Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
6. oldal 1955 január Magyar Végvár Budapesten és Debrecenben. Erről az útjáról,'- mint első fecske - ‘Egy Magyarországi Ut Benyomásai* címmel lapjában, annak julius 4,6,11,18,25 és aug l.-i számában részletesen és folytatólagosan beszámolt. Terjedelmes lenne a cikknek részletes közlése, melynek tartalma bizonyára érdekelne minden olvasót, de a legfontosabbra szorítkozva a következőket kell kiemelni: ‘EGY MAGYARORSZÁGI UT BENYOMÁSAI* A lap tudósítóját leginkább az lepte meg, hogy a körülményekhez képest aránylag szabadon mozoghatott és beszélhetett a lakossággal, melynek tagjai most mór egyáltalán nem idegenkedtek külföldivel szóbaeredni, - sőt minden alkalommal megmondták lesújtó véleményüket a rabszolgatartó vörös kormányról és rendszeréről. ‘A legnagyobb meglepetés volt a lakosság magatartása - Írja Halperin. Az emberek Budapesten, a színházi perek Ss demonstrációk városában alig félnek attól, hogy külföldiekkel érintkezőbe jussanak. Nemcsak hogy idegeneket az utcán va;:y helyiségekben spontán és beugratóktók való félelem veikül megszólitanak, asztalukhoz ülnek és nyiltan kiöntik szivüket s érthetően megmondják véleményüket az országban levő állapotokról, sőt meghívják őket lakásaikba is.’ Az író szerint, noha ma is vannak állandó letartóztatások, a rendőrség tavaly julius líta engedékenyebb lett. Vidéken a lakosság kevésbbé közlékeny, mint a fővárosban. Az emberek magatartása a külföldi előtt szinte könynyelmüen bátornak tűnik fel. Ezt azzal magyarázzák, hogy az emberek kifejlesztették ösztönüket az igazi veszéllyel szemben, mig másrészt a besúgókat szintén elfogta a ragályosan terjedő közöny. ‘Munkásoknál, alkalmazottaknál, szabad pályákon levőknél egyaránt, és parasztoknál a a legkülönbözőbb foglalkozásbeli emberekkel való beszélgetésnél egy frappáns közös vonást lehet megállapítani egy döntő ponton: a kommunizmus ideológiájával &s propagandájával szembeni tökéletes immunitás és a heves ellenzése, elutasítása a mai kormányzatnak. A magyar kommunisták a hatalmukat országuknak a szovjet hadsereg általi meghódításnak köszönhetik és ez kezdettől fogva súlyosan és károsan folyásolta be tekintélyüket ennél a nem-szláv, hagyományosan antFöroszul érző népnél.’ Halperin emliti, hogy első időben természetesen nem volt ez az izoláció. A gyári munkások az üzemek államosításától, a tervgazdálkodástól, a parasztok a földbirtokreformtól vártak eredményeket személyükre nézve A polgárságtól a Horthy rendszer és annak irredenta politikájának ellenségei - természetes - ‘késznek mutatkoztak az átáliitódásra.’ De ha volt is a kommunistáknak ‘bizalmi tőkéjük’ egy kis néprétegnél, azt néhány év alatt maradéktalanul elherdálták. A Mindszenty és Grösz perek, a kisüzemek szocializálása, a deportálások, az 1950-es indusztriálás és kényszer-kollektivizálái, a kényszernormák emelése stb., ‘az izolált szektából kedvező külső körülmények folytán tömegbázisra emelt kommunista párt a Moszkvából elrendelt iparosítási és szocializálást politika folytán ismét egy izolált szektává sülyedt, mely azonban - hála a rendőrségi apparátusnak és az orosz megszálló hatalomnak - még mindig kezében tartja az államhatalmat.’ Halperin szerint ma a minisztériumokon kívül nem lehet embert találni, aki nem ellenlábasa, ellensége a rendszernek. ‘A kormányt a megszálló hatalom szervének tekintik, befolyás nélküli közvetitő szervnek minden fontosabb ügyben. Tudják, hogy az ország sorsát illetően Moszkvában döntenek, tehát időpazarlás s budapesti helytartók beszédeivel foglalkozni.’ ‘Még a politikailag érdekelt, magas intelligenciájú embereknél is különös tájékózatlanság, tudatlanság állapittó meg a kormány és a párthierarchián belüli eseményeket illetően. — Mi nem tudjuk, hogy kikből áll a mi kormányunk, nem tudjuk, bogy vájjon Rákosi bir-e valóban hatalommal vagy csak báb, hogy a kormánypolitikát Moszkvában részleteiben dolgozzák ki vagy hogy az oroszok csak nagy vonalban írják elő?’ Egyszóval: a kormány intézkedései, változásai, tagjainak megnyilvánulásai, beszédei senkit nem érdekelnek. Nem érdekel senkit! REMÉNYEK...KÉTSÉGEK... ‘De annál inkább élénk az érdeklődés a világpolitika iránt. Mindenki tisztában van azzal, hogy az ország jövője az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti küzdelem kimenetelétől függ és miután a Nyugat anyagi és szellemi fölényében való bizalom határtalan, azt kívánják, hogy a döntés mielőbb történjen meg s mindennemű kompromiszszummal szemben érthetetlenül állanak. A magyarok rokonszenve - a szerzőt szószerint idézve! - oxoké a nyugati politikusoké, akik kompromisszum nélküli harcos politikához való hajlamot mutatnak. McCarthy szenátor híveinek szán a - tekintetbe véve az arányszámot - bizonyára sokkal nagyobb Magyarországon, mint saját államában, Wisconsinban. Nagy illúziókat táplálnak az Egyesült Államok külpolitikai terveit illetőleg. Némelyek háborút remélnek anélkül, hogy gondolnának annak saját országukra való kihatásaira. Az a nézet, hogy az oroszok nem tudnak hidrogénbombát gyártani, Magyarországon székében elterjedt. Mások azt hiszik, hogy az Egyesült Államok képesek és hajlandók az oroszokat puszta fenyegetéseksekkel és erőszak alkalmazása nélkül a megszállott államokból való kivonulásra kényszeriteni. Sokan a berlini konferenciától várták, hogy az Magyarország felszabadítására fog vezetni...Annak kimenetele súlyos cslódást kijózanodást eredményezett, de még mindig vannak emberek, akik a felszabadítást néhány hónapon belül, a józanabbak legrosszabb esetben öt éven belül várják! Miután megszervezett felkelést a megszálló erők és a rendőrség erejénél fogva kilátástalannak gondolják, belenyugosznak a változhatatlanba azzal, hogy az egész csak ideiglenes! Ignoráljak a kormányt, a pártot, a propagandát. Kevés ember bocsátja tehetségét a kormány rendelkezésére. Akik megteszik, azokat a köz megvetéssel suit. Végül a szerző még kitér arra, hogy a dunapentelei ‘Sztalinváros’ ipartelepeit nem tekinthette meg. Ott egy 20,000 lakosságú gyárvárost teremtettek óriási acél és vasmű körül, melyhez az ércet Jugoszláviából, a szenet a Dunán Komlóról akarták szállítani. Mikor a viszony Jugoszláviával elromlott, kénytelenek voltak az ércet Krivoj Rogból hozni. Az egész csakis az orosz iparosítási tervnek lehetetlenségét mutatja egy agrárállamban, hol célja csakis ketős volt: a munkások megnyerése és kihasználása — és az orosz hadiipar erősítése. * * * Politikailag most Nagy Imre miniszterelnök, a hajdani moszkvai emigráns és mostani kremli bábfigura a népfront újjáélesztésén fáradozik. Nomen est omen! Nagy Vince, a Károlyi forradalmi-kormány belügyminisztere - ma NB tag, a sztalin-autós Nagy Ferenc után már nevénél fogva is kevés népszerűségre lehet Nagy Imrének kilátása. Ernst Helperin urnák pedig hálásan köszönjük tárgyilagos beszámolóját a Nemzet legújabb vizsgájáról. Erre a vizsgára a Nemzet nemcsak 1919—1945 között készült, de már az abszolutizmus idején is. Akkor megtanulta a passzív rezisztencia, az obstrukció ellenállásának
