Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-10-28 / 20. szám

MAGYAROK ÚTJA Buenos Ares, 1053. október 28. 5. oldal Márkás órát, ékszert csak szaküzletből! EUROPA .W Vél.-z flánrffeld 4-72 Telefon: 740-5150 r;i-ní .IUAX l>. PERON AV.x M.uurp) . Fióküzlet: *. .. t A K APACHA V Magyar katonai szakember az atombomba hatásáról Elképzelések, félelmek, legendák — józan megvilágításban ? az egész költséges előbbrevitel feleslegessé válik. A dolgok mai állása szerint az USA-nak az o­­roszok ellen két nagy légitámasz­pontra van szüksége: az angol és japán szigetre. Órákig folytathatnék a rend­kívüli érdekesség)'! beszélgetést, melynek minden fejezete új, jó­zan fényt vet a jövő nagy világ­­mérkőzésre. De bizalmat is ad: ahol a nagyobb ipar, több az ipa­ri és technikai tudás azé lesz a győzelem. H.G. Az amerikai katonai szaklapokban, de a polgári sajtóban is megint fi llángolt az érdeklődés az atombomba-háború kérdései iránt, mióta annyi új és megdöbbentő részlet kerül nyilvánosságra az atomkérdésről. A Ma­gyarok Utjának munkatársa ezzel kapcsolatban felkeresett egy Buenos Ai­resben élő magyar katonai szakembert, vitéz Vattay Ferencet, aki a Szabad­­egyetemen oly izgalmas és feltűnést keltő előadást tartott a jövő légihábo­rújáról. Miután az emgiráns lapok korlátolt terjedelme nem engedi meg az ilyen érdekes előadások kimerítő ismertetését, arra kértük Vattay Ferencet, mondja el újra nézeteit a jövő atomháborújának kilátásairól. Annyi mesé­vel, félelemmel, mithosszal van tele a világ az atombombáról, hogy igazán időszerű a józan magyar szakember, a repülő szavát is hallani. Azzal kell kezdenem, —,^elpusztított területen is. A na­mondja vitéz Vattay, — amit már az előadásomban is hangoz­tattam, hogy az atombomba ha­tását eleinte politikai és lélekta­ni okokból érthetően eltúlozták. Sewersky orosz származású ame­rikai őrnagy és repülőgépterve­ző, akinek a légierőről szóló könyve egyik legkitűnőbb forras ma számunkra, röviddel az első két atombomba ledobása után járt Hirosimában és Nagasaki­­ban s a szakember szemével vizsgálta a hatást, tárgyilagosabb képet ad minden más beszámo­lónál. Hirosima fölé érve leg­nagyobb meglepetésére, ugyanaz a kép fogadta mint a többi bom­bázott japán városoknál. Leszáll­­va se volt más benyomása, mint bármely más tűzvész által el­pusztított városnál. A robbanás nagy területeket érintett, de nem tudta szétvetni a közvetlen kö­zeli vasbeton-épületeket sem. Szó se volt anyag-elpárolgásról, vagy 2000 kilométeres óránkén­ti sebességű szuperciklonról. A hatás, az ötvenezer halott, az é­­rintett terület roppant kiterjedé­se, tekintve, hogy egyetlen bom­báról van szó, kétségtelenül igen nagy. De tekintetbe kell venni a könnyű és gyúlékony anyagból épült japán városok zsúfoltságát is. Hálásabb célpont alig lehet a pusztító bomba számára. A szűk utcákban felhalmozott ro­mok megakadályozták az oltást és mentést. Egy modern építésű városban sokkal kevesebb kárt okozott volna. Az áldozatok zö­me elégett. A rádióaktívitás ál­dozata Sewersky szerint legfel­jebb 3-5 % volt. Hozzá kell venni, hogy mind Hirosimában, mind Nagasakiban 600 méter magasságban robbantak a bom­bák. Ellentállóbb cél esetén kö­zelebb rohantak volna. Hirosimán kevesebb kár volt, mint 1943-ban Hamburgban — És a mithikus északi fény­hez hasonló lobbanás, a kráter­tűz, melyről a nyugati lapok annyi képet, rajzot közöltek? j — A lakosok, akik átélték, nem tudtak semmi rendkivüli részletet mondani az amerikai repülőszakembernek. Hallották a nagy robbanást,, láttak egy nagy lángot. A tüzek csak azután tör­tek ki. Hirosimában a földalatti berendezések épek maradtak. A villanyáram-szolgáltatás 24 óra alatt megindult, 48 óra múlva már a villamos is közlekedett az gasakai Mitsubishi gyár gépei legnagyobbrészt épek maradtak. Egy közönséges bombázás na­gyobb kárt tett volna bennük. Vegyük hozzá, hogy a lakosság a riadót nem vette komolyan, hi­szen csak egy gép jött. A Ham­burg ellen 1943 júliusában vég­rehajtott robbanó és gyujtóbom­­bás légitámadás sokkal több a­­nyagi kárt és emberveszteséget okozott, mint a hirosimai és na­­gasakai atombombák. Kinek használ a megfélemlítési propaganda? — Szóval az atombombák el­leni védekezésnek egészen más elvek szerint kell történnie? ■— Ez is egy közkeletű tévedés ma. A légitámadás elleni véde­kezés elvei az atombomba beve­zetésével nem változtak meg. A légoltalom megszervezése ott is a leghatásosabb védekezés. A légoltalom nagyjában most is ugyanazokon az elveken épülhet fel, mint a múlt háborúban. Nagy gondot kell fordítani a gyors tűzoltásra, még nagyobb alapossággal kell kiépíteni a ra­­dár figyelő és jelentő-hálózatot. Az új tényező: a rádióaktív su gárzás ellen telies védelmet ] nyújt a téglafal. Részleges véde­lem: a fehér vászonruha. Az au­­reomicin fokozza a test ellenál­lóképességét a sugárzással szem­ben. Az elsötétítés már nem lesz olyan fontos, mint a múltban. Sokkal fontosabb a radar készü­lékek megtévesztése, a légoltal­mi vadászok és a légvédelmi tű­zések munkája. Itt felvetjük Vattaynak a kér­dést, kinek használ hát az a rop­pant megfélemlítési propaganda mely pl. Oppenheimer profesz­­szornak a palackbazárt két skor­­pió-hasolatából is kiérezhető? Míg az amerikaiak úgy tudták, hogy az atomtitok csak az ő ke­zükben van, érthető volt az a­­tomháború világot-elpusztító ha­tását beleültetni a fülekbe, mert az csak a bolsevisták megfélem­­lítísít szolgálta. De mért nem tárják fel ma a valódi helyzetet? Egy túlzott, embertelen félelem ma csak a nyugati földteke cse­lekvőképességét bénítja. Ezzel csak új szárnyakat ad a békepro­pagandába burkolózó bolsevista expanziónak. A választ Vattay elhárítja. Ő ma is katonának érzi magát, nem politikusnak, vagy politikai gondolkozónak. Annál érdeke­sebb azonban, ahogy gondolat­­menetét folytatja: — Mint az előző adatokból láthatjuk, az atombomba hatása se korlátlan. Vegyük hozzá, hogy az atombomba milyen drá­ga. A küzdő feleknek nagyon meg kell gondolnia, hol és mi­kor vetik be. Az elméleti ener­gia-mennyiségnek csak elenyésző hányada végez munkát. Ezért az energia-növelés helyett inkább csökkentése várható, hogy a fel­­használásnál nagyobb hatékony­ságot érjenek el. Hatása erősen függ a cél minőségétől. Az ame­rikaiak és az angolok az előző háborúban összesen 2.640.000 t. robbanó- és gyújtóbombát dob­tak le Németországra. Hasonló hatás elérésére (a bombák meg­felelő alkalmazása esetén) kö­rülbelül ezernégyszáz atombom­bára és 1.300.000 t. egyéb bom­bára volna szükség. A bevetendő gépek száma ez esetben, elméle­tileg, azonos marad, mert a cé­lok száma nem változik és az atombombákat vivő gépeket erő­sen biztosítani kell. — Hallottunk elkeseredett és felháborodott gondolkozókat, a­­kik még az atomkémkedés lelep­lezése előtt azt mondták, az o­­rosz atombomba már ott van New Yorkban. Ez csak jelképes állítás? — Már az előadásomban is elmondottam, hogy az atom­bombát egy országba becsem­pészni szinte nem lehet. Először mert terjedelmes, másodszor mert igen kényes. Hajóval sza­­botőröknek tán be lehetne csem­­] pészni. De egy ilyen életveszé­lyekkel járó műveletnek nem sok értelme volna. Hadászati ér­téke nullával egyenlő.-—Az előadásában azt állítot­ta, a jövő háborúját is megint­­csak a légiuralom megszerzése dönti el. Milyen befolyással lesz e légiuralom megszerzésére az a­­tombomba használata? — Mint látta például a gyá­rak gépi berendezésének elpusz­tításában a közönséges bomba hatásosabb lehet, mint az atom­bomba. E szerint tehát ez se más mint egy nagyhatású robbanó­anyag. Szerintem az atombomba sikeres használata csak gyümöl­csözőbbé teheti az ellenséges lé­gierőn aratott győzelmet, súlyo­sabbá a vereséget. Különben, ha az egyik fél a légiuralmat már megszerezte elméletileg mind­egy, hogy adja a kegyelemdöfést atombombával-e, vagy közönsé­ges T. N. T. (trinitrotoluol) bombával!-— Minden katonai szaktanul­­mány döntő kérdésnek állítja be, hogyan fogja az egyik küzdőfél, most mikor Óceánok választják el őket egymástól, légiúton meg­közelíteni a másikat. — Köztudomású, hogy Ame­(Amerikai hétköznapok folyt.) tatja magát: „Eddig még nem történt semmi baj!” De azután a hőnapok is kezd­tek telni. A Stevenson-hívö gár­da, élén az osztályvezetővel, Er dös Árpáddal, preventív ellentá­madásba kezdett. Kezdték „meg­fúrni” ama keveseket, akik nem voltak a roosevelt - truman - ste­­vensoni vonal rajongói, vagy, u­­rambocsá’, éppen a, republikánu­soktól merték várni a tisztább levegőt. Fáradozásuk nem is ma­radt eredménytelen. Sikerült né­hányat kitúrniuk.' De a kormány­zat végre is átlátott a szitán, s Erdős úr magántisztogatását helyreigazították. És - most vég­re magát Erdőst is kijjebb tet­ték a kapun. Az osztályvezető úr mégis túlságosan derűsen ítélte meg a helyzetet az ötödik eme­letnél. [ rika és az Euráziai kontinens a I sarkvidéken át kerül legköze­lebb egymáshoz. Ezért oly fon­tos az USA-nak Alaszka és ezért épít mindkét fél sarkvidéki ál­lomásain radar-telepeket, raktá­rakat, repülőtereket. Az oroszok­nak három sarkvidéki hadsere­gük van. A lényeg: a második világháborúban még lehetett he­lyi légifölényt kialakítani, most a hosszútávú bombázók korában ez már lehetetlen a hetvenméter széles és negyven hosszú, száz­­nyolcvan tonnás súlyú B.36-os hatmotoros távolsági gépek ko­rában minden akció az ellenfél teljes légierejét vonja magára. Itt egy remek példát mond el: az USA-nak a Japán elleni há­borújában még a 150 milliárd dollár értékű haditengerészetet és az 50 milliárd értéket képvi­selő szárazföldi haderőt kellett fölhasználnia, hogy a 20 milli­árd értékű légierő támpontjait előbbre vigye és bombázóival a döntést kierőszakolja. A hosszú­távolsági bombázók korában ez Vándor és Péter

Next

/
Thumbnails
Contents