Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-03-27 / 6. szám
Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz CSUda dolgokat. (BERZSENYI Dániel.) Año VI. Np.6. — Vl.évf. 6. sz. Buenos Aires, 1953. március 27. MAGYAROK REDACCION Y ADM HNSTRACION: RECONQUISTA 558, BUENOS AIRES La Senda de los Húngaros REGISTRO DE LA PROPIEDAD INTELECTUAL No 392370 DÖNTŐ FORDULAT ELŐTT A BIZOTTMÁNY Eckhardt Tibor bejelentette, hogy kiirtják a marxista mételyt az emigráció politiKai életéből gZINTE reménytelen várakozás évek óta tartó viták után megérkezett az első híradás arról, hogy a Nemzeti Bizottmány többsége szembeszállva a baloldali kisebbség diktatúrájával szakít azokkal a marxista elemekkel, amelyek az egész magyar emigrációt éveken át nyugtalanítva megakadályozták az egész magyar jövendőre kiható, élethalál fontosságú feladatok megoldását. A világesemények tavaszán, 195i3. márciusa meghozta végre hosszú tél után a várva várt változást. Az a sok bírálat, harc, ellenvélemény, amely ame- 1 rikai képviseletünk zátonyra juttatott szervezetét ostromolta, most átalakulhat bizalommá és egyértelmű összefogásá, építő ereje végre megalkuvás nélkül, hatékonyan szembenállhat a vörös elnyomással. Nem sajnáljuk, hogy ebből az összefogásból hiányozni fog Nagy Ferenc, Pfeiffer Zoltán, Peyer Károly és egész népfrontos, marxista társaság. Évek óta hirdetjük, hogy a kommunizmus szálláscsinálóival, a szovjet barbárság kiszolgálóival nem lehet harcolni azért a nemzetért, amelyet gyáván kiszolgáltattak a szovjetnek azok, akik a történtek után is marxista lobogó alatt, titoista színekben szeretnék most megismételni ezt a vérbe, könnybe fúlt kísérletet. Amikor a magyar emigráció figyelmét felhívjuk a történelmi jelentőségű eseményre, a Nemzeti Bizottmány gyászos múltjában lejátszódott eseményeket összefoglalva ismertetjük a marxistákkal szembeforduló jobboldali bizottmányi többség vezetőjének Eckhardt Tibornak félreérthetetlen, emelkedett szellemű és erélyes állásfoglalását. T Már az elején pártdiktatúrával kezdődött. (jt évvel ezelőtt, Varga Béla,^> az 1945 évi magyar Nemzetgyűlés emigrációban élő volt elnöke, New Yorkban felhívást bocsátott ki a szabad földön élő, volt törvényhozókhoz Magyar Nemzeti Bizottmány alakítására. A felhívás értelmében a Magyar Nemzeti Bizottmány arra lenne hivatott hogy a szabad földön működő magyar parlament szerepét töltse be mindaddig, míg Magyarország az orosz eln'yomás alól fel nem szabadul. Tagjai mindazon volt magyar törvényhozók, kik szabad magyar parlamentek tagjai voltak és jelenleg emigrációban élnek kivéve azokat, kik akár a nacionálszocialisták, akár a kommunisták eszközeiként idegen kézre juttatták az országot. Szabad magyar parlamentek alatt az 1939-ben, 1945-ben és 194 7-ben választott parlamenteket kell érteni, arra vonatkozólag pedig, hogy kik tekintendők nacionálszocialisták, vagy kommunisták eszközeinek, semmiféle kifejezett irány- vagy határvonal nem nyert megállapítást. A felhívás után az akkoriban New Yorkban élő volt magyar törvényhozók összejöttek és kimondták a Magyar Nemzeti Bizottmány megalakulását, a felhívásban foglalt elvek alapján. Egy igazoló bizottságot választottak, melynek az volt a feladata, hogy a volt törvényhozókat az előbb említett kizáró okok fenn nem forgása szempontjából igazolja. Az így létrejött —; úgynevezett csonka-bizottmány — még mielőtt az igazolási eljárást a volt képviselők szélesebb rétegére kiterjesztette volna, egy Végrehajtó Bizottságot választott, melynek feladata a Bizottmány által hozott határozatok végrehajtása lett volna és tulajdonképpen egy emigrációs kormány szerepének betöltésére volna hivatott mindaddig, míg egy ilyen valóban meg nem alakulhat. Tekintve, hogy az akkoriban New Yorkban tartózkodó volt képviselők túlnyomó többségükben a baloldalhoz tartoztak, a a maguk képére formálták az Igazoló- ős a Végrehajtó Bizottságot is. Mindkét bizottságban Nagy Ferenc és. Peyer Károly pártdominanciája érvényesült, tehát épp azon pártoké, melyek az orosz megszállás után 19 45-ben a rosszemlékű, kommunista vezetés alatt álló koalíció résztvevői voltak. Az ily többségű igazoló bizottság megkezdte működését, leigazolta a baloldal valamennyi tagját, igazolta kis számban a volt polgári pártok liberális gondolkodású tagjait, végül igazoltnak jelentette ki a keresztény nemzeti alapon állő, úgynevzett jobb oldal néhány tagját, majd a további igazolásokat megszüntette. Körülbelül 60-70 volt törvényhozó igazolási eljárására már nem is került sor. Nem utasítottak vissza senkit, hanem egyszerűen elodázták a további igazolásokat, hogy baloldali többségüket megtarthassák. Időnként, a felzúdú!ó támadások hatása alatt, egyegy új igazolást lefolytattak, az igazolási eljárás teljes lefolytatását azonban mindmáig a legkülönbözőbb eszközökkel szabotálták. Ha ugyanis az igazolási eljárásokat végig lefolytatták volna, úgy hamarosan elvesztette volna a paraszt-marxista baloldal Végrehajtó Bizottság-i többségét. Vj Végrehajtó Bizottság választására került volna sor, amit már a teljes létszámú Magyar Nemzeti Bizottmány más összetételben alakított volna ki. Megszűnt volna Nagy Ferenc és Peyer Károly pártdiktatúrája. Harc a Nemzeti Bizottmány alapokmánya ellen A Végrehajtó Bizottság mindmáig a baloldali politika jegyében működött. Ez volt az oka, hogy a magyar emigráció széles rétegei a Bizottság ellen fordultak. Amikor a Bizottság a külföld előtt a magyar nemzet és a magyar emigráció egységes, központi képviseleteként igyekezett feltűnni, nem volt semmi bázisa és komoly kapcsolata sem a nemzetnél, se az emigrációnál. A körülötte folyó állandó viták, támadások és a tagjainak egymásközött lezajló, sokszor botrányos veszekedései lehetetlenné tették a külföld felé folytatandó eredményes munka elvégzését is. A Bizottság távolról sem látta el azokat a teendőket, melyek egy magyar emigrációs kormányt pótló szerv feladatai lettek vol- ! na. Nem képviselte sem az einig- I ráció érdekeit, mégkevésbbé a ! nemzetét. A paraszt-marxista cső- ; port egyes tagjai, azért, hogy a a külföld előtt saját politikai helyzetüket biztosítsák, oly durva rágalmakat szórtak a magyar múltra, a magyar népre és az ¡ emigrációra ami már kimerítette a nemzetgyalázás fogalmát. A Bizottság kisebbségben l£vö, nemzeti alapon álló tagjai Eckhardt Tiborral az élen a legélesebb harcot vívták a baloldal diktatúrája ellen. Eckhardt Tibor az utóbbi időben a Bizottság ülésein már részt sem vett. Joggal merülhet fel a kérdés, ¡ hogy a Magyar Nemzeti Bizottmány és a Végrehajtó Bizottság nemzeti alapon álló, jóérzésü tagjai ily körülmények között miért vettek részt e szervezetekben, vagy legalábbis miért nem léptek ki onnan, am. Gi nyilvánvalóvá Máit, hogy a megalakulási alapokmányt nem hajtják végre? A felelet egyszerű: A Magyar Nemzeti Bizottmány az egyetlen magyar emigrációs politikai szervezet, melyet a külföld "elismert. Kulcslielyzete van tehát minden, a nemzetet és az emigrációt érintő kérdésben. E kulcshelyzet döntő fontosságúvá vá- * lik, ha a nagyhatalmak egy háborús megoldás felé közelednek. Minden másfajta szervezetnek a külföld előtt történő elismertetése eddig sikertelen volt. Ezért végződött eredménytelenséggel az altöttingi próba és minden egyél) mozgalom. E kulcspozíciót átengedni tehát és kontroll nélkül hagyni egy diktatórikus paraszt-marxista csőik)rí nak, vétkes felelőtlenség lett volna. A Nemzeti Bizottmány alapok- j mánya is sok szempontból kifogásolható. De ne felejtsük el,1 hogy az 1945 és 4 7 évi magyar i parlamenteket a nyugati hatal- j mák demokratikus parlamenteknek ismerték el és ez az álláspontjuk még ma sem változott. Reálpolitikai szempontokból tehát, hogy létesülhessen egy, a külföld által elismert magyar e- ' migrációs szervezet, a Bizottmány alapokmányát fenntartással ugyan, de el kellett fogadni, j Ha az alapokmányt végrehajtót- ! ták volna, úgy e szervezet, a i fennálló külpolitikai adottságok folytán, alkamas is lett volna, hogy a magyarság egységes kép-1 viseletét eredményesen -f'» t*. A Nemzeti Bizottmányon belül kellett tehát megvívni a harcot i az alapokmány végrehajtásáért, j vagyis a további igazolások ke- : ,resztülviteléért és egyben a lehetőségekhez képest ellensúlyozni ; és ellenőrzés alá helyezni a pa- | raszt-marxista csoportnak a külföld előtt folyó nemzetrontó te-1 vékenységét. A széles emigrációs rétegekegy része, részben kellő tájékozottság hiányában, részben szán- | dékos elferdítés folytán, máskép i ítélte meg a helyzetet. Hibás megvilágításban a Nemzeti Bi- j zottmániyt egy baloldali vezetés alatt álló politikai klikknek, vagy pártnak tekintette, melybe a belépés a nemzeti alapon álló politikai felfogás feladásával és egy baloldali politikai felfogás elfogadásával jár. Sokan még ma is azt hiszik, hogy a belépés egy elvtelen politikai helyezkedést jelent, vagy épp anyagi előnyökért történik. Ezzel szemben a tények a következők. A Nemzeti Bizottmány nem ipárt és nem azonos politikai elveket valló klikk, vagy csoport, hanem a magyar parlament emigrációs folytatása, melyben éppúgy vannak egymással élesen szembenálló pártok, mint a világ legtöbb parlamentjében. A belépés tehát nem elvfeladást jelent, hanem épp ellenkezőleg, az elvekért folyó harcot, amit egy baloldali tűzfészekben, a legnehezebb körülmények között, a külföld meggyőzéséért keli megvívni. Nem jár semmiféle anyagi előnnyel, csak hátránnyal, ami mindezeken felül, az emigráció tájékozatlansága folytán, még népszerűtlen feladat is. Akik tehát ezt a harcot folytatják és végigviszik, elismerést érdemelnek. E harc során, az első, komoly összecsapásra a múlt évben került sor. Az igazoló bizottság, mely egyben összeférhetetlenségi bizottság is, Nagy Ferenc és Peyer Károly részvételével összeférhetetlenséget állapított meg Eckhardt Tibor esetében, mert Eckhardt belépett a Bajtársi Közösségbe. Céljuk az volt, hogy a ¡ Bajtársi Közösséget fasiszta szer- j vezetként feltüntetve, Eckhardt j Tibort a Nemzeti Bizottmányból ] kirekesszék. Az ügyben a végső ! döntést nem a Bizottságnak, hanem a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, vagyis a plénumnak kellett meghoznia. Az ekkor elrendelt szavazás során a Nemzeti Bizottmány tagjainak túlnyomó többsége Eckhardt Tibor oldalán foglalt állást. A paraszt-marxista csoport tehát kisebbségben maradt. Az Eckhardt oldalán kialakuló többség nemcsak azáltal állt elő, hogy az idők során az igazoló bizottság szabotálása ellenére mindtöbb nemzeti alapon álló törvényhozó került a Nemzeti Bizottmányba, hanem azáltal is, hogy a baloldaliak közül több jóérzésü ember megundorodott vezetőik nemzetellenes magatartásától és ellenük foglalt állást. Hozzájárult ehhez még az is, hogy a baloldal, az egymás közt folyó veszekedések soránbekövetkezett kilépések folytán meggyöngült. Az így kialakult többség, Eckhardt Tibor és Teleki Béla vezetésével cselekvéshez fogott. Lemondatták a régi igazoló bizottságot és sor került új igazoló bizottság választására. A választás két hónappal ezelőtt zajlott le. Két lista indult. Az egyiken úgynevezett baloldali, a másikon úgynevezett jobboldali többségű bizottság jelöltetett. A megejtett szavazás során a jobboldali győzött. Döntő fordulat a kis-hidegháborúban Ez azt jelentette, hogy az új jobboldali többségű igazoló bizotteág, most már haladéktalanul meg fogja ejteni az eddig elszabotált igazolásokat és az így kiegészült Magyar Nemzeti Bizottmány plénuma a parasztmarxista többségei Végrehajtó Bizottság lemondását és új Végrehajtó Bizottság megválasztását fogja keresztül vinni. A paraszt-marxista csoport mindent elkövetett ennek elodázására. Az egyik baloldali igazoló bizottsági tag lemondott, helyébe új jelöltet nem állítottak, de tiltakoztak a csonka bizottság működése ellen. Természetesen ez a huza-vona sokáig nem tarthatott volna. Ezért, most, a legutóbbi napokban egy oly javaslatot terjesztettek a még jelenleg működő paraszt-marxista többségű Végrehajtó Bizottság elé, ami méltán idézi elő az egész magyar emigráció felháborodását. A javaslat szerint azt kívánják kimondatni, hogy a Magyar Nemzeti Bizottmány plénuma a jövőben csak véleményező és tanácsadó testület legyen és határozatok hozatalára kizárólag a Végrehajtó Bizottság legyen illetékes. Javasolja azt is, hogy a Végrehajtó Bizottság elnevezését Elnöki Tanácsra változtassa, tekintettel arra, hogy nem csupán végrehajtó szerv, mint eddig volt, hanem egyúttal határozó szerv is lesz. Eckhardt Tibor „tisztességes rendet” követel A Magyar Nemzeti Bizottmány plénumát ez a javaslat sóhivatallá degradálja. A parlament és a kormány jogkörét a jelenlegi Végrehajtó Bizottságra ruházza át, melyet egyúttal örökéletüvé is nyilvánít. A javaslat elfogadása esetén semmiféle bizalmatlansági szavazat konzekvenciákkal nem járna és a Végrehajtó Bizottság hibás intézkedéseit a plénum érvényesen nem bírálhatná felül. E javaslatra Eckhardt Tibor ellenjavaslattal válaszolt. Eckhardt Tibor javaslatából idézzük: ,,...e tervezet megtagadja az alkotmányos és parlamentáris magyar gondolkodást, mely a községi képviselőtestületektől kezdve évszázadokon át minden magyar intézmény életében érvényesült. .Megtagadása ez a nyugati demokráciának is, (melynek két alapvető elve a többségi akarat végrehajtása és I a közéleti funkciók szétválasztá- I sa. Elveti ez a tervezet a Nemze! ti Bizottmány alapokmányát is.” (folyt, a köv. oldalon) A paraszt-marxisták kisebbségbe szorulnak