Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-12-25 / 23. szám

MAGYAROK HTJA 19 58 — Karácsony 7. oldal A pesti1 Műcsarnoktól a Kanadai Királyi Akadémiáig A színes rézkarc titkairól beszél Hornyánszky Miklós, akinek egyik müvét az U. S. A. kormánya vásárolta meg A háború alatt a kanadai kormány' kitüntető bizalmával ajándékozta meg Hornyánszky Miklóst, amikor Otta­wában nagy hatáskörű, fontos pozíci­ót bízott rá. S ezekben a kritikus i­­dökben, amikor szerencsétlen hazánk két malomkő között őrlődött. Hor­nyánszky professzor igyekezett men­teni, ami magyar részről menthető volt. Ma elmondhatjuk, hogy kényes feladatát az elérhető legnagyobb si­kerrel oldotta meg. És ezen nem cso­dálkozhatunk: mert a fiatal korban külföldre került Hornyánszky Miklós ma is, a kivívott sikerek mellett is ?maton a művész eredeti aláírása és a számozás hangsúlyozza, amely feltün­teti a sorozatot és a nyomat sorszá­mát. Egy képnek egy lemez az alap­ja. A művész egyetlen rézlemezről nyomtatja a képet, de korlátozott számban. Nincs második, vagy har­madik kiadás, amely a karcot, vagy metszetet tömegprodukcióva teszi, és így értékét csökkenti. Ezért, ha egy nyomat elfogy a piacon, a meglévők értéke hallatlanul megnövekedhet. — Emeli a nyomat műértékét az a meg nem változtatható tény, hogy a rézmetsző munkája kézi munka, amit Szép számban megjelent meghívott angol-kanadai vendégek előtt a réz­karc és festészet jeles kanadai magyar képviselője, a torontói College of Arts kiváló magyar professzora, Hor­nyánszky Miklós tartotta meg a To­rontói Magyar Helikon idei angol so­rozatának megnyitó előadását. Hor­nyánszky professzor „Printmaking, as an art and craft" címen beszélt a nyomatkészítés művészetéről és mes­terségéről. A Helikon klubhelyisége ezen az előadáson kisebb képtárként hatott a sok és különböző jellegű rézkarccal és metszettel, amely a falakat díszítet­te. Hornyánszky professzor igaz elis­meréssel fogadott és minden hivalko­dástól, feszélyezettségtől mentes, egy­szerű, de annál élvezetesebb áttekin­tése után szakszerű magyarázat kísé­retében képtöl-képhez vezette közön­ségét, amely nemcsak lelkes érdeklő­déssel, hanem több karc megvásárlá­sával is kifejezte őszinte tetszését. Az előadást Kresz Géza professzor, a Helikon elnöke vezette be, ismer­tetve a bíres magyar művésztanár pá­lyafutását: Hornyánszky Miklós Budapesten született. Tehetsége korán megnyilat­kozott, úgyhogy már 16 éves korá­ban szerepel a Műcsarnok tárlatának kiállítói között. A Szépművészeti Fő­iskola elvégzése után Bécsben és Münchenben tanul. Mint beérkezett portrait-festő veszi kezébe a vándor­­botot 23 éves korában. Hollandiában főleg pedig Belgiumban dolgozik, a­­honnan rövidebb tartózkodásra Ang­liába, majd Párizsba is átrándul. Ez utóbbi helyen ismerkedik meg a szí­nes rézkarcok készítésének u.n. ac­quaint eljárásával, melyet később u­­tolérhetetlen tökélyre fejleszt. Hornyánszky 1929-ben feladja brüsszeli stulióját és átbajózik Kana­dába. Nyomát Európában híres kép­tárakban ma is megtalálható és becs­ben tartott művei őrzik. Torontóba érkezve először festményeivel arat si­kert. („Jegesember“). A festéssel párhuzamosan azonban egyre jobban érvényesül mint grafikus és rézmet­sző. 1932-ben már megnyeri az Ame­rikai Művész Szövetség „az év 50 legjobb színes nyomata"- című díját. Művei bejárják lassan egész Ameri­kát New Yorktól Californiáig. hogy 36-38-ban már Afrika, Ausztrália, U1 Zéland kiállításain szerepeljenek. 41- ben pedig Dél-Amerika városait jár­ják sorra. 1940-ben megnyeri az ..év leninbb kanadai nyomata" díjat, s a különböző művészi akadémiák és szö­vetségek szinte versengenek megtisz­telni a magyar művészt tagságukkal. 1943-ban a Kanadai Királyi Akadé­mia. (megfelel a Magyar Tudomá­nyos Akadémiának) rendes tagja, u­­cvanakkor megválasztják a Kanadai Festők és Metszők Társasága országos elnökének, amely tisztséget 3 éven át egvfolytában viseli. 1948-ban nagy kitüntetés éri: az USA kormány meg­vásárolja „Closing Time" („Záróra") című művét és a washingtoni kong­resszusi könyvtárban helyezi el. mindenütt és mindenekelőtt magyar. — Az emberi boldogság kulcsa sa­ját énünk, belső lényegünk kefejezé­­se, kiélése („self-expression")—kezd­te előadását Hornyánszky Miklós. Ez a tétel a művészre még fokozottabb mértékben áll. A modern kor, a tö­megprodukció kora gátló akadályként áll az egyén és a művész törekvésé­vel szemben, mivel elhanyagolja a fi­nomságokat, az apró dolgokat. Az „olcsón és sokat" jelszó bizonyos mér­tékben a materiális életszemléletnek a terméke, amely abból a téves hitből indul ki, hogy az élet szépségeit, a boldogságot pénzzel meg lehet vásáj rolni. Pénzen valóban sokat meg le­het venni, de nem mindent, s főleg nem azokat a tényezőket amelyek az igazi boldogsághoz, a lélek békéjéhez vezetnek. — A festő, a szobrász nehezen ta­lálja meg önmagát a „Ford-rendszer" hajszolt korában. Hisz csak az erede­ti festménynek, szobornak van művé­szi értéke. Ha a művész a forgósza­lagra tér át, inspiráció nélkül lélekte­len, selejtes munkát produkál. — A fa-, a rézmetsző helyzete kedvezőbb ebben a modern korban, minthogy az eredeti lemezről számor. nyomatot lehet készíteni, a nélkül, hogy a mű ez által még veszítene mű­vészi értékéből, mert hisz karc, vagy metszet a nyomtatás tényéből, vagyis a dolog természetéből adódik. — A művészi felelősség minden egyes nyomattal szemben változatla­nul fennáll. Ezt a felelősséget a nyo-NAGY KARÁCSONYI VÁSÁR! Mokráxiy Mézes kalács, karácsonyfa díszek, darált mák, dió és mazsola, szőlő, élesztő. — Legfinomabb barack szilva pálinkák, nagy választék különféle borokban. Ijavalle 370 T. E. 31 — 2573 nem lehet géppel elvégeztetni, nem lehet futószalagra átvinni. — Ezek az adottságok teszik lehe­tővé, hogy a rézmetsző a gépesítés korában is meg tud maradni művész­nek, a nélkül hogy ez által megélhe­tését veszélyeztetné. Megengedheti magának azt a fényűzést, hogy csak akkor veszi a kezébe a rézlemezt, a­­mikor annak lelki szükségét érzi, ami­kor komoly kifejezni, mondani való­ja van és hogy figyelmet szentelhet a részletekre is. A részletek kidolgozá­sa nem elhanyagolható körülmény mert az apró dolgok, egy falevél, egy felhődarab, egy kis madár stb. külön külön üzenetet jelentenek a művész­től a külvilág részére. Hornyánszky professzor szemléle­tes módon magyarázta meg ezután a karcolás és nyomtatás technikáját. Az eredeti rézlemezen ejtett vonásokat a teremben körül felaggatott, szebbnél­­szebb nyomatokkal vetette egybe és tette könnyen érthetővé az eljárás lé­nyegét. Érdekesen szemléltette a nyo­matkészítés különböző formáit és a sav domináló szerepét a rézkarcoló munkájában. Külön probléma a réz­lemez oxidációjának a megakadályo­zása, amely hihetetlenül gyorsan hat és teheti tönkre a művész hosszú munkáját. Az oxidáció ugyanis ve­szélyezteti a karcon a színek állandó­ságát. Különösen érdekes volt az u.n. „acquatint" eljárás ismertetése. Ac­quaint eljárással készülnek Hor­nyánszky Miklós legcsodálato­sabb és hozzátehetjük, konkurrencia felett álló alkotásai: az utolérhetetle­­nül gazdag hatású színes rézkarcok. A színes rézkarc hatalmas többletet, fejlődést jelent az egyszínűvel szem­ben. — Az embert az artikuláció külön­bözteti meg az állattól, — mondotta Hornyánszky professzor, — s minél gazdagabb ez az articuláció, annál emberibb az ember. Az összegyűlt angol és magyar kö­zönség meleg ünneplésben részesítet­te az illusztris előadót. A Torontói Magyar Helikon, melynek Prof. Hor­nyánszky alelnöke, büszke rá, mint nemzetünk olyan fiára, kinek sikere, dicsősége: magyar siker, magyar di­csőség, (y) Sügösen gépesíteni kell az emigráns közéletet! Kedves szerkesztő úr! Egy közgyűlés és egy alapít­ványi értekezlet közti percekben az autóbusz sarkában írom ezt a korszakalkotó javaslatot. De hadd kezdjem egészen elölről a dolgot! Éjjel kettőkor kerültem ágyba miutéw a Nagyérdemű Magyar K ült úr-sző vetkezet albizottságá­nak ülésén szavazatommal s tíz pe sóval hozzájön ult am, hogy a Szövetkezet belső válságát elimi­­láljuk. Ismétlem, kettőkor ke­­iíltem az ágyba. Szememet gyorsan behunytam, hogy sietve üaludjak egy kicsit, mert reg­gel hétkor már kelek, meg kell szerkesztenem a jótékonysági Tombola tervezetét, amit kilenc írára kell vinnem a város másik végébe. Hétig nyugodtan alud­hattam volna, ha a nyomorult ‘elefon meg nem csendül hajna­­'i négykor. A Száműzöttek E- oyesületének titkára, Ügybuzgó Veri jelentkezett, hogy biztosan ’tthon találjon, kért, hogy a mai választmányi gyűlésre okvetlen menjek el. nagyon fontos, hogy a szavazásból ki ne maradjak, könnyebbség okáért le is diktál­ta, melyik az a tisztikar, ame­lyet okvetlenül meg kell váilasz­­‘anunk. Gondoltam, még két és fél órát alkatok, de hatkor if­jabb telefon jött, hogy ma van utolsó nap. amikor még befizet­hetem hozzájárulásomat a Sajtó Megsegítésére Alakult Alapra. Ezután már nem feküdtem visz­­■za, megírtam a Jótékony Tom­bola tervezetét és egy alapsza­bály - tervezetet szerkesztettem a nőst alakuló Emigráns Vadász­­’s Céllövö-Társulat közeles köz­gyűlésére. Kilenckor holtfárad­­‘an, agyonizzadva átadtam a Tombola tervezetét. Ott már Ti­ene t várt, hogy tízre okvetlen 'egyek a Pirin yó kávéházban, meg kell beszélnünk a Vidám Hangok nevű emigráns énekkar ünnepségének műsorát. Esetleg a helyszínen mindjárt meg is komponáljuk a nyitányt, hogy lepipálhassuk a Délamerikai Na­­nyon Vegyes Kórus legutóbbi sikerét. A Pirinyóban elment az idő, egy sonkás kenyeret ebédel­tem és kilencszeres átszállóval kiutaztam érdemes egyesületünk az Argentínai Bús Száműzöttek telkére, hogy ott résztvegyek a székház alapjának megvetésé­ben. A telket közadákozásbóll wettük, az építkezést csak azért végezzük magunk, mert újabb | '■ételeket már nem tudunk el­vonni a közélet különböző in­­'ézményei között arányosan fel­osztott havi fizetésünkből. Erről jut eszembe, hogy ma még sem­mit sem dolgoztam, kis műhe­lyemben szünetel a termelés, te­kintve, hogy én vagyok az e­­gyetlen munkaerő és persze a feleségem, aki helyettesíteni szo­kott. főleg mostanában hogy a varrógépje a zaciba került. Ha­zatelefonálok tehát Ilonkámnak, hogy a holnapi előadásra meg­vettem neki a jegyeket, menjen csak be a műhelybe, fessen még néhány fatányért és üvegpoha­rat, majd én délután folytatom, feleségem gorombán hitetlenke­dett és amilyen szerencsém van, megint neki lett igaza. Mert a Bús Száűzöttektől futár hívott el a Művész Egylet zárt ülésére, amit közben elfelejtettem. A zárt ülés Villa Devoton szokat­lanul hosszúra nyúlt, bár a he­ves vita előtt még sikerült napi­rendi javaslatomat a kellő köz­életi formák között elmonda­nom. A sorsolás is sikerült 93 pesó 50 cent gyűlt össze. A kö­vetkező ünnepi műsorosest meg rendezése indította el a nagy problémát. Ugyanis az összes szombat és vasárnap esték már előre foglaltak nyolc-tíz évre. Műsoros estet pedig mégsem le­het délután rendezni. Nota be­ne: szabad délután sem igen van már a közeljövőben, legfeljebb vállalnunk kell az összeütközést a Karmesterek Énekkarával, a­­mely ezen a szombaton szintén koncertezik. De ez a megoldás sem volt könnyű, mert ez eset­ben meg kell változtatni a mű­soros est elnevezést. Másfélórás vita után végre megállapodtunk a műsoros délután elnevezésbe. Utána cirka harmincöt kilomé­tert utaztam, hogy el ne késsek az egyházi értekezletről. Onnan vissza a városba, a Száműzetés­­benélő Érkezők és Váltókezelők baráti sörözésére. Ekkorra már a pénzem is elfogyott hiszen át­estem két gyűjtésen és három árverésen. Bugyik ügyes váltóke­zelő jóbarátom adott kölcsönt, hogy eljussak az Emigráns Se­gély Egylet teájára, hiszen egy kis politikára mégiscsak szüksé­ge van az embernek. Innen pe­dig... de nem is folytatom, ked­ves Szerkesztő Ur! Minek ap­rózzam. megint csak kettőkor jutottam ágyba. Szendergés köz­ben jutott eszembe ez az életre­való ötlet, amit nem ártana meg szellőztetni a Magyarok Díjá­ban: Tessék gépesíteni a közéle­tet! A magyar érdek azt kívánja, hon': semmiről se maradjunk le. Én már kinéztem magamnak egy motorbiciklit! (csip) A legkényesebb ízlést is kielégítő munkát vállal Magyar szobafestő • gyors • pontos • megbízható • garanciával Pintér Endre, Sucre 2671. Cap,, Telefon: 73-7044

Next

/
Thumbnails
Contents