Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-10-28 / 20. szám
4. oldal Buenos Aros, 1053. október 28. magyarok útja az emigráció testi és szellemi túltápláltságáról Ne vegyétek zokon, ha egy kellemetlen vallomással kezdem. A múltkor ugye, megfogadtam, soha be nem teszem a lábam a Magyar Házba. Hiába tartottam magam ehhez fesztül, annyit maceráltak, hogy nem vagy legény Berci, meg hogy Argentinéiban a fogadalom is más, meg hogy manapság már az ökör se következetes, hogy a végén neki daráltam magam és beállítottam. Epy kismenüt! — kiáltok a vendéglősre. — Nincs kérem, csak egyféle ebédünk van. Jellemző! Egységmenü! Még az étkezésben is ez a büdös egység!... Es mibe Jog kerülni Jézusom? — A kapitalizmusra pondoham. mely e házat létrehozta és Hédién tapogatom a zsebeimet. Nálunk Ugyanis odahaza néhány év óta az a rendszer, amiről a francia közmondás azt mondla: „Cheréhez la f e m m c", szabad fordítósban:..Keressen az aszszony!” Az én drága Elvirám azonhan. olyan szűkmarkú a zsebpénz-kiutaló shan mintha ő volna a Nemzeti Bizottmány, én bedig mén mindég a lágerben ülő dipt volnék... ) De azért vitézül helyet foglalok. megrendelem az egységmenüt. Képzeljétek, a szemtelensépet. mit hoznak? Tyúkleves. maiár-sült párolt káposztával és salátával, fánk. Mikor fizetésre kerül a sor a vendéglős azt mondja, hat ötven kérem. Fel is ugrottam, ezt kikérem magamnak! Velem ne tessék, úgy bánni, mint egy közönséges taggal, én itt nem vagyok semmiféle tag. Akkor is hat ötven. — makacskodik a vendéglős szemtelen nygalommal... Meg is írtam délután Biró Sándornak, hogy azért mert én szegény vagyok, még megvan az úri önérzetem. Ha nem is szavaztam, a fehér listára. velem ne bánjanak el így. Maga a malac-sült minimum tíz peso minden rendes helyen. Engem senki-fia ne akarjon lek.enyerezni! Es ne akarjon túltáp-Wass Albert kisregénye: EMBER AZ ORSZÁGÚT SZÉLÉN Kiadóhivatalunkban újra kapható piálni! Ez közönséges csábítás. Biztos dollár van a háttérben. Este aztán Elvirával átbeszéltűk a dolgot. Elhatároztuk, egye lőre mégsem adjuk fel a levelet. Azt mondja Elvira, vasárnapig tartsuk függőben a dolgot. Akkorra meg lesz az új kalapja, ő személyesen akar utánananézni. Es ha már a tervszerű tultáplálásról beszélgetünk, hadd szóljak itt egyet mást a táplálkozás és a diái kedélyállapotának viszonyáról. A minap éppen délben állítok be egy barátomékhoz valami sürgős üzleti ötlettel. Az asztal körül ülnek. Csontleves, egy kondér íínom. hazai illatú pörkölt, rizskása. vaj. sajt. szóda stb. De a kis Zotyinak.. kinek, most a mája fáj. külön csuraszkót. csinált maméiia. Manci is, aki külön tojásrántotta diétán van, abból kér persze. Azt mondja. a tojásban sok a káros fejérje, ő ki nem állhatja már. a csuraszk.ó sokkal diétásabb, de nem vajjal. mert az árt az epéjének. — Ma nem sütöttünk csörögefónkat, drága az. olaj — mentegetőzik íelém az asszony — egy kis kakaós tészta van csak posztrénak. mert Gyuszi. mióta munkanélkül van. kizárólag azon él. a lé Pét íáitatja. Az. egész, család láthatólag szégyell a dolgot. — Itt a ház ura. az. én barátom is beleszól, késével meggondoltan mártógatva a lekváros dobozba: — Szenvedünk, kérlek1 Ebben az országban már nem is éhezhet az. ember rendesen! A Nyuszikának.. — erre az orvos is célzott ■—. kizárólag lomó kéne. félnyersen, kétoldalt kiverve, de ternero. De hát kevaszer? — és széttette kezét mint egy százszázalékos ittszületett. ...Ebben a pillanatban derengett fel bennem a mi emigrációnk tragédiája. Hogy mennyi káros bánat forrása a túltápláltság és az állandó csendes súlygyarapodás, mely itt a dipit nagy elkeseredésében és levertségében elfogja. Mennyivel más volt az Ausztriában, különösen az első daliás időkben! Mennyivel vidámabb, könnyedebb, éteribb...! De erről majd máskor csevegek bővebben. Ha lesztek szívesek megengedni, még a BAME újdonsült kulturális szakosztályát kell megünnepelnem. Bár az én elvem a hermetikus elszigetelődés, mépis mikor hallottam, hogy ezekben a Sorg I- dőkben a Centro Hún gar óból kidisszidált politizálok összefogtak a kitűnő régi magyar egyesülettel. magam is érdeklődni kezdtem. Ilyen még nem volt: a választáson megbukott politizálok a kultúrában keresnek vigaszt... Csakis a népi irányzatúf1 kultúráról lehet szó persze, irodalmi vonalon kell folytatni a harcot az úri kaszinók ellen. Kovács Imre szívét is megdobogtatná az a márványbakivánkozó mondat, amellyel Baldone Árpád megkezdte a san-isidrói népi forradalmat: ,.Ne csináljunk úri kaszinót! A népi szociális és kulturális összefogást kell megteremtenünk, a mai korszellemnek megfelelően.” Ha az alapítók és vezetők névsorára pillantunk, azonnal megérezzük ezt a korszellemet és a hamisítatlan népi ózont és őserőt. Direkte prononszirozott ősturáni jobbágy és kuláknevek sorakoznak: Fónai-Baumann. Imre, tótváradi Asboth Miklós, tusnádi Tasnádi Szűcs Endi. lendvai - Lindvai- Hartner Nándor, vajai Vajay Szabolcs, gróf Bethlen Gábor etc. A névsor maga egy gyöngyösbokrélalSzabó Dezső is mindig ilyen népi összefogásról álmodozott... Még doberdói Bánlaki-Brei ti Zoltán is itt van, a híres népi ügyvéd, akinek mélymagyar szívét jól ismerték a Margit-körút foglyai. Ö most is abszolút erkölcsi alapon áll, mint Pesten a népbíróságok idején és a Thissen-tradiciókhoz s a Mandel-féle humanitárius szervekhez is van baráti kapcsolata, abszolút népi alapon. Ezek után azt hiszem, mégis izembe kell szállnom Elvirámmal és a Magyar Házban sült zaftos pecsenyék helyett inkább a szegénységet választom, az áldozatot és a puritán küzdelmet Doberdói Zolival, a magyar parasztért, munkásért. szóval az echt magyarságért. Máris bújom a földreformról, trágyázásról és szecskakeverésről írott szakmunkákat és Vajay Szabolccsal együtt gyakoroljuk a tipikus kisvazdavi telked est. A múltban elhanyagoltam ezeket a stúdiuma kát. pedig népi szívem mindig csak a tisztes földmíves-tánadalomhoz húzott. De kisgazda-barátaim általában többezer holdon gazdálkodtak, gőzekével, e zért meg kell reformálnom népi élményeimet a San Isidróban meghirdetett elveknek megfele lően. Eljárok egy osztrák kocsmába, ahol éjszakánként kugliórákat tartanak titokban a disszidált népiek. Elárulhatom, hogy Andaházi Kasnya Béla. kaposvári Anti Ödön és az áruházi Gordon is ott gurít. Bethlen Gábor is trenírozott, míg lábára nem ejtett egy golyót, azóta kétségekkel tekint a közéleti kuglipálya felé! Végül ezúton figyelmeztetek mindenkit, ne üljenek föl a rágalmazóknak: nem igaz, hogy Ealcione el akarja olaszostt a n i a BAMET. Csak pesti olaszok belépését szorgalmazzák. Emlegetik még Erdélyi József, Sinka István és József Attila nevét, de velük én még nem találkoztam, úgy látszik, ezek a hapsik még ki se léptek a Centróből. Amerikai HÉTKÖZNAPOK I. A ,,New York Times” a világ« kétségtelenül legvaskosabb lapja. Egy - egy vasárnapi számot szinte görnyedten cipel haza az ember. E sok kilogramm papírosra ráférnének Jókai legfontosabb regényei s még Vörösmarty elbeszélő költeményei is. A Times 60 százaléka hirdetés. Se több, se kevesebb. Ugyanis a lapok elvesztik postai kedvezményes tarifájukat,, ha nem közölnek legalább 40 százalék szöveget. így hát a hirdetések mellé, alá, fölé becsületesen benyomják a megkívánt mennyiségű olvasnivalót is. „Minden, amit érdemes kinyomtatni!” — hirdeti magát büszkén a lap. De az „utca embere” — ahogy mondják, — talán sokallja is ezt a ,,minden”-t. Innét van az, hogy a legnagyobb terjedelmű lap nem egyben a legelterjedtebb is. Példányszám, vagyis népszerűség tekintetében egy a mieinkhez hasonlatos kis-alakú napilap, a new yorki „Daily News” vezet. Ez a la.p jónéhány fokkal jobbra áll a Times-töl. Ezt a j o b b, b a 1 meghatározást, mint egyszeriisitö világszemléleti meghatározást egy éve még óvakodtunk volna, az merikai emberrel kapcsolatban leírni. Ebben a nagykiterjedésü, soklakójú országban ugyanis a közvélemény meglepően egységes, és a különféle társadalmi rétegek reagálása ugyanarra a dologra szinte döbbenetesen azonos. A gyári munkás és a gyáros, vagy a bankár és a bankrabló nagyjából egybehangzó véleményt fog mondani, akár az ipari foglalkoztatottság, akár az űj Kinsey-könyvről, akár a Dodgers nevű baseball - csapat vereségéről kéred véleményét. Az előbb fe’sorolt hölgyek és urak egyszerre veszik fel húsvét vasárnapján a tavaszi öltözéket, szeptember 2.-án (Labor Daykorl az őszit és a novembervégi ..Thanksgiving Day”-kor a télit. De újabban egy (politikai vízválasztó van kialakulóban. A gerince MacCarthy szenátor. Itt egy ilyen politikai osztóvonal létesülése igen újszerű, hiszen pél dául a demokrata,- vagy republikánus pS'rti érzelem még annyira sem tudja két táborra osztani a véleményeket, mint két vetélkedő neves sportcsapat sokkal inkább közügynek tekintett állása. MacCa.rthy fellépése nem bizonyult hóiromnapos szenzációnak. Működése állandó beszédtárgy, rajongói vannak és ellenségei: felrázta a közvéleményt. Harcos ant.ikommunistának minden lap, a Times is antikommunist.a. Csakhogy ?„z igazi veszedelmet nem annyira a nyílt, a párt ivazolványos kommunisták jelentik, hanem sokkal inkább a liberális “pink”-ek, a magasztos hinokriták. a formai szabadság daliás leventéi, akik ..a kommunista is ember” jelszavával s a szólás- és véleményszabadságra, apellálva rohannak rú a barbár, a könyvégetö. szabadságtipró amerikai szenátorra. Ezek nem kommunisták, dehogyis. Csak épen „anti-antikommunisták”, a,hogyan a Daily News nevezi őket. S az „anti-antikommunisták” üldözésére nincsen törvényes alp|n. De megteremthető ehhez a törvénynél is többet érő közvélemény. ás hiába bújtatja a minden kinyomtatásra érdemest közlő Times a MacCarthy-bizottság működéséről szóló beszámolóit a lap rossz helyeire, most már né hány nagy lap, élükön a Daily News-zail a wisconsini szenátor ívja Koronái András > zászlaját lobogtatja. Ma.cCarthy nemrég lezajlott esküvője alkalmával nyilatkozott meg először népszerűségének igazi nagyságaid washingtoni Szt. Máté plébániatemplom előtt olyan hatalmas ünneplő tömeg gyűlt össze, amire — a washingtoni rendőrfőnök kijelentése szerint, — emberemlékezet óta nem volt példa. II. Kansas City egyik magániskolájából elrabolták egy dúsgazdag autókereskedő" kisfiát. A tettes egy ügyvéd leziKlIött fia. Aéhány éve örökölt apja után 200,000 dollárt. Hamarosan el is úsztatta. Most a bűntettek legiszonyúbbikával akart pénzre szert tenni. Barátnője segítségével (ez a nő is néhány éve örökölt csak egy 40,000 dollár értékű farmot) elrabolta,, majd megölte a hatéves fiút, s 600,000 dollár váltságdíjat követelt a szülőktől. A rablóipárt elég hamar elfogták, s a férfire, az ügy álláisa szerint gázhalál vár, Missouri állam törvényei szerint. Az asszony szerepe még nem egészen tiszta. (Az egyes államok különféleképen hajtják végre a halálítéletet. Egyes államokban a kötél, Imásutt a gáz, megint másutt a villamosszók dívik, — aszerint, melyiket tartja az illető helyi törvényhozás a leghnmánusabbnak. ) Figyelemre méltó, hogy az álhumanista pink szemlélet ebben a tragikus ügyben is a z o n n a 1 megnyilvánult. Már a tettesek elfogatásakor mozgolódni kezdtek egyes törvényhozói herkeklten, mondván, hogy a Lindbergb-törvényt — enyhíteni kellene; nevezetesen a gyermekrablókat helyes volna valami enyhébb büntetéssel kecsegtetni, arra az esetre, ha az elrabolt gyermeket nem ölik meg. Persze, ez se maradt reakció nélkül. Az egyik tekintélyes lap a rablók kínos ha lálát javasolja, s helyeselné, ha kivégzésüket televízión a börtönök és javítóintézetek lakói számára közvetítenék, különösen a fiatalkorú bűnözők okulására. A (szenvedélyes eikk még azt is követelte, hogy: aki pedig —légyen az állami kormányzó, vagy az USA elnöke — bűnösnek kegyel|inet ad, s az visszaesőnek bizonyul, — a megkegyelmező illetékes személy is bűnhődjék a bűnös tettének érdeme szerint. Ezt (nyilván a cikkíró sem gondolta komolyan, de a hangulatra jellemző. Egyébként, ami a gyermekrablásnak. ennek a tipikusan amerikai bűncselekménynek esélyeit illeti, megemlítjük, hogy az emlékezetes Lindbergh-féle gyermekrablás óta, 21 'év alatt közel ötszáz hasonló bűncselekmény történt, s csunán kettőnek a tetteseit nem fogták el. III. Tavaly novemberben az elnökválasztás után igen sok savanyú ábrázatot lehetett látni az „Amerika Hangja” magyar osztályának háizatáján. A szerkesztőség tagjai, egy-két kivétellel mind Stevenson leglelkesebb szurko lói voltak, s most mindenki rettegve várta a megígért republikánus seprő megjelenését. Január végén az űj kormány hivatalba lépett, teltek, múltak a betek, s a seprő nem tűnt fel. Most már egv-egy bujkáló mosoly is megjelent az arcokon, de ez még azé az emberé volt, aki kizuhant a tizedik emeletről, és esés közben |»z ötödiknél imigyen biz(Folytatás a köv. oldalon)
