Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-02-01 / 2. szám

20. oldal Magyar Végvár 1955 február CSAK EGY LEVÉL, PÁR SOR...DE... Egy levél fekszik előttem hosszú ideje már. Forgatom, né­zegetem, igazán nem tudom, hogy mit csináljak vele. Orül­­jek-e neki avagy sírjak vagy talán, ha lehet...egyszerre mind a kettőt? Mert van minek örülni és van minek sirni. Inkább könnyein keresztül mosolyog az ember. Miért? Hát azért, mert ez a levél Triesztből jött és a trieszti mene­kült magyarok derék jó magyar szivét hozta el minden me­legséggel, jósággal, hazájukért remegő szeretetükkel. Ismerjük a trieszti menekült magyarok siralmas helyzetét. Hosszú évek óta élnek a számkivetés rideg reménytelen­ségében és mégis... Olvasták ők, hogy mit akarunk mi magyarok itt Amerikában. A keresztény Magyarországért harcoló keresztény sajtót! ‘A trieszti menekült magyarok átérezve az Ön nagyszerű nemzetvédelmi gondolatát, szívvel lélekkel csatlakoznak a keresztény napilapért indított gyűjtési akcióhoz’. -Írják. ‘Tudjuk, hogy nyomorúságunk filléreivel nem sokat segít­hetünk, talán esőcsepp a tengerben, de hitünk- annál erő­sebb...’ — folytatják. Mit tettek ezek a magyarok Triesztben? Bizony ez az, a­­min örülni is, no meg könnyezni is lehet. Alig-alig van va­lamijük, kifogytak minden földi jóból, csak szivük szere­­tetéből nem. Osszenéztek és megmozdultak ezek a magya­rok. Szent Péterrel elmondhatták: Aranyom ezüstöm nincs, de... s ami kevéskéjük volt, abból adtak. Itt van előttem a lista, 47 hontalan, földönfutó, templomegere-szegény magyarnak a neve s mindegyik név után szerény adomány. Ezek a magyarok az amerikai magyar keresztény sajtó céljaira adtak Triesztből 17580 Iirat. Átszámítva dollárrc talán nem sok, de lehet-e, szabad-e átszámítani az ilyes mit? Ha Kossuth Lajos Cegléden azt mondotta, hogy leborul a nemzet nagysága előtt, akkor mit mondjuk mi most? Talán csak egyet. Azt, hogy végtelenül szégyeljük magun­kat mi magyarok itt Amerikában, akik ezerszerte jobb kö­rülmények között élünk és talán ezért halt ki az igazi, aldozatrakész hazaszeretet szivünkből. Mert igen sokak szivéből a jólét kiölte. Trieszti magyarok, köszönjük a jópéldát! Mr. Charles Dautner July 103 Redmond St. New Brunswick, N.J. Return postage guaranteed. Albertet, Zilahy Lajost, Márai Sándort és - jól fogódzanak meg! — a szociáldemokrata szervezetek ajánlása alapján — a szivár­vány minden színét máris megjátszott Piski Schmidt Frigyest, a volt nyilaskeresztes párttagot, volt kommunista partizánt és volt népügyészt. Mindezt Kállay és Barankovics kalapálta ösz­­sze a magyarság nagyobb üdvére és hasznára ott New Yorkon — unalmukban. Hogy ebből, a kutya reggelijénél is cifrább koty­­valékból mi jó jöhet az országra, azt csak a mindentudó magya­rok nagy Istene tudná megmondani. Mi azonban egyáltalán nem csodálkozunk a dolgok ilyetén alakulásán. Ismerve a NB-t, ismerve annak összetételét, ismerve eddigi ‘munkásságát*, csak kötöznivaló bolond várt volna mást. Mikor szedtek bojtorjánról fügét...? Hogy ki és mi állott és áll az egész mögött, azt gondolhatjuk. Nem nehéz kitalálni, hogy kik a sugalmazok a NB-on kivül. Még fantázia sem kell hozzá. Csak úgy látszik, hogy azok nem akar­ják tudni, akiknek tudnia kellene, mert állásuk erre egyenesen kötelezi őket. Nem szeretnék cipőjükben lenni számadás nap­ján. Pedig az jön! Van azonban még valami, ami különösen pikáns izt ad az u.n. választásnak! A fentebb emlegetett 1—4 pontok alatti javas­latot illeti. A szegény jámbor halandó úgy gondolná, hogy mint minden szabad választásnál, szavazol arra, akire akarsz és fi­gyelmen kivül hagyod azt, akit nem akarsz. Hohó, nem oda Buda, nem úgy verik a cigányt! De nem ám, legalább is nem a NB-nál! Az elnöki felhívás Amerika szabad földjén is bevezeti a kom­munista lajstronrendszert vagyis hogy csak együttesen lehet mind a négy javaslatra szavazni. Tehát nem teheted meg, hogy pl. elfogadói a keresztényszocialistát, de elveted a szociálde­mokratát vagy forditva. Köteles vagy mind a négyet elfogadni, ha csak egyet is akarsz. Le kell nyelned az összes békákat^ ha tetszik, ha nem. Mert mivelhogy ez a demokrácia vagy mi a;' csoda! Azonban mégis van valami vigasztaló eme sivárságban, j Itt, ha nem fogadod el mind a négyet, csak a szavazatod vá­lik érvénytelenné, mig odahaza le is csuknak érte. Esetleg, ha szerencséd van, fel is akasztanak Itt nem. Még egyelőre nem. Azonban a NB máris elindított bennünk ezen az utón. Ami késik, talán nem múlik... Van remény. A NEW YORKI IRODALMI KÖR által fenntartott egyetlen ingyenes - hétvégi - magyar iskola amely önkéntes tanárokkal, kizárólag magára utalva folytatja nemzetmentő munkáját, a közönség élénk érdeklődése mellett tartotta meg karácsonyi ünnepségét az Árpád teremben Az ame­rikai himnus és a magyar Hiszekegy eléneklése után a Kör és az iskola vezetősége nevében Somody István méltatta a magyar iskola fontos jelentőségét és beszámolt New York többi kerüle­teiben felállítandó iskolák terveiről, kulturális, sajtó és az is­kola kérdés fokozatos támogatására buzdítva a közönséget. A szép műsor után a jelenlevők hosszas ünneplésben részesítették műsorban szereplő növendékeket, valamint az Irodalmi Kör ve­zetőit: Bodán Margitot, a Kör elnökét, Balogh Lajost, dr. Török Lajost és Somody Istvánt, az iskola vezetőjét, akik New York és az egész magyarság egyik legnagyobb értékét, a magyar gyermekeknek példaszerűen vezetett hétvégi otthonát életre hívták. PIARISTA TANULMÁNYI HÁZ WASHINGTONBAN A Piarista Rend generálisa, főtisztelend: TOMEK Vince Bátori József generálisi delegátus javaslatára Washingtonban felállí­totta az amerikai piarista tanulmányi házat. Nemcsak az amerikai katolikus magyaroknak fontos jelentőségű esemény ez, hanem az egész amerikai magyarságnak is. Eggyel több magyar intézmény az ország fővárosában, amely a magyar érdekeket képviseli és hirdeti. Örömmel üdvözöljük az uj magyar intézményt. Second-class mail privileges authorized at Scranton, Pennsylvania Magyar Végvár 524 Dunmore St. Throop 12, Pa.

Next

/
Thumbnails
Contents