Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-10-28 / 20. szám

MAGVAKOK HTJA Buenos Ares, 1958. október 28. 7. óidul MEGLÁTOGATTUK AZ AMERIKAI KÖVETSÉG MAGYAR INASÁT, AKI EMLÉKIRATOT JUTTATOTT EL EI SEN HO W ÉRNÉK Argentína magyarsága, hálával tartozik egy mezőkövesül ma­gyarnak. Kiss Jánosnak hívják az öreg matyót, 1928-ban vádo­­rolt ki ide. Huszonhárom évig volt inasa az amerikai követség­nek. Nnyudíjba-vonuláea előtt emlékiratot juttatott el a hazai állapotokról Eisenhower elnök Buenos Airesben tartózkodó fi­vérének. üi'i-uoorüan ezért szeretnem». liól,lf AxkOuilli I1BK1, ajlilKOl ijuidUU.l" iutiA noxv-illiauiuiiK,, uo^y rtíkKC-i\jöüuk ui. a KUputi Utd, ju itteni ^nuivas szerint nem volt, puatou. rv.^stt reménytelenül vagunK né­ni a nereaésnek. ¡Színes hullám­­uítuog iiazak, ti^anus kikötői kül­város. Egyszer csak magyar han­gulat haliunk: — Bodri! Bodri! az egyetlen leuérremmeszelt, otthonias hangulatú házról is látszik, hogy itt magyarok lak­nak. -Muskátli virít az altiakban. Egy asszony jön ki, arcán ked­ves kíváncsiság. -— Apjuk, ven­dég van! Magyar vendég: — ki­ált. be az ajtón, látható örömmel. n.gy iperc múlva úgy érzem ma­gam, mintha otthon lennék. Még a székét is megtörli Kis néni, ré­gi, meghitt mozdulattal. Hímzett abrosszal terít, ételt italt hoz. János bácsi hatvankét eszten­­d?s, életdűs tekintetű ember, ke­vés ősz haj, nyílt tekintet. Kó­­í ul nagy rend és átható tiszta­ság. A ipárnákon, térítőkön ma­tyó hímzések, nagy virágos min­ták. Az ágy fölött egy régi Jé­zus :>Zivekup es egy feszület. Ki­bőit bu-b(j o coilÜS UctCíál 11 Uöz.cll'K.O-*1 KtjA.. oziiitís many orna tun nii­­¿óui' ai loiiaion, Kivont Kareluai. icii¿u mentöve*. .arca neiyeue Ja­­uaem — aivicor meg bajuszos — Kepe vall ragasztva. íNeve, tí/iitue, szolgálati ideje alája ír­va. .az ameiiKai Köveitek inasa ma is -\iezoKovesden él oz atUio­­iiaban. — Kko¿y kel tül János bácsi az mi leirnai ivoveiSe&reY — Kenujuk u. ües/.^z¿etest. — Á-.gy sora van annak. Az a, am i.^ztesseges ptiraszinak ne­veit. Az eisö nátoorüoan több­ször sebesültem. Ázván fogságba esvem. Három esztendőn at doi- Ooztam tízibei iaban — különféle kény széria un kan, a forradalom­kor megszöktem félévi bujkálás után elertem a német arcvona­­lat. . . Otthon kevés volt a do­­iog a matyók közt, huszonnyolc­ban ügy gondoltuk a feleségem­mel, Katival, kijövünk ide sze­rencsét próbálni... Eleinte igen nehezen ment. Vonatok tetején utaztuk be Argentínát munká­ért. Nem boldogultunk, vissza­jöttünk a Cajjitálba, itt egy hon­fitárs ajánlotta, hogy az ameri­kai követségnek ember kell a kiszolgáláshoz. — De mit csiná­lok én ott, — mondtam -— pa­rasztember vagyok, nem szolgál­tam még háznál. — Az illető mé­gis meggyőzött. Elmenteni. Meg­szoktam ezt a munkát is. Ott is maradtam huszonhárom évig. So­sem volt bajom. Aki egyszer kiszolgálta Rooseveltet is Aztán elmonja, János bácsi, mi a teenuöje egy niagaíajta ember­nek a követ urak Körül. Bliss követtől Nuferig mindég ugyan­avval kezdte a napot: mire fel­ébredtek bent volt náluk a reg­gelivel és az aznapi ruhával, ö tartotta rendbe a követek szobá­it, fürdőszobát, könyvtárat. (Ha a követekről beszél, úgy is osz­tályozza őket: - „Annak tízezer könyv volt a bibliotékájában e­­mennek szegénynek csak kéte­zer. ) Egész nap figyelt aztán, hogy nincs-e vaja,mi kívánság. Az estelyeken , mikor néha 1000— lóOO embert is ki kellett szol­gálni, János bácsi parancsnokol­ta a személyzetet. • •—Hogy van az, Jónás bácsi, hogy amikor az amerikaiak had- Ituiéptek és Magyarország is el­lenség lett, magát nem tették ki. — Az amterikaiak nagyon is praktikus emberek, kérem. Sze­retik a dolgaikat is praktikusan megoldani. Én akkor már tíz fi­ve szolgáltam a követségen, tud­ták, ki vagyok. Ott tartottak, so­ha semmit nem szóltak ez ellen­ségeskedésről... Azelőtt volt né­hány magyar alkalmazottunk a követségen. Egy időben hárman is voltunk. Végesvégig csak én maradtam. Roosevelt iránt kezdünk ér­deklődni. 1936-ban a buenosaire­­si követség vendége volt. János bácsi maga is diplomata egy ki­csit, nehezen szedjük ki a véle­ményét. — Mindig gyűrött volt a nad­rágja és nyakkendője, de az nem érdekelte. Nem adott soka.t a luxusra. Bottal járt. Különben i­­gen finom öregúr volt, jól tudott viccelődni. (Minket, európaiakat is megviccelt egy kicsit.Szerk.) Velem is eltréfált. Megkérdez­te, hány éves vagyok és meg va­­gyook-e elégedve? Meg is aján­dékozott. Mondom, igen finom, kedves úriember volt. . Ennyit hajlandó János bácsi mondani szálladunk egyik legkü­lönösebb alakjáról. —Hát a kommunizmusról, a nanorurol beszclge tett-e valaha a követ urakkal? — Úgy vettem ki, nagyon is tudják, mi van Oroszországban. Persze ilyesmiről nem igen nyi­­latkozhatik, hiszen nekik még a vasfüggöny mögötti államok va­csoráira, is el kell menniök. . . Ahogy én láttam, először az á­­zsiai és távol-keleti helyzetet kell Amerikának rendberakni, akkor kerülhet sor csak Európára, meg a ml hazánkra. . . Amerika nem léphet be a háborúba, míg a ja­pán helyzet nem tiszta. Az neki igen fontos bázisa. János bácsiban felébred a huszárvirtus Kiderül tehát, hogy János bá­csi nagy politikus titokban. S na­gyon tájékozott. Igen szépen ma­gyarázza el, milyen üzleteket köt Anglia a vörös Kinával miköz­ben Amerika annyit költ Csang- Kajsek tábornagy hadseregének fönntartására. — És az emigrációról, a mai menekültek problémáiról liallott­­e valamit tőlük ? — Tudnak róluk, nagyon is tudják miről van szó... Persze nekem külön nem szóltak én pe­dig nem kérdezhettem... Meg tetszik érteni. Kati néni ritkán szól bele a beszélgetésbe. Már éppen Cabot követnél tartunk, a mostani ame­rikai külpolitika nagy alakjánál, mikor három szép magyar virág­­mintás porcelánbögrébe teát önt. A bögrék dicséretére Kati néni .'megjegyzi: — Ezeket a, bögré­ket, fiatalúr, még jó édesanyáin használta! — Cabot, — folytat­ja az öreg, — az utóbbi időben többször volt Argentínában. E­­Jöször mint követségi tanácsos . j-Kiu-baii jolt ide. Ccöndes, ked­ves ur von. Privai-estelyein is üiiuüit, engem hívott. Nagyon is s-ivus vo.i uozzáni mindig. Aiost »s von nemrég Milton eíSEN- iij .V Eiv-rel, aki ugyancsak na­­sjuu ncuves úr. Üti laktak most a KOinmegen mind a hatan: Ki­­senuower es Cabot feleségükkel es net fiatalember. PERON el­nök ketizben. is járt látogatóban, ivi.uuketszer kezet fogott velem! — monja János bácsi felcsillanó saen.mei. — Mikor egyszer az ágj bit, vittem Eisenhower úrnak a reggent, megkérdezte, milyen nemzetiségű vagyok. Mikor meg­mondtam, hogy magyar, elmoso­lyodott és azt mondta, hogy mán sok szépét hallott a magyarok- | )rol. Aztán mikor elutaztak vol­na .odamentem Cabot úrhoz, aki I cp-Een búcsúzni akart töiem vég- j leg, mivel engem már nem talál a háznál, ha visszajön. Ekkor o­­danyujtottam neki azt az iratot-, j akit három magyar fiú szerkesz­tett össze. így értünk a,z öreg mezőkö- | vesdi matyó utolsó diplomáciai Esemény-naptár Komából mkezeu jelentés sze­¡riiu .»I Iliászénly bíboros sú­lyos ueieg. Nyugati egyuazi kó- i ok uen lépéseket tettek, bogy a nortönben sínylődő magyar ner­­cugpnuutót nyugati orvosok meg­­v.zsgal uassák. A kezdemenyezes valószínűleg eredménytelen ma­rad. Nincs más, amivel a szenve­dd lopaip segítségére siethet a keresztény világ, csak af, ima ere­je. A világ minden táján könyör­gő isten-tiszteleteket mutatnak be a magyar bíboros felgyógyulá­sáért. Argentina magyarsága no­vember 1.-én, Mindenszentek ün­nepén, délelőtt 11 órakor ajánl fel könyörgő szentmisét Mind­­szenty bíborosért. A szentmisét Dr. Metzgár Lajos prétpost olvas­sa a Plaza Constitución szélén lévő Corazon de Maria plébánia­­templomban. November 1.-én, délelőtt tíz ó­­rakor P. kölni Zoltán engeszte­lő szentmise áldozatot mutat be Uuttor Pereimért, a valestin - al­­sinai San Josc Kollégiumban. Mindenszentek napján, délu­tán 4 órakor Buttor Perein- halá­lának féléves évfordulóján, az el­hunyt főpap Ilivel, tisztelői és parata; meglátogatják sírját a német temetőben. A Centro Hűn gai-o ez alkalommal megkoszo­rúzza alapítójának sírját. A Buenos Airesben élő ma­gyar babtista csoport novem­ber 8.-án alakul át hivatalosan gyülekezetté. A szervezési ünnep­ség a calle Ituzaingo 1021 szám alatti babtista templomban lesz, délután fél négykor. A TATKÁBAN ÉRZI MAGAT! Télen-nyáron szívesen lát­ja vendégül a cordobai begyvidék egyik legszebb pontján a KőSZEGPABVI - PENZIÓ • Kényelem, nyugodt pihenés • Magyar konyha remek ételei • Kirándulási lehetőségek • Rendkívül olcsó árak • Magyaroknak kedvezmény! Részletes információt levélben küld: Sra. Kőszegfalvi, Villa Sierras de Córdoba Giardino, Est. Thea, ténykedéséhez, ami előtt levehet- I jük kalapunkat. j Nemrég, mikor a kommunis- I ták a „Hungría de Hoy' ‘című otromba kiállításukat rendezték, három magyar ifjú spanyolnyel­­vii röplapot osztogatva hívta fel a figyelmet az ordenáré propa­ganda-kiállítás aljas hazugságai­ra. Ugyanez a három fiatalember emlékiratot akart eljuttatni Ei­senhower elnökhöz a szenvedő I iniagyar nép érdekében, de sem I az elnök fivére, .Milton Eisenho­wer el 5 nem juthattak, sem a me­morandum személyes átadását nem vállalta senki. Ekkor lépett kö'ibe Kiss János követségi inas: c—Adják csak ide az urak, majd [ én odajuttatom I... Azelőtt soha I nem mert volna ilyesmibe avat­kozni. Nem is vették volna, tőle jóné'ven. D~ most, nyugdíj élőit ¡inért ne tehetné meg hazája ér­dekké ben. Az irat értesülés szerint már a repülőn az elnök fivérének ke­zében volt. Onnan bizoyára az el­nökhöz került. Bizony az egykori kövesdi hu­­szárgyereK a végén kirukkolt. ő­­jnaga is megilletődve mondja,: többet nem tehettem! Kati néni a honvágyról beszél és szemében egy könnycsepp) in­gadozik. ABC levelünk Churchill utazási lázáról, Malenkov cipóiról és egy világutasról, aki nem tanult Ä a mécs liet, hogy az angol külügyminisztériumhoz kö­zelálló körokoói fel ne szállna újra meg újra Churchill elszánta magát, hogy elmegy Moszkvába egyedül is! Cá­folat nem jön rá, suttogják, hogy esetleg Edén menne. Az emuer tenat csak csodálkozik, miért a szüntelen fogadko­zás ? Mért nem indul mindjárt? — .Fogjatok vissza, mert azonnal odarolianok! — kiáltozta ¡Schwarz, mikor Ürüli megsértet c. Az öreg angoi premier is így indul neki több mint i'é.esztendeje... Hamui a tos ilyen magas korban ez az ifjonti utazási vágy! Csak azt nem énjük, mért ül még mindig Londonban? Ki veszt rossz néven .Európában az angol poUtika eddigi huskodd hátrálásai után, ha ez a ki­váncsi öregúr, aki annyit röpködött! ide-oda, még egy whis­ki! megiszik a Ivívmlbeu es Malenkovot is megnézi magá­nak, ahogy ¡Sztálin bajtarsat, a good old Joet is annyiszor és olyan alaposan megnézne? Máris induljon! ¡Szerencsés utat! Ke hagyja a szegény európai és newyorki rózsaszínűeket ez alkalomból is any­­nyit ábrándozni. ¡Szanja el magat végre véglegesen! Mar csak azért is, mert a íeguLoüin Churchill - beszédek nyo­mán oayun idilli képzetei támadtuk a jámboroknak Moszk­váról es az angolszász-orosz flirt helyreállításáról. A ta­vasszal is azt mondotta egyszer az angol Alsóhazbau, ha csak tőle függene, legszívesebben cipókkal és zsemlékkel bombázta-tná Moszkvát atombomba helyett. Lelki szeme­inkkel akkor szinte láttuk hálóingben a terebélyes Malen­kovot, amint a szirénák bugására az ágyából az ablakhoz szalad és szemeiből az édes almot kitörölve, most nem a Kreml párkányain röpködő békegatambokat kezdi etet­ni, hanem az egbül hulló cipók után kapkod. A pirosra­­büit, finom friss cipók után, melyeket az udvarias angol premier küld remekétvágyú kollégájának. Kz ám a béke­politika! Kár, hogy a propagandára nem adnak ki Nobel­­díjat, ahogy a dolgok állasát látjuk, még egy-két ilyenfe­­le, hangos útrakészúlodés és az öreg Churchill azt is meg­nyerné. BÜsszjáték vagy sakkbaszorílás 1 — az egész nyugati diplomáciai világ ezt találgatja, mióta az oroszok a trieszti ügyben is jelentkeztek,. Mert a dolog sehogysem akar kisülni. Tito tiltakozik.Azt mondja, nem éltek egyet a ¡Szovjet indítványával. Lgy tesz, mint aki valóban nem beszélt össze Moszkvával. A feltételezések mindennap sza­porodnak. Mert, 1. vagy a történelem legperfidebb képmu­tatása folyik itt, 2. vagy Oroszország kompromittálni u­­karja a pártütő vörös Coriolanust, ezzel 3. még határozot­tabb állásfoglalásra késztetni Nyugatot vele szemben. A- uii-t viszont 4.. Malenkovék Tito belső pozíciójának alá­­ásására használnának ki. 5. Tehát a végén Jugoszlávia ki­rohanása se volna kizárva. Bégen volt izgalmasabb diplomáciai kártyajáték. Hi­ába ágaskodnak a felek, egyelőre senki nem lát be a má­sik kártyájába. C Végül köszöntsük itt Taft szenátor utódát, William Knowlandot az alkalomból, hogy mint a republiká­nus szenátor-csoport feje, olyan csattanós választ adott Stevenson demokrata pártelnöknek, A nagyműveltségü demokratavezér ugyanis a minap tért vissm világkörüli útjáról. Utileveleiben számtalan­szor megírta, hány népet, hányszáz millió embert, hány vallást, milyen legkülönbözőbb társadalmi berendezkedé­seket szorongat és fenyeget halállal a kommunizmus. El­mondotta, hány oldalról zsarolják az amerikai nagybácsit szovjet-biztatásra. Most, hogy hazatér és aggódó newyorki arcok veszik körül, a hazai pártvezér-Stevenson egyszerre szembefordul a világíttassál és azt mondja: — Kiegyezni! Kölcsönös ineg-nem-támadásd szerződést kötni!... Know­­land .szenátor erre pártja nevében kijelenti a sajtó előtt: ez a vasfüggöny mögé került összes népek elárulása volna! Vannak, akiknek nagyon megárt a newyorki levegő. De lám vannak, akik világkörüli út nélkül is tisztán lát­nak. KRL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents