Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-10-16 / 19. szám
6 Buenos Aires, 1953. október 16. MAG ÁROK ÚTJA a ZOK az európai gondolkodóké akik számára kedves ennek a kontinensnek eljövendő sorsa, nyugtalan tekintettel figyelik állandósuló krízisét és növekedő szétTiredezettségét Az oly sok szívet és akaratot lenyűgöző naciona'ista eszme megdöbbentően elhalványította az európai népekben az együvétartozás gondolatát; a szolidaritás érzését sok helyen az önállítás és terjeszkedés vágya váltotta fel, mely miután kulturális területekről átcsúszott a politikaira, az eurórai népeket egymással szembeállította és testvérírtó konfliktusoknak lett okozójává. Az általános ideológiai, társadalmi és a gazdasági fejlődés nemhogy nem fékezte, de csak súlyosbította a mind komolyabbá váló problémákat. Ráadásul a XX. században, Európa erőinek tragikus megrokkanásával egyidőben, Keleten és Nyugaton, két olyan új, irtózatos anyagi erőforrások felett rendelkező nagyhatalom van születőben, mely elnyeléssel fenyegeti a közészorult kis euráziai félszigetet. Az egyik, a nemzeti múlt ballasztjától inerttes, az európai kultúrát magas technikai civilizációval felváltó, s a kapitalista energia-találékonyság és a pénz mindenhatóságában hívő Egyesült Államok; a másik a modern társadalmi fejlődés ne- * gativumára, a Tömegemberre támaszkodó. s az európai szocializmust ázsiai ravaszsággal s kegyetlenséggel bols§vizmussá átgyúró Oroszország, melynek félévezredes imperializmusa a .Harmadik Róma’ és a pánszlávizmus hangzatos jelszavai után most a, világkommunizmus cégére mögé húzódva készül végső ég legnagyobb hódítására. Padányi Viktor könyve erről a „Nagy Tragédiáról” szól. A- laipon. körüRekintő analízise a kérdésnek, holott Ausztráliában a szerény viszonyok közt élő írónak megfelelő forrásirodalom használata csak igen korlátozott mértékben állhatott rendelkezésére. Hogy ez az érdekes könyv mégis megszületett, az valóságos hősköltemény, a magyar virtus újabb teljesítménye, amint az a, magyar kiadás ténye is, ha megfontoljuk, mit jelentett nyomdatechnikai szempontból e könyvnek Ausztráliában való megjelentetése. „A nagy Tragédia” egy hosszabb sorozat első kötete, igen figyélemre méltó kísérlet emigráns magyar író tollából E- urópia problémáinak új szempontú megvilágítására. Érthető, hogy a halálos ölelésbe került Európa helyzetének, isimért élésénél Padányi figyelmét elsősorban a bolsevista eszme ideológiai és társadalmi háttere, valamint a szláv gondolat mögé bújó orosz imperializmus foglalja le. Ez természetes, ifiivei egy újból magára találó Európa remélheti, hogy Észalt-Amerikával szellemileg és gazdaságilag kölcsönösen jól kiegészíthetik egymást. Ezzel szemben Oroszország tényleges veszélyt jelent, nem csak az európai életformától való különbözése miatt, hanem azért is, mivel egy tul hatalmasra nőtt orosz-szláv tömb a bolsevista teória primitív agyaknak tetnzetös dinamikájától fütve, adott pillanatban képtelen lesz ellenállni a kísértésnek és kísérletet tesz Európa erőszakkal való epyesitésére, ahogy ezt tette Naroleon Franciaországa, vagy II. Vilmos és Hitler Németországa De ahogy ezek a kard- és ágyú■érvekre támaszkodó kísérletek kudarcba fulladtak, éppúgy nem látszanak önmagukban elegendően életképesnek azok az egyébként tiszteletreméltó törekvések sem, amelyek felülről jövő kezdeményezésre, bizottságokból és intézményekből kiindulva akarnak egy Egyesült Európát, vagy Európai Uniót létrehozni. Töprengés „A Nagy Tragédia” felett (Padányi Viktor Ausztráliában megjelent könyve) Irta: DEZSŐ LÁSZLÓ Padányi világosan látja a kér- ■ dés lényegét: Az európai egység vitsza,állítására irányuló akciók csak akkor kecsegtethetnek valami eredménnyel, ha sikerül feléleszteni azt a valamit, ami Európa lényege, s egyformán ott lappang az európai nacionalizmusok mozaikszerüen csillogó, sokszínű kéipie mögött. Pontosan megfogalmazni, mi ez az Európa-lényeg, rendkívül nehéz, szinte lehetetlen föladat; a szóbanlévő könyvnek nem is ez a célja, csak mellesleg utal néhány, kontinensünk lakóit másoktól megkülönböztető vonásra: 1. a k e - reszténység, az európai kultúra magva és formálója; 2. a kelettől annyira különböző é - leítigenlés, kalandvágy s a fausti mindig Újnak keresése; 3. egy erőteljesebb individualitás, amit a XIX. századdal kezdődő tömegesedési folyamat se tudott eltüntetni. Padániyi könyvének legérdekesebb fejezeteiben, az európai politlkai gondolkodás és társadalmi fejlődés utolsó 150 évének áttekintését adja azzal a céllal, hogy bemutassa, milyen előzményekből alakult ki a mai világ két részre szakadása és hogy miként használta fel a bolsevizmus egy ideológiai kudarc és társadalmi átalakulás adta lehetőséget saját hatalmi céljaira. Az európai gondolkodók többsége egyetért abban, hogy a Reneszánsztól a racionalizmuson keresztül egyenes út vezet az egyént a közösségi keretekből fokozatosan kiemelő liberalizmusáig. A Szent Szövetség reakcióját európaszerte diadalmasan megtörő liberalizmus egy rendkivülien merész szintézis akart lenni: ré(zint az Individum és Kollektivum évezredes antagonizmusát akferta közös nevezőre hozni, részint szabadság, egyenlőség és a haladás gondolatait egy eszmekörbe összefogni, s így a kortársaknak olyan emelkedett és magasabb rendű eszmei célkitűzést adni, ami méltán tölthette el lelkesedéssel a Széchenyiek, Kossuthok és Eötvösök nemzedékét. Az események sajnos nem igazolták a nagy várakozást. Reá kellett döbbenni, hogy a liberalizmus két alapielve: a szabadság és egyenlőség, nem két egymást szabályozó és fékező mozzanat, hanem éppen ellenkezőleg, antagonistikus erő, amely körül sorakozik fel majd a XX. század két nagy egymás ellen feszülő politikai, társadalmi és gazdasági megmozdulás: a kapitalizmus és a szocializmus. A XIX. század társadalmi fejlődése megerősíteni látszik ezt ix tételt. A század elején még a francia forradalom ellenére is érinteUenek Európában a rendi társadalom képletei, csak a polgárság növekvő súlya és jelentősége jelzi, hogy új erők feszegetik a történelmi kereteket; a kapitalista még alkalmi vállalkozó és a hihetetlen nyomorban sínylődő gyári munkás társadalmon kivüili tényező. Ez a helyzet azonban mindinkább eltolódik, s a század végére már rendszeresen és állandóan termelő kapitalista vállalkozók uralják a gazdasági életet, a számban és öri-Turbékolás a villanyszékből (folyt) fekete-kájzeres kísérteties ügyvéd-alakra, aki 5—6 törvénykönyvvel hóna alatt állított be a tárgyalás után a bírákhoz és mindig azzal fenyegette őket, hogy kipellengérezi majd a ,.Jogállat” című pesti szatirikus szennvújságban. A boldog békeidők vidéki tyúkpöreinél az ilyenfajta védő a légynek sem ártott Nem érintette az embereknek az igazságszolgáltatásba vetett hitét. De lehet-e szava az ilyen szellemnek a nyugati világ legmagasabb bírói fóruma előtt, az emberiség sorsa*, jövőjét érintő ügyben, ahol a bírák két esztendőn át, újra ir.eg újra annyi lelkiismeretességgel mérlegelték döntésüket? Az amerikai atomkutatás egyik vezető tudósa, Robert Oppenheimer, Einstein barátja, két skorpióhoz hasonlítja az TTSA és a Szovjet mai helyzetét, abban az esetben, ha a háború megindulna. Két skorpióhoz, melyeket egy üvegbe zártak és bármelyik csak úgy ölheti meg a másikát, ha maga is belepusztul. Nincs más kiút tehát, csak az atomenergia komoly nemzetközi ellenőrzése! — hirdeti ennek következtében Oppenheimer. Arról nem beszél a kiváló professzor, hogy néhány ilyen Roseuberg-féle hazaárulón kívül hol van az az őrült amerikai, aki az Egyesült Államok atomtelepeir’e egy bolsevista ellenőrt beeresztene? És hol az a bolsevista, aki az orosz atomtelepeken amerikai ellenőrt megtűrne ? Egy ilyen, világraszóló ellenőrző központot csak egyetlen mindenható központi hatalom állíthatna fői,. És hol az az egyeduralkodó hatalom, amíg a bolsevista világbirodalmat le nem rombolják? Vagy fordítva : a bolsevizmus le nem gyűri a nyugati keresztény világot. Egy féüelmdtes oircu'lus-viciosusbia jutott tehát a földgolyó, mióta az atomtitkot kiadták Moszkvának. Az amerikai katonai szakértők ugyan, — szemben Oppenheimerrel — azt állítják, ezt a mérkőzésit, az elhárító fegyverek gigászi versenye fogja eldönteni. A radar-hálózat, a szállító-bombázók, a vadászok gyártásának őrült versenye s az az elsöprő fölény, mely e versenyben az egyik oldalon támad. Ez azonban csak annyit jelent, hogy tán mégis lesz kiút a világtragédiából. A kataklizma, mióta az atomtitkot az oroszoknak kiszolgáltatták, — mégiscsak itt lebeg hollószárnyaival az emberiség felett. Akármilyen körülmények közötti, akármilyen hittel adták el Rosenbergék Goidnak, a moszkvai futárnak az atombomba első tervrajzát, akármekkora családi ellentét választotta el a tervrajzot Los Alamosban eltolvajló Greenglass-fiút nővérétől vagy sógorától, Rosenbergtől: az emberi nem legnagyobb gonosztevői közé tartoznak ők. Ha egy atomháborúban Newyork vagy London felhőkig érő palotáinak porba kell omolniok a bolsevista atombombától, az első sorban mégis az ő bűnük... Az ember pirul, émelyeg, fejébe száll a vér ha a bűntett mérlegelése után visszatemetkezik az öklömnvi címbetűkkel közzétett turbékolásba. A kihívóan édeskés hangba, amely mögött folyton ottérzik a becsvágyó, ügyes ügyvéd biztatása. Százakat és ezreket visznek a vasfüggöny mögött nap nap után börtönbe, vagy vesztő; helyre. A Donnál1 vitézül verekedő tábornok után, a szegény kis leventefiú után a földjét otthonát tízkörömmel védő parasztra is sor kerül. A magyar bíboros után most a lengyel bíborost viszik a vallatókamrába. A nyugati rádiók éjféli adásai véget nem érő névsorokat kűzűlnek fegyházakban és, internáló táborokban, Szibériában eltűntekről, és a Nyugat ma is azzal szórakozik, hogy milyen fajte ember lehet az első, legfőbb atomkém, miféle rokonszenves emberi vonások lehetnek benne, micsoda tévedések áldozata lehet szégénv! Van. egy levél, ahol az egyik halálraítélt azt a jelenetet írja le érzelmesen, amikor á szülei végzetéről mit sem sejtő két kis gyei»* két behozzák a fegyházi fogadóba.és a gyerekek o)tt játszani kezdenek. Olyan megkapó és igaz ez a jelenet, hogy sok nyugati olvasónak kicsordul majd a könnye tőle. Nekünk épen itt szorul legjobban ökölbe kezünk, Hol tudott szegény Jány Gusztáv, vagy Bárdossy a siralomházban ennyi emberi kedvezményűvel, onnyi szabadsággal búcsúzni övéitől és mit tudott a külvilág utolsó napjairól' Rosenbergnek még a búcsúcsókját is lefényképezték a fotóriporterek, Mint egy nagy sztár áll ott a refflektorok kereszttüzében, egész sorozat képen a Sing-Sing fogadójában. Nem tehetünk róla, ha e tévesen, betegesen értelmezett nagy szabadná tr és részvétkeltés közben folyton Drazsa Mihajlovicsnnk rongyos, torzonborz külsője int eszünkbe a börtönpriccsen, Bethlen Iastván vagy Imrédv Béla kísértet-allakjai, Kovács Béla állati végzete, Kiss Ferenc vogy Donáth György és a többi nyilvánosság előtt megköpdösöttek. Miért jár az atomtolvaj Rosenbergnek, Nyugat és az emberi nem árulójának különb végzet, részvét-dallamok, fotóriporterek, s dísztemetés? Micsoda különleges érdemei vannak neki a hősökkel, a nemes indulatból tévedőkkel, az igaz ártatlanokkal szemben? Ez az a szabadság, amit mi nyugatiak ma nyújtani tudunk? tudatban megnövekedett i p a - r 1 munkásság pedig a szocialista mozgalmak neve alatt öszszefföglá’t érdekvédelmi szervezkedésbe kezd. Az eredmény: a legtöbb nyugati ország társadal(mi struktúrájában a kapitalizmus és a szocializmus, a kettő közé szorult közép-társadalmi erőkkel szemben fokozatosan hatalmi túlsúlyba jut, egyidejűleg pedig egymással éles ellentétben áll. A meginduló harcban a kai>itálizmus a liberalizmusból csak a szabadság gondolatát látja meg amely aláhúzza és t á m o g a tj a kezdeményező erejét, féktelen terjeszkedési vágyát és individuáilista öncélúságát; a szocializmus viszont az egyenlőségre hivatkozik, mint követelményre, amely az általános tömegesedés következtében idővel egyformaság igényléssé torzul. Így válik a liberálizmus két vonzó :ilaipelve a szabadság és egyenlőség. ellenséges táborban szervezkedő társadalmi erők haici jelszavává s készül elő a XX. szazad közepére a világ po’itikal kétrészre szakadását. A két óriássá nőtt új társadalmi, gazdasági és politikai hatalom közit a Padányi által Középnek elneveze't tmdícionáks erők súlyos helyzetbe kerültek'.' A ká• pitálizm-us és szociálimus- me*-duzzadt befolyása a legtöbb országban igyekezett átvenni a vezetést éttől a rétegtől. Ennek következtében az évszázados társadalmi fejlődésből kialakult Közép képletnek választani kellett: vagy megsemmisül, vagy csatlakozik az új erők valamelyikéhez, összetevői a parasztság, kispolgárság, közéfiesztAly és a főúri réteg — nem volak azonos helyzetben. A parasztság, és kisipolgárság számára csak anyagi körülményei miatt is adva lett volna a szociálizmus felé való húzás, s ha, ez mégsem következett be, annak oka, hogy a Közép volt a legtöbb európai nemzetben a nacionálista eszmék hordozója és így ösztönösen idegenkedett a nemzetközi osztály-szolidaritást hirdető gondolattól. A főúri rendnek látszólag nem okozott különösebb gondot, hogy a kapitalizmüssáll szoros k apesolatra lépjen. A középosztály, értelmiség és középvagyonúak. volt azonban minden kétségen felül az a réteg, amelynek számára a választás ilcgnehezebbriek bizonyult. A vezétésre predesztinálí elitet viszonylag legnagyobbrészt •magába fog-a ló középosztály á század eleje, óta két malomkő között őrlődött: legjobbjai tlsz-l fában voltak v?le. hogy akár a káiúitálizmussái. akár a szociáj- 1 izmussal lépnek szövetségre, eb lényégében élit-mivoltuk feladásával jár. A XX. században matiném is volt fenntartható a középosztály hatalmi fikciója, vaey semlegességi polüikája, s ennek következtében a karoitálista, vagy szociálista erögócokhoz való csatlakozással kölcsönöztek azoknak valamilyen sajátos jelleget. Ahol a nemzetközi osztályszolidaritás tudata erősen élt, ott a munkásság ellenséges érzületet tanúsított a középosztállyal szemben, amoliy viszont Így szükségszerüleg a kapitálizmus felé sodródott (Franciaország). Ezzel szemben azokban az országokban, ahol egy nemzeti szerencsétlenség vagy más ok miatt megingott a. hit a nemzetközi ország-szolidaritásban s a társadalmi problémák megoldását inkább egy nemzeti sorsközösségen belül keresték — a középosztály és a szociálizmus megtalálták az egymás felé vezető utat. Ez történt a,z első világháború után Németországban, és Itáliában többek között, ahol a középosztály csatlakozása a szociálizmusnak nemzeti tartalmat adott. Ezzel a liberálizmusból lefolytatás a köv. oldalon)
