Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-02-10 / 5. szám

MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. február 1ö. 7. oldal. HÍREINK A madridi magyar kolónia a ■'Rákóczi induló” című magyar film vetítésének keretében ün­nepli Madridban a márciusi sza­badságünnepet. «> E számunkban közöljük Dsida Jenő (1907-1938), a kiváló er­délyi költő Psalmus Hungaricus­­át, a magyar sors-versek egyik legnagyobb alkotását. Dsida Je­nőt, az erdélyi Kosztolányit, mint műfordítót, szerkesztőt és a legzeneíbb lírikust (ismerték. Ifjú életének egyik utolsó müve ez a költemény, a müveit világ­­pogár megrendítő följajdulása a magyar végzet súlya alatt. * Gustave Le Bon és a tömegek irányításának tudománya A Templomépítö Bizottság hangulatos Garden Partyt rende­zett Sao Paulóban. Ács Béla vi­dám tombola-beszámolójában ír­ja: ... egy magányos fiatalem­ber bébi-mérleget nyert, az idő­sebb agglegény női hócipőt a a nyolcéves kisgyerek egy üveg tömény italt. . . A legjobban mé­gis a Páger-kislány tetszett ne­kem, aki minden szám kihúzása után izgatottan nézte végig lap­ját és mert nem találta meg a kihúzott számot s nem nyert sem­mit, fevisított: — Csalás! Csalás! ★ Vaszary János és Muráti Lili színtársulata új zenés darab be­mutatására készül. A befejezett téli madridi szezon ismét óriási sikerrel zárult. ★ Domonkos László csendőr­­őrnagy “A közblzijonqág” cím­mel könyvet írt a felszabadulás után felépítendő közbiztonsági szervek felállításáról és korszerű megszervezéséről. A kiváló mun­ka nemcsak szakkörökben kel­tett érdeklődést. Domonkos Lász­ló jelenlegi vasgyári munkás arra fordítja szabadidejét, hogy az ország újjáépítéséhez hozzájárul­jon. Müvét sajátmaga sokszoro­sította és küldte szét szakembe­rekhez, hogy a problémák meg­vitatásával már idekint kialakul­janak a közbiztonság megvalósí­tandó feladatai. ★ Brüsszelben nagysikerű belga­­magyar müvészestet rendeltek. Szerepeltek: Arnóthy Kriszta, Já­­ray József, Kozma Andor, Kiss Lajos, Tóth Erzsi, Szép Ilonka és Kulcsár Ida. A Cordobai Magyar Kör a 25 de Mayo 1040 alatti Circulo Ale­man helyiségében március 14-én, este 9 órakor szabadságünnepet rendez. A hazafias ünnepség e­­lőtt tartja az egyesület évi köz­gyűlését. * • ,500 év előtt, mielőtt még Koper­­nikus felismerte volna a föld forgását. "Amikor Pasteur felfedezte, hogy a fertőző betegségeket élő organizmusok okozzák) és meg­állapította, hogy az ily betegsé­gek mikép gyógyíthatók, majd­nem mindenki kinevette, köztük az orvosok) túlnyomó többsége is. Abban az időben, amikor Hertz és Marconi kihirdették. hogy hangokat és jeleket rádióhullá­mok utján lehet a világ egyik pontjáról a másikra továbbítani, a közvélemény megszavaztatása azt az eredményt mutatta volna, hogy az emberek. 99%-a ilyesmit lehetetlennek tart és semmieset­re sem praktikusnak . Azokat, kik a harmincéves há­ború idején azt merték volna val­lani. hogy katolikusok és protes­tánsok szabad vallásgyakorlás Amellett békésen együttélhetnek ugyanegy törvényes rendben leg­­j alábbis álmodozóknak és fantasz- I táknak tartották volna”. Hosonlóképen áll ma az embe­ri társadalom nagy többsége a politikai lélektan eddigi ered­ményeivel szemben. Ezen akar se­gíteni több északamerikai irő„ amikor az orvos Kruif-hez hason­lóan, népszerű alakban akarja megismertetni a politikai lélek­tan eredményeit. Ezek közül Ayn Rand-ot kell kiemelnünk, ki egy fantasztikus regény formájában tárgyalja e kérdéseket és arra akarja a közfigyelmet terelni, hogy idővel a politikát, vagyis a/, élet irányításának t adományát a szaktudás magaslatára kell emelnünk. Igyekezzünk uralni tehát a társadalmak, államok, emberi tömegek és azok egy­más közötti életét, mert az ezek felietti uralom képezi alapját minden más tudomány művelé­sének. ami azután a rajtunk, kí­vül álló természet feletti ura­lom tökéletesítéséhez vezet. Gustave Le Ilon, amikor híres müvét, a "Tömegek Lélektanát ' készült megírni, felkereste Fran­ciaország legnagyobb könyvtárait, hogy áttanulmányozhassa a po­litikai lélektan körében Íródott korábbi munkákat. Legnagyobb megdöbbenésére ilyen müvek nem léteztek. Az egyedüli író, ki e tu­dományt művelte 400 évvel ko­rábban élt és nem volt más, mint Maccliiavelli. E négy évszázad alatt a tudo­mányok egyéb ágai hatalmas fejlődést mutatnak. A tudósok ezrei foglalkoztak a fizika, ké­mia, orvostudomány, biológia, csillagászat, filozófia művelésé­vel és e téren a tudományos mun­kák, felfedezések és találmányok hatalmas tárháza áll az emberi­ség rendelkezésére. A gyakorlati politika lélektanának tudomá­nyos tanulmányozásával azonban senki sem foglalkozott. A politi­ka tudományos művelése ezidó­­ben kizárólag a történelemirásra, életrajzírásra, tehát a múlt ta­nulmányozására szorítkozott, vagy pedig elvont elméletek és ideológiák körül kifejlődött vi­tákra vonatkozott. Feldolgozták tehát a megtörtént eseményeket és felállították az elérendő ideá­lis célokat, de a lényeghez nem mert hozznyulni senki. Senki sem mert hozzáfogni, hogy megkísérelje tudományos módszerekkel megállapítani azokat a törvényszerűségeket, melyek a társadalmak, álla­mok és tömegek, osztályok és mozgalmak életét vezérlik s hogy mikép lehet uz emberiség társadalmi és politikai életét észszerűen, tudatosan irányí­tani. A gyakorlati utat, mikép érhetjük el a felállított ideális célokat, az ember nem uralta étidig, megközelíthetlennek tar­totta és beletörődött abba, hogy ezt rajtunk kivii] álló erők kormányozzák. “A tudományokat az ész te­remti, a történelmet azonban az érzelmek vezették” — állapítja meg bevezetőül, keserűen, Gus­tave Le Bon. ‘‘Csodálatos az a nemtörődöm­ség, mellyel az emberek legége­­öbb problémáikat illetően visel-, kednek és az a könnyed hanyag­ság, mellyel sorsukat intézik” _ írja tovább. ‘‘Nincs bünösebb §s rövidlátóbb álláspont annál, mint a múltban előforduló hibá­kat és tévedéseket természetes­­lek elfogadni s azok fogyatékos­ságát a fatalizmus leple alá buj­tatni”. A politikai élet hibáit épúgy ti lehetne küszöbölni, mint ahogy _ írta: Szatlmiáry Sándor , kiküszöbölték életünkből a pestis, vagy kolera járványát. "Ha Napoleon úgy ismerte volna az oroszok és németek lé­lektanát, mint a franciákét, nem bukott volna el” - állapítja meg Gustave Le Bon. • "Ha harminc tudóst — írja egyik müvében — külön-külön. az Íróasztaluknál kérdezünk meg ugyanarról a problémáról, har­minc okos, értelmes és túlnyomó többségben helyes feleletet ka­punk. De ha összehíva, egy te­remben, vita során kell ugyanar­ról a kérdésről határozniok, egy harmincegyedik, gyakran telje­sen hibás vélemény alakul ki. A harminc tüdős nagyértékü egyé­nisége, tömeggé alakítva alacso­nyabb rendűvé válik.” Gustave Le Bon meglepő fel­ismerésekkel gazdag müvei fel­nyitották a gondolkodók szemét. Mind többen jöttek rá, hogy a politikai lélektan tudomá­nyát lehet művelni, és hogy e tudomány a legfontosabb: az emberi élet irányításának tu­dománya. lip e téren marad­tunk el és engedtük át az irá­nyítást az érzelmeknek, tudat­lanságnak, iskolázatlanságnak, gyakorlatlanságnak, Szivárványos ideálokat kerget­tünk és nem a természetes elet gyakorlati kérdéseit fogtuk meg ! Pedig, “...a politikában nem a legjobbat kell keresni, hanem az elfogadhatót”. Gustave Le Bon uj utakat mu­­j tatott. Azóta sokan mélyedtek be ! a politikai lélektan tudományába. ¡ Leghíresebbek: Ortega y Gasset, ¡ Bertrand Russel, Hillaire Bellock, I Fuller. Toynbee, Révész, Daven­­j port. • "Az emberiség alig 500 éve I van annak a felismerésnek a : birtok&ban, hogy a föld forog a nap körül és nem fordítva” — I olvassuk. "Politikai és szociális j szemléletünk viszont még ma is ; ptolemaiosi, a világ pedig, mely­­: ben élünk, kopernikusi”. Poli­tikai képzeteinket illetően tehát 1 annyira el vagyunk maradva, mint a csiliaeászathnn voltunk KÖNYVESBŐL C IF'ass Albert. Tizenhárom almal'a_______________$ 28.— Wáss Albert: Adjátok vissza a hegyeimet______ ”14.— Nyirő József : íme az emberek__;_______________ ” 28.— Nyíró József: Uz Bence______________________ ” 32.— Arany János: Toldi trilógia____________________ ” 36.— Petőfi Sándor: összes költeményei_____________ ” 44.— Madách Imre: Az ember tragédiája____________ ” 21.— Katona József : Bánk bán____________:_________ ” 12.— Herczeg Ferenc: Pogányok____________________ ” 24.— Móra Ferenc: Aranykoporsó I.________________ ” 24.—• Móra Ferenc: Aranykoporsó II._______________ ’’ 28.— Grozovichné, Sövény Terézia: Haza száll a szív __ ' 13.50 Dr. Girsík-Magyar: Magyar múltúnk (fűzve)____ ” 20.— Dr. Girsik-Magyar: Magyar múltúnk (kötve)____ " 25. Claudél-Pinczinger: Az Ür angyala köszönté____ 20.— Inyesmester szakácskönyve /.__________________ ” 26.— Inyesmester szakácskönyve II.-------------------------- ” 34.— Köszegfalvy: Spanyol nyelvkönyv______________ ” 25.—­Dr. Térjék: Anyanyelvűnk, helyesírásunk______ ” 12.— Harmonía Sacra énekes könyv--------------------------- ” 12.—­Nótafa FIV. (füzetenkint)------------------------------ 4.— JOYERIA FABRICA DE ALHAJAS Eugenio Kollmann NUESTRA CASA SE ESPECIALIZA EN ENGARCE DE PIEDRAS FINAS A DA VISTA DEL SEÑOR CLIENTE Representante de • Itolex • Longings • Universal • Movado-DIAGONAL NORTE 929 T. E. 35-0378 melléje teszi idegesitően idegen nevet is. Nyelvén tülekednek a mássalhangzók, de a lényeg ki­fejezésre jut: ismerlek, nem fe­lejtettelek el, ezer és ezer név­­közül ez a kricsi-krucsi a tied. Megveregeti a váltam is ráadá­sul s miután az udvariasság kis responzóriumát eldaráljuk, felte­szi a hivatásához tartozó kérdést, amit szintén többszázszor fölkér­dez naponta: “Hay trabajo? — van munka? “Van elég" — di­csekszem az adófizető polgár óva­tosságával, és az újdonsült mü­­helytulajdonos büszkeségével. Persze, ennyi nem elég, el kell •mondanom, hogy s mint veszkö­­dök a műhellyel, honnan veszem a nyersanyagot, rendesen fizet­­nekj-e klienseim? Minderre az irógépkopogás abbamarad. A kis szőke, — aki már tavaly is annyira tetszett, __ leteszi a tollat. A barna, összehúzott kis fekete szemével bőditóan figyel. Az Írnokok is fülelnek, fejet csó­válnak) és nevetnek, ahogy elő­adásom megkívánja. Még az öreg zűzmarás is fölpillant a számo­lásból. Közben ttj vendégek jön­nek, hozzám hasonló ifjú és hoz­zám egyáltalán nem hasonló idö.­­sebb és pocakos miihelytulajdo­­nosok, kereskedők, ügyem hát­térbe szorul, csak a toll serceg rovataim fölött. A jelenet meg­ismétlődik. A főnök, a kisasszo­nyok, Írnokok elfelejtkeznek hi­vatásukról és emberként kisérik az “ügyfél” sikerét, gondját-ba­ját, főleg üzleti problémáit. A főnöki, egy elsőrendű ügynö­köt ajánl a kezdő pálinkagyáros­nak, garanciával. Az öreg zúzma­­rás olyan telket tud, amilyent csak minden százévben találhat az ember. A posta melletti zöld­­ségkereskedö — mert ö is bejött közben — mindeneit véglgkinál cigarettával. Már ülünk a sarok­ban, a kis zöldhuzatos garnitú­rán. s a nyugtákra várunk. Mert az írás nagy dolog, ahogy a pa­pok tanítják, akik állítólag már a középkorban is tudtak Írni. Kissé kelletlenül érzem ma­gam a zöldhuzatos széken, ola­jos overálomban, mert csak “úgy” szaladtam át a műhelyből, hogy kifizessem az adót. Az első adót életemben, mert Magyarországon, zsenge korom miatt még nem voltam adóköteles. Hallottam; otthon is volt adóhivatal s azt is beszélik, hogy ott az adófizetők féltve lépték át a küszöböt, ka­lapjukat kezükében forgatva. Le­het, hogy igaz se volt, nem is tudom mért villan át mégis raj­tam. amig szám sarkában a ci­garettával búcsúzkodom, nagy kézszoritások közt. A barna lány, — mintha nagyon meg akarna ajándékozni — még egy széles mosolyt küld utánam, mikor az ajtóból visszafordulok. \ szőke, — aki már tavaly is annyira tet­szett, -- hűvösen bólint, mig fe­hér homlokán átsuhan valami ti­tok, az őrület halvány kis fel­hője. Micikéi Z‘']ión. SZÍNES SOROK HIVATALBAN A saroléban írógép kopog. Kö­zépen, két összetolt Íróasztalnál Írnokok körmölnek. A főnök há­rom úrral tárgyal, hangosan és vidáman. “Que tal? Que dice?” — kiált felém a könyökvédős ö­­reg hivatalnokr a kartotékok kö­zül. Szemöldöke, haja ugyano­lyan zűzmarás, mint tavaly, ami­kor először jártam itt, hogy kis műhelyünk “habilitacion”-ját át­vegyem. (Otthon iparengedély­nek hivták ezt a kis papiit). Jől esik, hogy megismert az öreg a jólesik, hogy a patikuskiülsejű fő­nök is felémint, apró mozdulattal mely üdvözlést is jelent s azt, hogy rögtön jövök. A két kisasz­­szony is fogadja köszönésem. A barna széles mosollyal, a szőke hűvösen biccentve, mint tavaly ilyenkor. A barna csupa egész­ség és líedély, a szája kívánatos ért gyümölcs. Mégis a szőke tet­szett nekem már tavaly is, ez a görögösen szabályos arc, amely­nek minden vonása csupa mérték­letesség, de ha hig-kék szeme rád téved, egyszerre azt érzed, va­lami szabálytalanság, valami ti­tok, az őrület halvány kis felhője bujkál a homloka työrül. De már jön is az öreg zűzmarás, meghaj­lottam kimért léptekkel, két-há­­rom évtized tempójával kerüli meg a szőke kisasszony asztalát s mig kartotékom felém nyújtja,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents