Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
16. oldal Magyar Végvár 1955 január egy közülük idegen érdekeket azolgál. Ennélfogva ezeket manapság csak sajtó-dudváknak minősíthetjük, melye k nem olvasásra, de kigyomlálásra valók. Ez a művelet jelenleg természetesen elképzelhetetlen, mert az emigráció közélete teljes káoszt mutat. Ezt csak akkor lehet végrehajtani, ha az emigráció egységes vezetés alatt áll, amely országonként - felvilágosítással és propagandával - megfelelő erős sajtót biztosit s ezek támogatását központilag szorgalmazza. Egyedül igy lehet elérni azt, hogy a káros és széthúzó, sőt züllesztó hatású sajtó-gyomok az emigráció közösség talaján elsorvadjanak. Mert ez a jelenlegi állapot nem természetes jelenség, hanem beteges tünet, amit mindnyájunk közös érdekéből orvosolnunk kell. 3. / Külpolitikai jellegű elméletek és jelszavak. További széthúzó erőt jelent az u.n. emigrációs külpolitika. Ezalatt mi azokat a sajtóvitákat értjük, amelyek az elmúlt években ‘külpolitika’ címén lezajlottak. Ilye - nek voltak 1947-ben ‘Intermarium’ jelszó alatt, 1951-ben a ‘Puiíadi-lp: u jegyzőkönyv’ által kreált ‘Keleteuropai Állami . eráció1 és az ‘Europa-Mozgalom Keleteuropai Bizoh-ag’-ának megalakulása Franciaországban, 1952-ben a ‘Közép és Keleteuropa Bizottság’, 1954-ben a Telek i Béla-féle* Önálló Erdély’ elméletével kapcsolatos viták, mely utóbbi Telekinek a Nemzeti Bizottmányba való felvételi vizsga-feladatául szolgált, melyet ő gazdái látható megelégedésére jól abszolvált. Most, hogy túlvagyunk rajtuk, láthatjuk, hogy mi értelmük volt? Semm/ Volt politikusok és képviselők komolytalan, alaptalan, irányított vitái, amelyek csak arra voltak jók, hogy számos embert összeharagitsanak s ezáltal a közélet zavarát még inkább fokozzák. Az emigráció a magyar nemzet egy töredéke. 150,000 a 9 millióval szemben. Ez a töredék nem jogosult arra, hogy - itt az emigrációban - a magyar nemzet területi kérdéseiről idegen nemzetiségek hasonló nemzet-töredékeivel, külpolitikai jellegű és területek megváltoztatására — különösen kárunkra — irányuló vitákat folytasson, mert hisz ebben a tevékenységben a józan értelemnek nem sok szerep jut. Az alatt az idő alatt és azoknak a lapoknak hasábjain sokkal hasznosabb kérdéseket is meg lehetett volna vitatni. Pl. az emigráció belső, vajúdó életének problémáit. Ámbár valószinü, hogy ez egyáltalán nem volt célja azoknak, akik eme jelszavakat elindították, mert ha végignézzük a neveiket, kiderül, hogy csaknem kivétel nélkül ugyanazok a nemzetközi figurák, akik annak idejénaz ország harcaiban a defetizmust, a vereséget készitették elő. Most ez hasonló jegyben folyik az emigráció szétzüllesztésére azáltal, hogy a figyelmet elterelik a komoly és életbevágó kérdéseiről s főleg az egymásratalálás és egységalkotás munkájáról. A magyar emigráció külpolitikai tevékenysége idekint nem terjedhet ki területi kérdések megváltoztatására. Mi idekint területi igényeinknek csak a maximumát képviselhetjük vagyis a Kárpátok övezte szentistváni Nagy-Magyarországot, ebből elalkudnia senkinek sincs joga semmit. Egyáltalában mi az emigrációban ilyen értelemben külpolitikát nem folytathatunk, mert nincs ország s erre nem vagyunk feljogosítva. Külpolitikát csak a szuverén magyarnemzet hivatott folytatni. S bizonyos szükreszabott és inkább csak védőleges értelemben a megalakítandó emigrációs csúcs-szervezet. 4. / Belpolitikai jellegű elméletek és jelszavak. , Ezen a téren is megvitatták már a belpolitika minden ágát: az ipart, a kereskedelmet, közigazgatást, közrendészetet, mezőgazdaságot, közlekedést^ Dunahajózást, honvédséget stb. Ezek a hevességgel tárgyalt kérdések is ma már mind az emigráció lomtárában porosodnak. S az eredmény? Ismét egy negatívum. Haszna senkinem sem volt belőle. Legkevébbé a közösségnek, mert elterelte a fi - gyeimet, elrabolta az időt s a teret a sajtó hasábjain, és a nagy nekilendülés létrehozott olyan csoportokat, amelyek eme időszerűtlen részletkérdések képzelt megvló - sitására verődtek össze. Éppen ideje, hogy megkezdjük ezeknek a téveszméknek megszüntetését és ésszerűbb, reálisabb és z közösség életképességét szolgáló hasznos felvilágosítások megindítását. Az ilyen belpolitikai kérdéseken való rágódásra is ugyanazt mondhatjuk, mint a külpoíitizálésra. Jelenleg nincs országunk, tehát belpolitikánk sem lehet. Az ilyen kérdések tárgyalása a kisdiákok golyózásával egyenlő. 5./ Nagyszámú és sokféle egyesület. Ezen a területen működik a legnagyobb széthúzó erő. Ezek az egyesületek nagyrésze egyéni érdekből fakadó apró és suta részletfaladatokért ágál - papiros program - mokon - klikkszerüen összecimhoráló, pártucatnyi taggal. Születésük abból a ferde magyar felfogásból ered, amely már szinte történelmi betegség nálunk, hogy hazafiasságunkfokmérője és kiteljesedése az egyesületek alakitása, amelyek jóformán kizárólag ünnepély de, előadások, felvonulások, bálok, disznóttoros vacsorák, bankettek, kávédéi utánok, piknikek, piketelések és egyéb hazafias jelszavak alatt megrendezett Iritezkötéses és árvalányhajas zajongások öncélú és üres felszínességeiben élik ki magukat. Mindez a sok hangoskodás és zaj csak arra jó, hogy a résztvevőktől fejenként és esténként néhány dollárt ‘bekollektáljanak’, a mozgalmi vezérek és famulusaik learassák képzelt közéleti babéraikat és elkönyveljék a kiirritált tapsokat. Ezek az egyesületek már oly nagy számuak, annyi félék, hogy szinte jellemezni sem lehet többé. Saját magunknak is hosszú időre van szükségünk, hogy tájékozódni tudjunk ebben az egylet-konglomerátumban. Hát még a józan idegenek hogyan vélekednek erről?! Jellemezni csak negatívumokkal tudjuk ezeket. Programmjuk nincs vagy alig van. Ami van, az sem fedi történelmi feladatainkat, amelyekről - kevés kivétellel - még a vezetőknek is csak csökevényes fogalmaik vannak. De azért mind kizárólagosságra tart igényt. A magyar eszményeket, az örök magyar gondolatot csak ők képviselik. A megváltást csak ők hozhatják meg s a felszabadítás egyedül hatékony receptjét csak ők birtokolják. Egymásak nemcsak riválisai, de ádáz ellenségei s minden közösségi kibontakozásnak és átfogó tervek konok kerékkötői, mégjelszavaikban olykor hirdetik is az egységet. Burkolt céljuk a saját klikk uralomra juttatása és a klikkvezérek emigrációs vezetővé, majd országos vezérré való kikiáltása. Habár évek során még azt sem tudták elérni, hogy a pártucatnyit kitevő hívükön kívül nagyobb számú tömeget megnyertek volna, a vezetési elsőbbséget mind maguknak igyekszik elorozni. Ezeknek az apró, klikkszerü emigrációs töredékeknek széthúzó és a közösségre káros hatása abban nyilvánul, hogy nagy számukkal széttagolják, szétforgácsolják az emigráció még hiszékeny csoportjait, azokban azt a hitet keltik és tartják fenn, hogy a hazának hasznos tevékenységet végeznek és igy azok hazafias irányú lelki szükségletének kielégítését ferde irányba, a meddő önámitás révületébe terelik. Belső tartalmat, átfogó tervet, időtálló
