Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-03-01 / 3. szám
10, oldal Magyai Végvár 1955 március magyar nácik ellen harcolva védte a zsidókat és közülük sokat megmentett. A németek összeverték s elfogatásakor zsákba gyömöszölték és most egy kommunista tiltakozót' sóra nem mehet az Egyesült Államokba.’ íme, Káilay Miklós Montgomery követtel egyetértve ütötte Göndör és mocskos kaparására a kommunista bélyeget- ... Káilay Miklós v. magyar miniszterelnök a múlt évben kiadott 'A Personal Account of a Nation’s Struggle in the Second Worldwar’ c. könyvének 468-ik oldalán Horthy Miklós kormányzóra vonatkozólag - kit Göndör, Kun Béla kivénhedt v. sajtófőnöke éveken át hazug vádakkal gyalázott - Írja a következőket: ‘Bármily targikus is volt Horthy Miklós kormányzósága az utolsó órában , c magyar nép szemében mindig a nemzet kiváló fiainak egyike marad. Az elesett hősök, a Zrínyiek, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth, Tisza István és a két Teleki örökre bevésve marad a nemzet emlékében. Horthy Miklós kiérdemelte, hogy hasonlókép emlékezzenek meg róla is s ez igy is lesz, ha valaha lesz ismét egy Magyarország. A saját részemről, míg elek, kitartó maradok hozzá szeretet és hűségben.' A kérdés most csak az, hogy vájjon újra a hires-nevezetes Káilay-kettőst járja-e? Könyvében hűséget igSr Horthynak, a valóságban behódol a göndöri bizottmányos szellemnek! Oh, mikor mondott igazat? Minden ármány, hazugság, gyalázkodás, cselszövés és hazaárulás dacára, miként évtizedekkel ezelőtt egy kiváló iró megírta: 'A magyar nemzet nem pusztulhat el s ha sírba tennék is, előbb-utóbb fe! fog támadni.' Végűi álljon itt kiváló lantos költőnk, Garay Írása: ‘Csak törpe nép felejti ős nagyságát, csak elfajult kor hős elődöket. A lelkes eljár, ősei sírjához s gyújt régi fénynél uj szövétneket.’ A történelem tanúsága szerint ezeréves állami létünk folyamán minden imperializmus Erdély elkülönítésén és látszat önállóságán keresztül igyekezett állandó és hathatos befolyást gyakorolni Középeuropa kulcsterületére, a Kárpftiíedencére. Ezt tette Bizánc, ezt tették a törökök és a Habsburgok, ezért kellett a német befolyás alá került Romániához csatolva maradnia Délerdélynek. ezért kacérkodott és kacérkodik még ma is a szovjetorosz imperliazmus imperializmus az Önálló Erdély gondolatával. Az anyagéivü szovjetorosz imperializmus, amelyik csak rideg számokban képes csak gondolkodni, még mindig veszélyesebbnek tartja a nagyobb lélekszámú, szaporább, nemszláv románságot. mint a kivéreztetett és megtizedelt magyarságot. De hasonlóképpen a nemszláv magyarság megerősítése sem érdeke, különösen mióta a saját bárén kellett tapasztalnia, hogy a vasfüggöny mögé került szláv és nemszláv népek között a maroknyi magyarság a legkeményebb dió. Ha tehát a magyarságot nem akarja erősíteni, a románságot meg gyöngíteni akarja, akkor önként adódik a két nép közötti vitás terület, Erdély‘önállósítása’. A Magyar Végvár 1954 febr.-i és okt.-i számaiban foglalkoztam az Erdélyi Világszövetség célkitűzéseivel: az ‘Önálló Erdély’ gondolatának felvetésével európai és ma gyár szempontból. Hasonló éles és határozott állásfoglalás látott napvilágot több emigráns magyar lapban is; bizonyságul annak, hogy a nemzeti emigráció szinte egyemberlcént Ítéli el és utasitja vissza ezt és minden olyan kísérletet, mely a Kárpát-Dunamedence egységének a történelem vaslogikájától követelt helyreállítását tisztán csak a ‘reólpolitikára’ való hivatkozással ‘buta és vétkes’ kompromisszumokkal igyekszik megakadályozni vagy legalább is késleltetni. Az Erdélyi Világszövetség ezekre az éles és határozott tiltakozásokra hallgatással felelt. A hallgatás sokszor lehet hasznos, de nem mindig bölcs dolog, mert a hallgatás legtöbbször beismerést jelent. Nem lesz tehát érdektelen, ha néhány adattal rávilágiaz 'Ónálló Erdély’ gondolatának a keletkezésére és annak a szovjetorosz imperializmussal és a nemzeti kommunizmussal való kapcsolataira. Talán még sokan emlékeznek arra az erdélyi kommunista monstre perre, ami Észak Erdély visszacsatolása után több hónapon keresztül folyt Budapesten a Pestvidéki Törvényszéken és az ország különböző erdélyrészi városaiban, A per fővódlottai - akik Kolozsvárról rendszeresen jártak Moszkvát^ és onnan kapták az utasításokat - beszéltek először 'Ónálló Erdélyről’ és a kettészakított Erdély egyesítéséről. A per tanácselnöke 1945-ben hazament és Diósgyőrben a kommunista párt tagja lett. Rákosiék csak 1949-ben tartották szükségesnek felfedezni és letartóztatni. A vádat képviselő fiatal magyar ügyész, ha történetesen szabad földön él, igen érdekes részleteket köhetne a per politikai hátteréről.» ERIS: AZ ÓNÁLLÓ ERDÉLY GONDOLATÁNAK KELETKEZÉSE ÉS A LENINI DOKTRÍNA
