Magyarok Útja, 1951 (4. évfolyam, 9-16. szám)
1951-09-01 / 16. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1951 szeptember 1, 3. oldal Megtalálták Aachenben Szent István ereklyéit Kovách Aladár indította el emigrációnk történelmi felfedezését Augusztus 20-án nagy és megható ünnepség zajlott le Aachenben, a hol land és belga határszögletben fekvő ősi koronázó városban. Franciaország ból, Belgiumból, Hollandiából, Lux emburgból, sőt Norvégiából is sok magyar zarándok érkezett ide, papjaik vezetésével. A németországi magyar emigráció minden rétege elküdte a maga kis zarándokcsapatát. A Nagy Károly híres dómjának egyik oldalkápolnájában, a Nagy Lajos által alapított Magyar Kápolnában gyülekeztek össze a zarándokok, hogy tanúi legyenek a Dóm kincses kamrájában rendezett ünnepségnek, ahol egy emigráns iró egy éves, fáradhatatlan kutatómunkájának eredményeként bemutatták első szent királyunk, István király ereklyéit. Az ereklyetartó titka Az egész magyar emigrációt megmozgató, történelmi értékű felfedezés tulajdonképpen a véletlen jkövetkezménye. Kovách Aladár, a kiváló magyar iró és esztéta németországi utazgatásai közben clvetődött Aachen be. Ott megmutatták neki a magyar művészettörténészek által annyiszor leírt Magyar Kápolnát és a kincstárban nyugvó, három, gótikus diszitésű, magyar földről származó ereklyetartókat, amelyek aacheni, hiteles feljegyzések s a műtörténeti kritika szerint is a magyar ötvösművészet remekei. Az aacheni dóm Az köztudomású volt, hogy a három creklyetartó közül a legkisebb Szent Imre királyfi ereklyéit tartalmazza, azt 1931-ben egy ünnepségre haza is küldték. A másik két ereklyetartó titka azonban csodálatosképpen mostanáig rejtve lappangott. Kovách Aladár néhány történelmi adat megvizsgálása után megérezte, hogy a középső, legjellegzetesebben gótikus csúcsos tornyú ereklyetartónak Szent István király hamvait kell tartalmaznia. Mit mond a történelem ? Tavaly november óta nagyszabású kutatómunkát indított meg, a Dóm őreinek, tudÓ6 papjainak és külföldön élő magyar egyháztörténcti tudósoknak a segítségével. A magyar történettudomány tisztázta már, hogy Szent István király hamvait a székesfehérvári székesegyházban helyeztek örök nyugalomra. Koporsóját halála után 4 5 esztendővel nyittatta föl először Szent László, aki a nagy király szenttéavatási eljárását a Vatikánban legjobban szorgalmazta. A szenttéavatási eljáráshoz volt szükség a Király hamvainak megvizsgálására. László király —egykorú adatok szerint— a halott király koponyájáról leemelte az abroncskoronát és a saját fejére tette. A misztikus szertartás közben Szent István halántékcsontja beomlott. Ezeket a halántékcsontokat foglalta Szent László abba az aranyszekrénykébe, amélyet horvát királlyá koronázásakor Zágrábba magával vitt és az ottani Szent István Dóm alapításakor az alapkőbe zárt. Ugyancsak ő emeltette ki a székesfehérvári sírboltból a nagy király épen maradt jobbkezét. Ezt az ereklyét Biharba vitette, ott külön apátságot alapított őrzésére. Innen került a török közeledtekor Dalmáciába a raguzai domonkosok kolostorába, ahonnan két évszázad lappangása után a magyar zarádokok ünnepélyes me netben hozták haza. A feltevés az, hogy László király a két ereklye kiemelése után a sírt visz szazárta. Szent István hamvait addig nem is bolygatták, (a tatárok nem foglalták el Székesfehérvárt), míg Nagy Lajos, aki árpádházi nagy előd jeinek kultuszát újra fölélesztette meg nem nyittatta Szent István, Szent László és Szent Imre sírjait, hogy az épülő aacheni Magyar Kápolnát a legértékesebb magyar ereklyékkel adományozza meg. A történelem azt is tudja, hogy a pilisi cisztercita apát vitte az ereklyéket Aachenbe. A király rendeletére magyar káplánt küldött oda a Kápolna fönntartására és az ereklyék őrzésére, ezek évről évre pontosan beszámoltak a kápolna állapotáról és az o. dalátogató magyar hívek zarándoklatairól. Eddig tart a történelmi nyom. A magyar kutatók köteteket írtak a Szent Jobbról és a hazai Árpádereklyékről, közben, századok folyamán elhomályosult az Aachenbe került reliquiák problémája. Annyi jel maradt csupán, hogy a három ereklyetartót Aachenben nem szeptember 2-án, azaz Szent István királynak a római Breviáriumban elrendelt ünnepnapján teszik ki közszemlére, hanem az ősi rendelkezés értelmében augusztus 20-án, tehát a magyarok Szent István ünnepén. Egy történelmi kutatásokkal addig alig foglalkozó szépirónak és publicistának kellett az emigráció keserves éveiben odavetődnic, hogy e jelképes rendelkezés nyomán tovább kutasson és rájöjjön a középső ereklyetartó tartalmának igazi jelentőségére. A Dóm kincstárának őre, Pater Stephani és dr. Fasen történelemprofesszor, a magyarok fölkérésére kinyitották az ereklyetartót és megtalálták mélyében) az egykorú, gótikus felirású szallagot: De costas S. Steph: Hung. Regis I.mi. azaz „Szent Istvánnak, Magyarország első királyának bordáiból.” Most már nem volt kétség aziránt, hogy ez a kis aranyozott kristálykopor. só az első magyar szent Király csontjait taitalmazza, még pedig a bordavégeket, talán éppen a mellkasának a szíve fölötti részeiről, úgy, ahogy azt a pilisi apát, a Nagy Lajos király által elrendelt szertartások közben a székesfehérvári sírból kiemelte és zöld selyem tarsolyában magával nyugatra elvitte. Magyar ünnep Aachenben Ez a tarsoly is megvan, szinte teljes épségében. A kutató műtörténészek is igazolják, hogy az a gótika idejéből származik. Szakfényképészek, rajzoolók feldolgozták a leletek minden részletét. Kovach Aladár pedig tavaly november óta minden a helyszínen és a nyugati könyvtárakban fellelhető adatot rendszerbe rak, ami latinul, németül, angolul, franciául az aacheni Magyar Kápolnáról s annak ereklyéiről fönnmaradt. Végigböngészte az aacheni kolostorok zafándok könyveit, hogy a mát amúgy is megtámadhatatlan fölfedezést még színesebbé, gazdagabbá tegye. A történelmi értékű megállapításokat maga Kovách Aladár jelentette be először a Hungária legutóbbi számá-Horthy Miklós nyilatkozata Lapunk legutóbbi számában közöltük Horthy Miklósnak, a Magyarok Útjához eljuttatott levelét. Magyarország száműzetésben élő kormányzója Rudolf Rahn, német diplomata könyvével kapcsolatban, megvilágította az 1944 október 15-én lejátszódott, annyit vitatott események egyes részleteit. Horthy Miklós megnyilatkozása általános érdeklődést keltett emigrációnkban, ez volt az első eset, hogy ar száműzetésben élő kormányzó megszólalt a fegyverletételi vitában. Olvasóink közül sokan felkeresték szerkesztőségünket, kérve, hogy a levélnek legalább egy részletét közöljük faccimilében. Mivel ezt legutóbbi számunkban, —lapzárta lévén— technikai okok miatt elmulasztottuk, most közöljük a kézzel Írott levél egyik részletét és Horthy Miklós aláirását. ban, "Az ezeréves koporsó,, címmel Írott, költői szépségű cikkében. A Hungária Szamosi József Aachenben készült rajzait is közli. Az aacheni augusztus 20-i ünnepségen a Szabad Európa Rádió helyszíni közvetítést adott. A szent misét Á- dám György, németországi vezető főlelkész olvasta, Kálózdy Nándor főlelkész a történelmi emlékekről adott tájékoztatót, Jánossy Józscl profé: zszor pedig a kincses-kamrában történelem-filozófiai előadást tartott Szent István személyéről és tanairól. A világon szétszórt magyarság a megpróbáltatásoknak ezekben a szomorú napjaiban áhitatos figyelemmel várja a nagyértékű felfedezésről szóló lovábi tájékoztatást. (b. n.) Látogatás a híres Magyar Kápolnában, ahol a magyar szentek ereklyéit őrzik A Magyarok Útja egyik északné metországi munkatársa még a felfedezés előtti időkben fölkereste az aache ni Dómot. Az ő leírásából közlünk itt részleteket fényképfelvételeivel együtt: A Magyar Kápolna körülbelül tíz méter átmérőjű, köralakú, fehérfalu épület. Egy kovácsoltvas-rácsos kapu és két ugyanilyen ablak választja el a főhajótól. Ahogy belépünk, a legelső, ami a szemünkbe ötlik az oltártól jobbra és balra kb. két méteres magasságú falmélyedésekben elhelyezett négy életnagyságú szobor, amelyek Szent Istvánt, Szent Lászlót, Szent Imrét és Szent Adalbertust ábrázolják. Az oltár fölött egy Anjoucímeres, latinfeliratú emléktábla hirdeti, hogy a kápolnát I. Lajos, Magyarország királya 1374-ben alapítótmm Oltár-részlet a Szent István renddel ta, tőle jobbra, balra és vele szemben egy-egy másik arról, hogy a renoválását I. József római császár alatt kezdették meg, Mária Terézia császárnő és Magyaroország királynője alatt folytatták és II. József római császár alatt fejezték be. Az oltár asztalának diszitő motívuma a Szent István-rend keresztje és szallagja, ezenkívül a bejárat két oldalán lévő faliszekrényeket a magyar címer ékesíti. Érdekes még a jobb és baloldali falrészen lévő két fekete, ugyancsak latinfeliratú ovális márványtábla, ezek közül egyik elmondja, hogy ezt a kápolnát Lajos, Magyarország királya adományozta, építette és szenteltette fel Szűz Mária, Szent Anna, Szent István, Szent László, Szent Imre, Szent Erzsébet, Szent Henrik római császár, ennek neje Szent Cunigunda, valamint a magyar királyság többi szentjei tiszteletére 1374 augusztus 4-én; a másik pedig hogy ezt a Lajos magyar király által épített kápolnát Batthyányi Károly herceg, Horvátország helytartója, Belgium kormányzója a császár és a szövetséges hadseregek főparancsnoka romjaiból újraépítette és Eltz gróf pécsváradi apát 1764 szeptember 15- én felszentelte. A dóm kincseskamrájában, Németország egyik történelmi kincsekben leggazdagabb gyűjteménye, —itt van többek között Nagy Károly aranyveretes, művészi kivitelű szarkofágja, az 1200 éves német császári korona és még egy csomó felbecsülhetetlen értékű reliquia—, egyik üvegszekrényben külön a középkori magyar zarándokok által adományozott tárgyak, néhány arany és ezüst kehely, szentségtartó, egy 2800 igazgyönggyel kihimezett misehuha és két ikonszerű Máriakép, amelyek bár a keleti szentképekhez hasonlítanak, de rajtuk Mária a kisdedet a jobbkarján tartja, mint az öesszes nyugati Madonna-képeken. Stephani atya, a dómvikárius elmondotta, hogy a hagyományok szerint a középkorban Európa minden részéből s így különösen Magyarországból, —ahova Aachen környéké, ről sok pap és iparos vándorolt be—, számosán zarándokoltak el Nagy Károly sírjához, aki ennek a kornak az ideálja volt. Nagy Lajos aztán, hogy a magyar zarándokok hazájuktól távol is anyanyelvükön dicsérhessék az Istent, megépítette ezt a kápolnát, a-Magyar címer a Dómban hol annakidején állandóan magyar papok miséztek. A kápolna eredetileg belülről is gót stilű volt, de a századok folyamán alaposan megrongálódott s a 18. században való restaurálásakor barokkra építették át. Kérdésemre, hogy sok magyar látogató fordul-e meg a templomban, (Aachenben ugyanis alig cgy-két honfitársunk él) elmondotta, hogy régebb, amikor a híres aacheni lovasversenyeknek állandó magyar résztvevői is voltak, ezek minden alkalommal felkeresték a kápolnát, de bizony mostanában nem találkozott eggyel sem. Megtudtam még, hogy Szent István napján minden évben közszemlére teszik ki a kincseskamrában őrzött magyar reliquiákat a kápolnában és ünnepi misét mondanak. Dr. Endrefy László
