Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-04-01 / 4. szám

1955 április Magyar v egvai Az emigrációs irodalomnak van egy különleges hivatása is; a Haza emlékeinek ápolása. Ezen emlékek realizálják ma bujdosó magyarságunkat. Katonák ezek, melyek a jövő­ért harcolnak, nem hagyják kialudni a fajtát éltető tüzet. A Tizenhárom Almafa ennek a hivatásnak is hadat üzent. Romokat, pusztulást, reménytelenséget szórva olvasóira. A széthúzásért is az ilyes fajta irományok a felelősek. Magyarnak magyarról való lesújtó véleménye sokkal veszélyesebb, mint mondjuk, a Népszavás Acél űré. Meg­győzőbb, hihetőbb. Acél Benő urat egyébként sok magyarnak ajánlom fi­gyelmébe, — példaképül. +■ INTERMEZZO A közelmultban Acél Benő a N épszava-Szabadság ha­sábjain méltatta Fenyő Miksa Helikonban tartott Bethlen visszaérni éke z és ét. Betheln nagy ember volt és nagy politikus, - igy Fenyő• Bethlen egyáltalán nem volt nagy ember és politikus, - igy Acél Benő. Idézünk: ‘Fenyő Miksa megesküdött, hogy Bethlen nagy államférfi volt. Esküje nem győzött meg, de be kell vallanom, hogy előadása nagyban csökkentette ösztönös ellenszenvem Bethlen, a politikus iránt. /A Népszava-Szabadság Íróinak ösztönös magyar gyűlöletéről és ellenszenvéről éppen e­­leget gyűjtöttünk össze s közöltünk sorozatosan, tehát kár volna ezt a tényt ismét kidomborítani./ A szavak művésze­te veszedelmes, vigyázni keli fogásaira. Fenyő Miksa, a Nyugat egyik ‘Zarándokatyja*, úgy kezeli a szót, mint az olasz mesterek a vivótjört: az ember egy pillanatig elbű­völve figyeli elméje villanásait s hopp! - ellenkező szivét már megsebezte a mester dialektikájának pengéje és a biztosnak hitt vélemény kezd kivérezni. De nem, azért sem! Fenyő Miksa brilliáns előadóművész, de Bethlen István nem nagy államférfi.’ ‘Személyi emlékeim között van, amikor a bethleni ura­lom els: tiz éve után egyszer Budapesten végignéztem a Szent István-napi körmenetet és egészen elrémülve láttam, mennyire megnyomorodott a paraszti nép. Alig láttam egy épkézláb fiatalembert nyolc-tiz falu csoportjában, holott mikor engem soroztak még Ferenc József idejében, akkor az izmos parasztlegények mellett a városi fiuk vézna kis figuráknak hatottak. Most az úgynevezett ‘keresztény kur­zus’ tizedik évében, a falvak körmenetében alig láttam valakit, akit akkoriban besorozhattak volna. Én hát igy szereztem be nézeteimet Bethlen István államférfiul nagy­­nagyságáról. Én és az ország többsége.’ Itt kell megjegyeznünk, hogy magam nem ‘egyszer’, de minden esztendőben résztvevője voltam a budapesti Szent István ünnepségeknek. A magyar föld képviselői, a magyar paras ztok színes és népes csoportja minden alkalommal meghatódást lopott a szivembe. Szépek voltak, erősek. Napbarnított arcukon a nagy nap elfogódottsága ragyogott. Órákig elnéztem a tiszta arcú parasztleányok, mokány ma­gyar parasztok ünnepi ringását. Mert úgy ringtak, mint bu­­zakalász a szélben. Magukkal hozták a sírni és nevetni késztető magyar tájakat. A férfiak nem voltak ‘jegenyék’, mert a ‘jegenye’, mint faji jellegzetesség, csak a ‘Nyugat’ hasábjain létezett. A magyar fajta mokány jellegéről a Nagykörúton nem tudtak. Ennek ellenére a ‘keresztény kurzus’ alatt elsatnyult magyar parasztok legnyiszlettebje is aprófát hasított vol­na a daliás csősz, (és kir. Acél Benő ur hátán. Másrészt azon sem lepődünk meg, ha az Acélhoz hasonló ló daliák a Szent István körmeneteken csak kritizálnivalót találtak. Okét más lelkesítette. Pl. a ‘Nyugatf aktjai és versei, teszem: ‘Puha párna, lágy selyem, Nő magányos, fesztelen, Rőthaju és meztelen.’ Továbbá a ‘római’ Dunapart ‘daliás’ erkölcsi rothadtsá­­ga. , ’Én és az ország többsége.’ IGY Írja Acél ur. Tehát először az ‘ÉN’, utána csak az ‘ország többsége,’ Acél Benő a csősz, és kir. daliák tánc és illemóráját ufy látszik átcdudta. Idézünk: ‘Be kell vallanom, rég töltöttem időt oly jól. mint ezen az előadáson. Fenyő Miksa úgy szórja az ötle­ket, mint akinek szellemi kincstára kiapadhatatlan. Előa­dónak is kitűnő: pontosan érzi, mikor volt elég a komoly­ságból és tréfából egyaránt. A végén akárhogy is dicsérte Bethlent, - nem lehetett haragudni.’ Tehát Bethlen István nem volt nagy ember, - de Fenyő Miksa, aki a rendszerből facsarta millióit, aki a rendszer vállain emelkedett a magasba, - az igen. Bethlen nem, de Bethlen kreatúrái - igen. Acél Benő még akkor is a fajtájának védelmére, dicső­ítésére siet, ha minden oka meglenne a szidásra. Vállalja az ostobaságig, nevetségességig menő logikátlanságot, részrehajlást csak azért, hogy az elvnek hódoljon. A szolidaritásnak ezt a fajtáját ajánlom azon magya­roknak, akik a saját nagyságuktól becsipve csak rosszat tételeznek fel és hiresztelnek saját fajtájukról. Egyébként Fenyő Miksa Bethlen dicsőítése éppen úgy bosszant, mint Acél Benő Bethlen piszkolása. Ezen Írásommal látszólag elkéstem. A Tizenhárom .álmafa, megjelenése óta, többször kivirágzott. De éppen ezért nem kés­tem el, mert még mindig virágzik. Akkor sem késtem el. ha a szerző szép és értékes Írásaival a hazafias front egyik harcosa ma. Mert a Tizenhárom Almafa még mindig virágzik és amíg ezt teszi, nem tudom a ‘Láthatatlan Lobogót’ sem keserűség nélkül olvasni. Befejezésül hangsúlyozni kell, hogy a Haza, a fajtánk iránti szolidaritás külföldön is kötelező. Külföldön még fokozottabban. Ez alól még ‘tárgyilagosság’ ürügyével sem vonhatjuk ki ma­gunkat, - elismert nagyságunk jogán sem. A helytelen cseleke­­deteketmegtorló és most hiányzó nemzeti tekintélyt helyettesítse a lelkiismeret. Ennek a lelkiismeretnek alárendelve vettem magamnak azt a bátorságot, hogy egy nálamnál sokkal értékesebb magyar testvé­remnek müvét mérlegre tegyem. 0»0"0«0»0»0»0«0«C»OBO"C*0«0"0«C*0»0«0«0«0«0 MAGYAR SZABADSÁG MOZGALOM Összefoglaló Tájékoztatója 1954-ről nemrég jelent meg. Olvasóinkat a MSZM fontosabb mozgalmi eseményeiről időről-időre tájékoztattuk. Ezért most a Tájékoztatónak csak néhány sorát idézzük minden kommentár nélkül, hogy lássák kik, hogyan és miért támadják a MSZM-t: ‘A MSZM -t és elnökét az elmúlt évben is sok alaptalan és rosszin­dulatú támadás érte. Különösen megemlitendő: az otthoni kommunista kormány 300 oldalas francia nyelvű könyve azu.n. Grősz perről, mely több oldalon foglalkozik

Next

/
Thumbnails
Contents