Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6. szám

24. oldal Magyar Végvár 1955 junius re. Eb^ól alakult ki aztán a magyar nép ajkán a szépsé­ges LASZL0 név.. Szent István halála után évtizedekig súlyos belviszá­­lyok, áldatlan testvérharcok emésztik a nemzetet és pusz­títják az országot. Az egymást váltogató gyenge királyok a német császárhoz fordulnak segítségért, akik öröpjmel ragadnak meg minden alkalmat, hogy az országot, mint hű­béri a birodalomhoz csatolják. 1046-ban a nemzeti felke­lés hazahívja Lengyelhonból az árpádházi hercegeket. Ek­kor jön haza ő is szülőivel. Legszebb gyermekéveit Bi­har várában, későbbi kedvenc városában tölti. Itt kapja a­­zokat a mély benyomásokat, mely óta magyarság legnép­szerűbb hősévé avatják; de itt sajátítja el azokat az eré­nyeket is, melyek szentté formálják egyéniségét. Serdülő­korát apja kívánságára a lengyel király udvarában tölti,, a­­hol egymás után tünteti ki magát a pogányok elleni hadjá­ratokban. Apja trónraléptekor tér haza ismét, de apjakorai halála után bátyjával, Geyza Magnussal újra Lengyelhon­ba kényszerül menekülni Salamon elől. Röviddel azután kibékülnek Salamon királlyal és ősi szokás szerint az or­szág keleti egyharmadát: Bihart és Erdőelvét kapják meg. Azonban nem sokáig pihenhet kedvenc várában, Biharban, mert a pogány besenyők törnek az országra -1068 -. Ek­kor aratja a szolnokdobokai Cserhalomnál legszebb, leg­emlékezetesebb diadalát: négy pogány levágása után a le­ányrabló ötödik után ered és kemény tusában azt is legyő­zi. Ezzel egyszerre a nemzet ünnepelt hőse, katonáinak bálványa lesz. Az álhatatlan calamon ázonban a német császárral szövetkezve újra a hercegek ellen tör. A Mo­gyoródi csatában - 1074 - azonban döntő diadalt aratnak. Ez a csata végre meghozza az ország teljes függetlensé­gét és a magyar király elismerését. Ennek nemzetközi el­ismerését jelentette az akkori világ legnagyobb hatalmas­sága részéről az, amikor Geyza Magnus feleségül császá­ri hercegnőt és független hatalmának jeléül gyönyörű a­­ranykoronát kap - a szent Korona alsó része - Bizánctól. Még nagyobb jelentőséggel bir eme királyi korona zománc­képén - Magnus - Geyza Turkia — Magyarország - királya kezében a bizánci bazileusz - császár - hatalmi jelvénye: a horgonykereszt, ami a magyar uralkodónak a bizánci csá­szárral való egyenjogúságát van hivatva jelképezni. Ettől kezdve használják a nyugati kancelláriák és a pápai kúria is a magyar király megszólításánál a 'Rex’ címzést. En« nek a hires, döntő jelentőségű Mogyoródi csatának a hőse szintén László herceg. Bátyja korai halála után - 1077 - lép a trónra, Uralko­dása méltó folytatása s nem egy tekintetben kiegészítése volt Szent TStván uralkodásának. Az elmúlt vérzivataros évtizedek alatt elvadult erkölcsöket megszeliditi; rendet teremt. 0 szervezi be először és véglegesenErdóelvét - Erdélyt - a magyar birodalomba. A besenyők helyére te­lepedett és az ország nyugalmát állandóan nyugtalanító kunokat három nagy csatában döntően megveri: egy részü­ket megkeresztelve az országba telepíti, a többieket pedig a Fekete-tengerig a.magyar király fennhatósága alá vonja. A magyar-horvát-dalmát unióval pedig kijáratot biztosit az Adria felé. így az ország katonai erejével elsőnek bizto­sította és ismertette! el - keleten és nyugaton egyaránt - a nemzet függetlenségét és önállóságát és ezzel a nagyma­gyar gondohqtjés a birodalmi eszme legelső képviselője és megváló sirója lesz. A pogány besenyők és kunok elle­ni harcokban - melyekkel kapcsolatban a legendák ‘harcos fekete karvaly’-ként - karul-fekete sas - emlegetik, aki e­­lől az ellenség ‘karvaly körmétől tépett rucák módjára’ menekült - pedig először ragyog fel a kereszténnyé lett magyarság uj történelmi hivatása: védő bástyát emelni Nyugat kereszténysége számára Kelet hordái ellen. Nem­zetünk vállalta a feladatot és azt évszázadokon keresztül egészen a mai napig híven teljesítette. Egyházi téren is Szent István után ó tett a legtöbbet. Az ő idejében tűnnek el végleg a pogányság utolsó emlé­kei. A meghódított szlavón részek számára magyar terüle­ten Zágrábban püspökséget alapit és azt Szent Istvánról nevezi el - a zágrábi székesegyházban őrzik Szent István fejereklyéjét -, a kalocsai érseket délvidéki hódításaira való tekintettel Bácsra, az erdélyi püspököt Gyula-Fejér­­várra, a biharit pedig Bihar-Váradra költözteti. A Szent Jobb őrzésére a Berettyó völgyében - ahol Márkus ispán 1093-ban fellelte - apátságot alapit; ugyancsak az ő ne­véhez fűződik a bátai, kolozsmonostori és somogyvári bencés apátságok alapítása is. Azzal pedig, hogy a ma­gyar kereszténység első hőseinek: Szent Istvánnak, Szent Imrének, Szent Gellértnek, továbbá Boldog Andrásnak és Benedeknek ereklyéit a pápa engedélyével —1083 - oltárra emelte, minden eddiginél vonzóbb eszményképet állított a magyar kereszténység elé. Hire, neve dicsősége már életében túlnőtt az ország határain. A Nagy Konstantin által 312-ben alapított első lovagrend, a Sárkányos Szent György Lovagrend tagjai kö­zé választja és igy ő lesz ennek első és egyben a mai na­pig egyetlen lovagszentje; leánya, Szent Piroska pedig I­­Iréne császárné néven a bizánci trón legszebb ékessége. A keresztény világ őszinte csodálatát és elismerését még­is azzal fejezte ki legméltóbban, hogy a Clermonti zsina­ton őt választották meg az első keresztes hadjárat főve­zérévé - Imperator -. Ennek a magasztos feladatnak a tel­jesítésében azonban hirtelen halála - 1095 - megakadályoz­ta. Legnépszerűbb királyunk, legnagyobb hadvezérünk és egyetlen katonaszentünk egyéni nagysága és nemzeti je­lentősége mégis abban csúcsosodott ki, hogy fönséges e­­egyéniségével egyszerre feloldotta a kínzó ellentéteket; a Szent István halála után három részre - pogány-keleti keresztény-nyugati keresztény - szakadt magyarságot meg­békéltette, egységbe fogta, rettenthetetlen bátorságával párosult életszentségével az ősi magyar pogány virtust és bátorságot megszentelte, a keletről magunkkal hozott tiszta erkölcsöt és a nő iránti tiszteletet keresztény lova­gi eszménnyé magasztositotta és az egész magyar lelkisé­get valóban kereszténnyé tette. Végül pedig- de nem utol­só sorban - a magyarságot Szent István szellemi végren­delete értelmében végleg és elválaszthatatlanul a nyugati keresztény kulturközösséghez kapcsolta. A magyar nép még életében szentként tisztelte. Hős­tetteiről, cselekedeteiről legendák keltek szárnyra - Tor— dai-hasadék, Szt. László pénze, füve, forrása stb. - Halá­lakor a nemzet apraja-nagyja úgy siratta, mintha tulajdon édesapját veszítette volna el. Biharváradi sírját hamaro­san sűrűn látogatták, mint zarándokhelyet. Országos pe­rekben sirja fölött döntöttek. Mikor III. Béla 1192-ben fé­nyes ünnepségek között a pápai delegátusok jelenlétében az oltárra emeltette, a rajongók serege fényes csillagot látott kigyulladni a biharváradi székesegyház fölött. A költők, művészek a mai napig nem fáradtak bele tetteinek dicsőítésébe; de nem pihent a nép képzelete sem, hanem megállás nélkül szövögette azokat a legendaszálakat, me­lyek részben már életében körülfonták alakját. Róla zeng­tek legszebb középkori himnuszaink és fohászaink, gyö­nyörű lovasszobrát a hires Kolozsvári testvérek készítet­tek. Nagy Lajos trónralépésekor - 1342 - elzarándokol a sírjához és a biharváradi országgyűlés előtt fogadalmat tesz a legnagyobb magyar király eszméinek követésére és végakarata szerint örökálmát holt poraiban Szent László lábainál óhajtotta pihenni. A törökverő Hunyadi János is róla nevezi el elsőszülött fiát. A magyar népben évszáza­dokig élt a hit, hogy a Magyarok Istene - a Hadúr - a ma­gyar népet Szent László közbenjárására nemzeti küzdel­meiben mindig megsegíti. A székely katona is évszázado­kig hitt abban, hogy a székely nép pátronusa - első- kirá-

Next

/
Thumbnails
Contents