Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-12-31 / 24. szám
4. oldal Buenos Aires, 1953. december 31. MAII VAROK ÚTJA Amerikaif HÉTKÖZNAPOK A rőfön mért sajtószabadság Amerikában lap indításához nem szükséges sem engedély, sem bejelentés; a lap ^előállításához szükséges nyersanyagok beszerzése semmiféle hivatal kiutalásától nem függ; nincsen cenzúra, amely tiltó kezét felemelhetné, — és a sajtó nem kap sehonnan szubvenciót, amelynek ellenértékeképpen véleményének irányíthatóságát kérnék: a lapokat nem fenyegeti betiltó végzés: erre sem a kor- j mánynak, sem a törvényhozásnak, se I a bíróságnak nincsen joga. A szólás- és sajtószabadságot az alkotmány első pontja garantálja. A lapkiadás rideg üzleti vállalkozás, amely kizárólag az adok-veszek szabadpiaci törvényeinek hatálya alatt áll. Mind ennél, — látszatra —, teljesebb sajtószabadság már nem képzelhető. Hogy a sajtó ilyenfajta függetlenségének is milyen vaskos korlátái vannak, egy éppen folyó esemény példázza. A new yorki nyomdai lemezvésők egy ideje szrájkolnak, s így a hirdetések nyomásához szükséges lemezek nem készülhetnek el. Röviden: nem lehet hirdetést megjelentetni. Ebből pedig az következik —, nem éppen a logika szerint ugyan, de a tény-valóság szerint annál inkább —, hogy — az újságok sem jelennek meg. Az újságok a hirdetésből élnek, tehát, ha nem lehet hirdetés, nem érdemes újságot sem nyomni. Az újságot ugyanis nem az olvasó tartja el, hanem a hirdető: a szafaládégyáros, az árúház, a mulatótulajdonos, a temetkezési vállalkozó, a politikai tisztségre pályázó (itt a képviselőjelölt ugyanúgy hirdeti magát, mint nálunk az Igmándi viz,) a fűszeres, a rőfös. Ez az eszményi függetlenség biztos-téka, — mondják e rendszer hívei —, hiszen a szafaládégyáros nem óhajt külpolitikai cikket Írni, s a sajtkereskedő sem kívánja meg hirdetése fejében, hogy a lap lírai köl-Irja KÖRÖNDI ANDRIS teményeinek is nyilvánosságot adjon. Ezzel szemben viszont meg kell állapítani, hogy az oldalas telvezió-hírdetéseket közlő lapok még kivételesen sem szoktak a televizió káros nevelési hatásáról cikkezni, s a mulatóhely hirdetése mellé sem tálalnak soha olyan bírálatot, amely az illető mulatóhely. vagy akár csak általában a mulatóhelyek züllesztő hatására hívná fel a nyájas olvasó figyelmét. Igen —, hangzik az ellenérv —, csakhogy a lap az ipar, kereskedelem és szórakozás valamennyi termékének hirdetője, nem egy érdekcsoport monopolizálható szócsöve, és éppen a sokféle kötöttség biztosítéka a kötetlenségnek, hiszen nem szolga az, aki mindenkinek a szolgája. Ezzel szemben a tény az, hogy nem az olvasó kívánalmaihoz, hanem, márcsak üzleti ösztönösséggel is, a hirdető üzletemberek ízléséhez és felfogásához igazodik és idomul a sajtó. Az üzletemberek pedig, akárhogyan nézzük is, mégsem ,,a nép". Egy csoport csupán, sajátos érdekkel, sajátos világszemlélettel. Az „ami az üzletnek jó, az önnek is jó!" Huxley által alapos éllel megfogalmazott elve ugyan a valóságba vág, és az üzleties szellemiség már lehetővé tette egy olyan felfogás kialakulását, hogy: már pedig aki a legnehezeb feladat megoldásához ért. vagyis ,.tud pénzt csinálni“, az kiválóan alkalmas bármely miniszteri székbe is —, mégis, a bármilyen nagyra becsült üzletember mégsem tekinthető szellemi elitnek, s felfogása sémiképpen sem lehet egy nemzet akaratának sem inspirálója, sem pedig tükre. A lapok 60%-nvi hírdetéstömege ezúttal diadalmaskodott a 40% szöveg kisebbség felett. Az üzletember, az elmaradt hirdetés képében végeredményben betiltotta a lapokat, közvetve olyan hatalmat gyakorolva, amelylyel az Egyesült Államok semmiféle hatósága sem rendelkezik. Legfeljebb Uj levelezési címünk: Casilla Correo 16 OLIVOS F G. B. M. még a szakszervezeti vezetőknek, a' sztrájkok irányítóinak adatott meg e réven ugyanez a hatalom. Két-három szakszervezeti vezetőnek módjában áll, akarata szerint az Egyesült Államok minden lapját és rádióját elnémítania. De máris hallatszanak olyan hangok, amelyek követelik, a törvényhozás januárban kezdődő ülésszakán módosítsák úgy a Taft-Hartley (szakszervezeti) törvényt, hogy az a hírközlő ipar alkalmazottainak sztrájkjogát vonja meg. A New Gothai Almanach, avagy: A dollár kékvérííjei Idestova kétezer esztendeje néhai Vespasianus császár a Colosseummal és, annak mintegy reális ellentéteképpen, az első nyilvános illemhelyekkel ajándékozta meg Rómát és az emberiséget. Az utóbbi, praktikusan közhasznú építkezés kincstári jövedelme alighanem hivatva volt az előbbi luxusépítmény költségeit fedezni, s e nemes cél tudatában a császár bízvást hirdethette ki, hogy ,,a pénznek nincs szaga!" Fogadjuk hát el alázatos, hagyománytisztelő lélekkel, hogy szaga nincs. De téved az, aki azt hiszi, hogy vére sincs, s a vérének így színe sem. Mert a pénzek pénzének, a dollárnak van. (Az egyébként színtelen levegő is kellő tömegben kéknek tűnik —, tanú rá a mennybolt.) Most jelent meg a new yorki „Társadalmi Regiszter“, a milliomosok országának Gothai Almanachja, amely a Felső Négyszáz nevét, pénzmágnási rangját, valamint méltatását tartalmazza. A Könyv évrő-évre megjelenik, (hányadszor, nem tudiuk —, dehát ama gothai kiadvány sincsen még kétszáz esztendős, s így egy évezred múlva már amúgyis elhanyagolhatóvá válik korkülönbségük), új nevek csillannak meg benne, másoknak pedig fejei Ichullanak a demokrácia szürke egyenlőségének porába —. a vérszomjas úiságok nagv gvönvörűségére. A fennkölt mű mindenható szerkesztőinek szemnontiait. taxatíve, nem ismerheti földi halandó, csuoán a kékvérűnk névsorának változásaiból lehet viszafelé következtetni. A törlés oka egvaránt lehet rangon aluli házasság, illetlenül botrányos életmód, esetleg felháborítóan rossz üzleti mérleg —, s íme a margarinbáró szén neje, vagv a nagvárúháztulajdonos fia nincs többé. immár el van temetve a szalonok számára... Az idei kiadványnak van egy magvar vonatkozása is. Milford Haven grófiának amerikai neie töröltetett, a saitó kommentárja szerint azért, mert a nemes brit gróf botrányos módon állandóan együtt utazgat, nyaral, telel Bartók Éva színművésznővel. Azt viszont, bogv Roosevelt Delano Sárának egy bevándorolt olasz borbélvmester zeneművész fiával kötött házasságáról miképp ítélkeznék a szerkesztőség. sosem fogjuk megtudni, mivel Sára asszonv, a néhai elnök unokája, már előzetesen kivétette magát a Könyvből, kijelentvén, hogy az a demokrácia megcsúfolása. George Orwel! a nemrég elhúnvt angol író, ha amerikai lett volna is «z.évvenletes koldussága folvtán ugvan aligha kerülhetett volna e könyv lakói közé —, de talán mégsem túlságosan profán, ha a .Társadalmi Re giszter“ számára az ő könvvéből aiánlunk mottót. Azt. amely az egalitáríus társadalom tízparancsolatának elsőiét így fogalmazza meg: „Mindenki egyelő: de egyesek különöséé egyenlőek!“ Hiába gyalázzátok, ez a Göndör engem ebben a mai változott szituációban kezd meggyőzni. Itt van például ez a legutolsó cikke, mit az amerikai Thank giving Day-re, a Hálaadás Napjára .irt. Ilyen hálás embert mint ö, még nem is igen láttam. Minden valamirevaló amerikai polgár hálát ad ezen a szép napon valamiért. Ö egyenest azért ad hálát Az Ember első oldalán a Gondviselésnek, hogy megteremtették, hogy van, hogy a magyarság egyáltalán hozzájutott egy Göndörhöz. Hálás, hogy egy ilyen nagy harcosa van a Hazának, aki bolsinak és gaz fehér - terroristának egyformán meg meri mondani az igazságot. Aki már 18-ban és 19-ben is oly páratlanul viselkedett. Hálát ad a drága magyar földnek is. hogy öt megszülte, hálát Amerikának. hogy egy ekkora méretű embert így befogadott, hálás a történelemnek, hogy annyiszor beleírhatta aranylapiaira az ő szerény csekély kis nevecskéjét. .r úgy hagyta öt összeforrni egyszerre három országgal, egyszerre három néppel is. F.z az az ellágyulás, ez az a megindult megható szerénység, melv a magyar emigráns újságírásból annyira hiányzik!... Már a cikke címében is oly tartózkodó. Egyszerűen azt írja cikke főlés: Fohász... Ki sem írja: Fohász önmagamhoz! Annyi rosszat írtatok erről az Emberről, csak most látom, milyen nagy magyar ez, milyen végzetesen nagy magyar. Egy úi Kölcsey, egy új Ady New Yorkban. a mellényzsebben. Most lőttem rá. lapiának címe is egy darab szerénység. Eredetileg egyszerűen, kifejezően azt a címet akarta adni a kitűnő sajtóterméknek: ..Göndör Ferenc”. Azután változtatta át a nyilvánosságtól irtózvaíme az Ember! Még ezt is leszerényítette egyetlen nagybetűs szóra: Az Ember. Úgyis mindenki mindjárt tudja, kiről van szó. Az egyszeri tenoristáról mondják. hogy időt ,r pénzt spórolandó így szokott szerelmet vallani: — Bevallom, hogy szeretsz, fde ne imádj, mert Isten még nem vagyok... Legfeljebb félisten...” Göndör meleg baritonja ugyanezen a hellyel és idővel nagyon takarékoskodó hangon vall szerelmet a Hazának, a régi Budapestnek, az USA-nak, a szabadság-eszméknek, az emberi egyenlőségnek... Nagy önfeláldozásában, mint a legnagyobb szentek, mindjárt sajátmagát ajánlja fel az Egyesült Államoknak Washington, Lincoln, Roosevelt eszményeinek védelmére. Az embernek e Fohász elolvasása után, szinte az az érzése, Észak ameri kának már nincs szüksége se Mac Art hurra, se Eisenhower re. Söl atombombára sem. Göndör mindent elintéz. Ahogy saját szerény beismerése szerint odahaza 918-ban és 919-ben a kommunista terrorral szemben is mindent elintézett, mikor a vöröikokéirdás matrózok éltették és Kun Béla is öt emelte a felszabadult sajtó élére. S ha már a felszabadulásról teszünk említést, hóit be kell jelentenem, bármennyire is a meg értés és béketürés embere vagyok. ebben az 1945-ös vitában megint nem értek egyet veletek. Eddig én is azon a nézeten voltam, az orosz hadsereg jelenléte csakugyan befolyásolta az akkori választásokat. Buenosaireszi barátaim kezdenek meggyőzni arról. hogy ez az egész utólag hajánál fogva előráncigólt célzatosság az egység csúnya bomlasztása. Szóval olyan Centro-dolog. Egy csomó barátom végigkérdeztem azokra az időkre vonatkozóan. Olyanokat is akik akkor még otthon voltak. Mindegyik tud az orosz szörnyűségekről, a rablásokról, nők megerőszakolásáról. Van akit mindjárt lefogtak és elhajtottak, van aki elő se mert bújni hónapokig. Olyan is akad. akit félholtra vertek... De olyan egyetlen egy sincs, akivel az oroszok közölték volna, hogy mindez a választások miatt van. Egyetlen esetet nem tudok, ahol ezek a túlkapások, ütlegek, órarablások, börtönbecsukások, rablógyilkosságok stb. konkréten az. alkotmányos kötelessége gyakorlásában akarták volna gátolni a magyar polgárt. Kézből megkontrázom hát azokat. akik. azt állítják, hogy a zsenge gödölye már pusztán attól a ténytől, hogy a farkas vicsorgó fogai közé került érzésvilágában befolyásolva volna. Göndör Fohászában is ezt olvasom. Már pedig ő csak tudja. Ö akkoriban Mindszenty bíborossal is olyan bizalmas létbon volt, hogy hallatlan intimen egyszerűen csak Mindusnak szólította, mint olvashattátok. —h—y