Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-10-28 / 20. szám
2. oldal. Buenos Ares, 1!>58. október 28. MAGYAROK ÚTJA IDEGEN TOLLAKKAL KEGY VILAGTÁvJKOL ' 11 IO LAPJA, a belgrádi „Borba" náborog, hogy a trieszti angol katonai rendőrség tizenöt teljes peicet kéett, mikor tiatal olasz hazafiak megohanták a trieszti délszláv „kereskedelmi" kiküldöttek szállását. A déltáv kommunista állam hivatalosa tűrhetelennek tartja, hogy az angol endörség telelonja nem kapcsolt aónnal. ^ Méltán kérdezheti a nyugati olvasó: és a szerbiai, meg horvátországi kommunista rendőrség hány percet késett, amikor elmúlt hetekoen „felelőtlen“ tettesek nyilt utcán, templomban több mint száz papot támadtak meg? Arról pontos értesüléseink vannak, hogy mikor egy angolszász laptudósitó egy ilyen támadást le akart fényképezni a rendőrség rögtön megjelent és elkobozta a gépei. A keresztény lelkészek védelmében azonban a legvéresebb inzultusoknál sem érkeztek soha a helyszínre. Legiöbb helyen máig késlekednek. 0 A SVÉD KIRÁLYI AKADÉMIA Churchillnek ítéli oda az idén az irodalmi Nobel-díjat. A döntés az öreg angol államférfinek több mint harminc kötetére hivatkozik, Elmondja, hogy Nagybrítáma mai agg miniszterelnöke nemcsak életrajzokat, politikai tanulmányokat és visszaemlékezéseket rt, hanem vannak ifjúkori regényei, ■portjai is. Ezekben éppen úgy, mint oeszédeiben, az angol nyelv és stílus egyik nagy mesterének bizonyult. Senki sem vonja kétségbe a nagy angol államférfi hatalmas újságírói es publicisztikai tehetségét. De ez az egész úgy hat most, mint egy csendes kárpótlás. Az irodalmi Nobeldijat eddig mindig kimondottan szepirók kapták. Regényírók és költők. Vigasztalás akar ez lenni a nagy öreg angolnak öreg svéd barátaitól, hogy legalább, mint írót, mint nyelvművészt elismerjék. A politikában ugyanis nem sok sikere van mostanában. ii UGANDA UTÁN BUGANDA' \kar hisszük, akár nem, Kempalából, z ugandai brit protektorátus íővároabol jelenti egyik angol hírügynöke£> hogy Buganda (ne téveszd ösZ' ze magával Ugandával) parlamentje isszeült és követeli, hogy kapjon független, csak neki felelős minisztériunot. A többféle törzsből való, de ki'cte! nélkül szervesen honatyák kijeentették, unják már az angol gyarnatugyi minisztérium gyámkodását. 1 ulajdonképpen nevetni kéne, mikor a keletafrikai Uganda négy tartományának egyike, melynek létezéséről se tudtunk, egyszerre így lép be a világtörténelembe. Csakhogy valami tragikum is van a komikumban, mikor a fekete Ugandák így, egynapról-másnapra ilyen Bugandákát szülnek. Ha a bugandai négei egyszerre így kezd beszélni az angolokkal, akkor az egész fehér faj Iába alatt mgemozdult a föld «1 MONTECARLO szenzációja —ezt i Revueből tudjuk— Lady Bemard Dockernek ünnepélyes visszatérése a atékkaszinóba. Az ismert angol szép■sszonyt, egy multimilliomos feleségét “ivaly örökre kitiltották a Casinóból. Felpofozta a monacói herceg egyik átkárát és miután ez magában a játékteremben történt, a kaszinói szabályok szerint szentségtöréssel egyenlő. Dockerné ellen olyan hajsza in dúlt akkor, hogy még tüneményei yachtjuk 30 főnyi legénysége ellen ii feljelentést tettek valutakihágás miatt Hogy mit csináltak azóta Docke rék, senki sem tudja pontosan. Tény az, hogy a játékkaszinót a botrány után egy Onassis nevű elegáns göröy úr vásárolta meg. Onassisnak, bár milyen gazdag ember hírében áll éi bármily császár Montecarló éjszaka életében, nem lehetett annyi pénze hogy a világ legnagyobb játékkaszi nojat megvegye. Az a hódoló tiszte let, mellyel — a Revue felvételénél tanusaga szerint is—, a kitiltott szép asszonyt és multimilliomos férjét fo gadta, arra enged következtetni sítve hagyta el. A remény, a bi-* zakodás azonban messze elkiséri az embert, messzebb mint a jó-! zan meggondolás és a hit. így nem lehetett egyebet mint jó- j kedvet és örömet érezni annak hallatán, hogyan tréfálkozott i Nyirö József néhány napja, hogyan konnyebbült meg az első' izotópos kezelés után és hogyan1 szidta a kórházi konyhát, mely1 nem ad elég erőt a leiépiilésre. Egy öntudatlan mondat: „Meg Keli menteni őket!... a klinika folyosóján azonban aggódó arcok togadtak. Igen, a bei elején a beteg állapota anynyira javult, hogy felesége kedden hazautazott két napra Escorialba valami hazai jótalatot készíteni, másnap azonban telefonon visszahívták: a szívműködés meggyengült. Most már csak órái lehetnek hátra. Valószínűleg ma éjjel... Az arca sárga, mozdulatlan, agyveleje azonban lázasan dolgozhatik. Milyen képek kergethetik egymást ebben a zilált, ősz tőben? feszülten figyelünk, de csak ritkán lehet elkapni egyegy érthető spanyol vagy magyar szót. Aztán egyszerre tisztán: —„Meg kell menteni őket, meg kell menteni őket... a szívvel..." A többi elvész megint. Vájjon kikre gondolt? Otthon járt talán magyar földön, Székelyországban, vagy a rákbetegek kórtermeiben, vagy csak a burnló fantázia varázsolt eléje valami gonosz délibábot? Né-1 hány percre újabb látogatók jönnek, 1-*. Megyer piarista és P. I Juhász ferences atya. A spanyol j kórházi lelkészt megismeri és; érthetően köszöni meg szavait: „Muchas gracias. Adiós." „Figyelte, hegy veszek-e még új borétvuszappant...!“ Az utolsó injekció hatása elmúlt, a beteg nyugtalan. Lábát íájdítja s mellének néha a takaró terhe is nehéz. Felültetjük az ágy szélére, így könynebben lélekzik. Néha eiernyed, meginog, majd felegyenesedik megint, felesége támogatva keblére vonja. Később átsegítjük egy karosszékbe. Szeme mindig zárva, de észrevenni, hogy a túlvilágról szivárgó ködökön át még hall és figyelemmel kiséri, ami körülötte történik. Feje alól lecsúszik a kispárna és a hátát nyomja. „Quitar... Elvenni..." — mondja energikusan spanyolul és magyarul. — „Jól van... jól van..." — nyugtat meg később. — „Si tenemos... la cuestión es... si tenemos... formal..." — „Velem magyarul beszéljen, Tátikám, én ezt nem értem!" — mondja felesége. Aztán ritkábban szól. — „Jaj, Istenem!" — sóhajt fel egyszer. Visszaemeljük az ágy szélére. A nővér egy fecskendőt hoz: „A ’fatiga’ (fáradtság) ellen Don José. Melyik karjába akarja?" Szeme csukva marad, arca mozdulatlan, de némán obbkarját nyújtja. — „Le akar eküdni, édesem?" — kérdezi :eíes égé. — „Lefeküdni..." — válaszol a beteg alig hallhatóan. Hét órára jár az idő. Az aggódó barátok elmentek, hárman naradunk a haldoklóval. A le:resztett redőny résein át rózsaszínen és lilásan beint a kasztiiai síkság alkonya. A folyosó régén a Szűz szobra előtt egy ipáca kiáltva mondja az esti inát. A szobában csönd. A nagy>eteg néha hörögve küzd a leregöért, majd megint megnyugzik. Halkan beszeigtünk Nyirő ózsefnévéi. A „gyerekek", Csa>a, Réka és Ildikó neve hangzik :1, régi, erdélyi József-napok :mléke tűnik fel, barátok és töltőtársak neve, akik előre nentek: Reményik, Dzsida Jeiő, a kolozsvári szerkesztőség ¡ürü dohányfüstje. Majd megint a betegségre terelődik a szó. — „Hogy akart élni az édesem, minden sejtje küzdött a betegig ellen! Hogyan figyelte, hogy /eszek-e ú j borotvaszappant, /agy azt gondolom, hogy neki i maradék is elég. Hát hogyne /ettem volna?" — Nyirő József lem félt a haláltól, de élni acart. Hogyan félt volna az, aki i székely temetők kopjafáinak átkait kutatta és száz alakjában nézett szembe vele. De nem acarta sírba vinni egy év előtt megkezdett új regényét és a töbni témát az író, akiről nem egyszer elmondták, hogy „kiírta magát". Élni akart, mert mondanivalója volt. Negyed tizenkettőt mutatott az óra... Éjszaka van már. Ismét megjelennek a betegszobában Marosy Ferenc és Szántay Jenő hitveseikkel. A beteg nyugtalanul hánykolódik, az egy pillanatra meggyújtott erős menyezeti fénynél látjuk, hogy kipirult az imént még sárga arca. Újabb injekció. Az éjszakás nővér a haldoklók imáját mondja. A légzésben egyre hosszabb szünetek állnak be. A feleség megsímogatja, becézi arcát, majd egyszerre megszólal: „Nézd, Erzsébet, kinyitotta a szemét, néz az édes kincsem!" Egymásra pillantanak a jelenlévők: Nyirő József meghalt. Negyed tizenkettőt mutat az óra. * Hej Zöld Csillag! Hej Kele János, aki még utoljára is azt mondtad, hogy közel van a cső dához, hej látóember, ki nagyon öregen a Hargita alatt láttad járni kis fekete botjával Nyirő Józsefet, most az egyszer tévedtél! Bár ki tudja? Tán éppen ez a csoda: a betegségben megőszült Nyirő József talán most a Har gita alatt rójja az utakat, ott a merre elkanyarodnak Csaba királyfi útja felé s lépteit kiséri a sibói bölény, Uz Bence és Üdő Márton, Mádéfalva székelyei, a kopjafák megbékélt alvói, az népe... RÓNAI ZOLTÁN hogy nem egész önzetlen hóöolat.-ól • vau szó. Az „örök'* kitiltás állítólag soKimllio lontjaba került a sasorru öreg Elcckernek... A kis történet ku ¡ iönoen nun válik dicsőségére a bolsee izmuktól lényegété« ven Európának. OLLENHAUEk, a megbukott német szociáldemokrácia feje, a berlini I lapok szerint megszólalt es a legkü-' lonbozöob nemzetiségű szocialista újságíiok előtt dói gedelmesen szidta Malenkovot és Mac Uarthyt, az orosz bolsevistákat és az amerikai antibolsevistakat egyszerre. Erancót is belekeverte a dologba. Mintha az ő nagy választási vereségének szegény spa-i nyol államfő is oka volna. Csak éppen hogy azt nem mondta: el kell' pusztítani az USA-.t és a Szovjetunó I ot, az összes nyugati nemzeti eleme-1 két és az összes keleti bolsevistákat cs akkor maradunk mi! Erich Oilenhauer legújabb galliniathiaszára csak azt mondhatjuk: íme a mérsékelt maxista realizmus. | Az 1918-as magyar gyüjtőfogházi ¡ Egysegokmány, Szakasitsék, üottwaid, a roman, lengyel és egyéb szociáldemokrata példák pontosan megmutatják, mit ér az antibolsevista keresztény népeknek ez a „mérsékelt" realizmus. 0 A NYUGATI FOTÓRIPORTEREK VERSENYÉT az elmúlt hónapban kétségtelenül az az ismeretlen fotográfus nyerte meg, aki a tangeri szultán elleni merénylet minden jelenetét levette. A képeken látjuk a szultánt, amint ősi mór előírás szerint lóháton, gyalogkisérettel, napernyő alatt j a mecsetbe indul. Látjuk azt az izgal- j mas párharcot, mikor a szultán kísérő King nevű amerikai kapitány pusztakézzel ugrik neki a fanatikus arab szobafestőnek, aki családi okokból le akarta szúrni a szultánt, de csak lovát találta el. Még kezében villog a kés, mikor az amerikai tiszt ráugrik a már autója tetejére menekült merénylőre. Látjuk a megölt merénylőt, az elpusztult lovat. Ennek a fotóriporternek legalább annyi hidegvére volt, mint King kapitánynak. LA PAZI LAPOK szerint Bolíviában sztrájkba léptek a törvényszékek bírái. Mindent hallottunk már, utcaseprők, bankárok, temetőőrök, halottkémek sztrájxját. Tudunk francia városról, ahol az epidémia odáig ment, hogy egy napon a bábák léptek sztrájKba. Volt egy provenci falu, ahol a szülök léptek sztrájkba a helyi iskolákkal szemben. De ez teljesen új. Már csak a papok és a királyok sztrájkja hiányzik a történelemből. 0 A TÖRÖK LAPOK nagy cikkekkel ünnepelték Konstantinápoly élesének 500-ik évfordulóját és egész újszerűén adták elő a város bevételét. Bizánc tökéletesen bevehetetlennek látszott. A fiatal szultán türelme elfogyott, a rohamok mind elakadtak. A város eleste véletlen következménye: 12 kalandvágyó janicsár megmászta az első falakat, aztán ők is bejutottak abba az első és második fal közötti térbe, ahonnan sohasem volt kiút. Ide-oda keringtek. Egyszer csak egy kis nyitott kapura találtak. Valaki nyitvafelejtette ezt a kiskaput, melyen át a lakosság vízért járt. így jutott be a gyanútlan, magabiztos Bizáncba az els tizenkét mohamedán, olyan pánikot idézve fel, hogy egyszerre minden összeomlott. Egy névtelen magyar kommentátor csak annyit tesz hozzá e leleplezéshez, vájjon most hol van a nyugati kereszténységnél az a kiskapu, anut véletlenül nyitvahagynak a Sátannak? 0 F1MSZINÉSZNÖNEK hívták meg a kis vörös Armenia Balduccit, akit az olasz kommunistapárt hetilapja a Vie Nouve (Uj Utak) az ostiai strandon kommunista képviselők és szenátorok jelenlétében szépségkirálynőnek választottak meg. A kis sztár mindössze 16 éves, Richard Flemming német újságíró ezzel kapcsolatban azt kérdi, vájjon a kis vörös sztár akkor is hű marad elveihez, ha a „kapitalista“ filmvállalatoknál befut és az első nerzbunüát megkeresi? MAGUNK HÁZATÁJÁN SATURDAY EVENING POST- ban Szent-Györgyi Albertról, a Nobel-díjas magyar kémikusról régebben megjelent méltatást olvassuk a „Hírünk a világban" egyik legújabb számában. Cikk hangoztatja, hogy belevetette magát a magyar tudós két éven át az oroszbarát politikába. Roosevelt elnök lelkesedéséhez hasonlítja eziránti lelkesedését. Azt elmondja, mennyire csalódott az oroszokban. Csak éppen az hiányzik a cikkből, hogy idézze a kitűnő tudós csepeli beszédjét a kommunista munkásokhoz Isten létének tagadásáról. Reméljük, ebben a teóriájában is csalódott? 0 A „HEIMATRUF“, a Magyarországról elűzött népi németek lapja, melyet Mühl Henrik volt képviselő szerkeszt szintén beleszólt a müncheni Szabad Európa Rádió honvéd-vitájába. Tiltakozik Dessewffy Gyula gróf szereplése ellen, aki szerint Budáról kitörő honvédek és német bajtársaik gyermekeket hajtottak volna maguk előtt. Idézi Eckhardt Tibor és a tizenkét bizottmányi tag levelét. A Nagy Ferenc kormánya alatt kiűzött népi németeknek külön sérelmeik vannak az oroszok által nyeregbe segített kisgazdapártiak ellen Mühl Henrik dr., aki most a Hontalanok Pártjával tartományi képviselő lett Baden-Würtenbergben, igyekszik visszaadni Dessewffyéknek a kölcsönt. 0 A „JÖJJETEK" c. egyházi újság, melyet Harsányt András dr. az elhunyt Harsányi Zsolt fia szerkeszt dr. Zajzon Sándorral négy világrész magyar menekült kálvinista szórványegyházainak, beszélgetést közöl egy a vasfüggöny mögül 1952 végén kimenekült fiatalemberrel, aki már közel nyolcéve szívta magába a kommunista tanokat: „Krisztusról kezdünk beszélgetni. Maga elé meredve jelentette ki, hogy hisz is benne, nem is." A kérdéseket feltevő Zayzon Sándor dr. erre a kétkedő Tamás és a Saulból Pállá vált apostol példáját idézi az ifjúnak a Bibliából. Melyikhez érzed magad hasonlónak? Elgondolkozva felelte: „úgy gondolom én a Tamások csoportjába tartozom, mert nem tudom hol az igazság. Beszéltem titokban mélyen hívő papokkal, akik úgy állították elém Krisztust, mint Megváltót, aki legyőzte a bűn és a halai hatalmát és minden igazán hívőnek megnyitotta a szabadulás útját. Mért van akkor annyi bűn a földön?“ Aztán elmondja a fiúcska, mit hallott a kommunista „felvilágositóktól: „Az újszövetség tanulatlanságukban hiszékeny, a nyomorból való szabadulásukat földfeletti csodától váró egyszerű emberek feljegyzése, vagy mint Pál — egy szerencsétlenség következtében normális gondolkozását elvesztett képzett emberé. Olvassátok el a képzett, tárgyilagos egykori és későbbi történetírókat. Szerintük Krisztus ember és az első nagy szociális forradalmár, Marx, Lenin, Sztálin előfutára. Ha tanai érvényre jutnak megdől a római birodalom egész felépítési rendje és társadalmi berendezése. E- zért feszítették keresztre, ezért üldözte követőit még egy olyan felvilágosult császár is, mint Marcus Aurelianus.“ Milyen döbbenetesen egyszerű: Krisztus mint az első marxista! Ö, aki folyton a Lélek csodás erejéről beszélt, arról a világról, mely nem e földről való, mint az első történelmi materialista! Milyen borzalmas eltévelyedés, mily tetszetősen egyszerű logikai köntösben! És nincsen pap már maholnap odahaza, aki nyiltan szembeszállhatna vele. Aki még meg meri tenni lassan mind az „állam ellensége“ lesz, a „szocialista haza árulója“. Tehát börtönbe vele!
