombombára sem. Göndör mindent elintéz. Ahogy saját szerény beismerése szerint odahaza 918-ban és 919-ben a kommunista terrorral szemben is mindent elintézett, mikor a vöröikokéirdás matrózok éltették és Kun Béla is öt emelte a fel­szabadult sajtó élére. S ha már a felszabadulásról teszünk említést, hóit be kell je­lentenem, bármennyire is a meg értés és béketürés embere va­gyok. ebben az 1945-ös vitában megint nem értek egyet veletek. Eddig én is azon a nézeten vol­tam, az orosz hadsereg jelenléte csakugyan befolyásolta az akkori választásokat. Buenosaireszi ba­rátaim kezdenek meggyőzni ar­ról. hogy ez az egész utólag ha­jánál fogva előráncigólt célzatos­ság az egység csúnya bomlasz­­tása. Szóval olyan Centro-dolog. Egy csomó barátom végigkér­deztem azokra az időkre vonat­kozóan. Olyanokat is akik akkor még otthon voltak. Mindegyik tud az orosz szörnyűségekről, a rablásokról, nők megerőszakolá­sáról. Van akit mindjárt lefog­tak és elhajtottak, van aki elő se mert bújni hónapokig. Olyan is akad. akit félholtra vertek... De olyan egyetlen egy sincs, akivel az oroszok közölték volna, hogy mindez a választások miatt van. Egyetlen esetet nem tudok, ahol ezek a túlkapások, ütlegek, óra­rablások, börtönbecsukások, rab­lógyilkosságok stb. konkréten az. alkotmányos kötelessége gyakor­lásában akarták volna gátolni a magyar polgárt. Kézből megkontrázom hát a­­zokat. akik. azt állítják, hogy a zsenge gödölye már pusztán at­tól a ténytől, hogy a farkas vi­csorgó fogai közé került érzés­világában befolyásolva volna. Göndör Fohászában is ezt ol­vasom. Már pedig ő csak tudja. Ö akkoriban Mindszenty bíbo­rossal is olyan bizalmas létbon volt, hogy hallatlan intimen egyszerűen csak Mindusnak szó­lította, mint olvashattátok. —h—y

Next

/
Thumbnails
Contents