Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6. szám
22. oldal Magyar Végvár 1955 junius vagy cselekvésig ragadja őket. A Magyar Kultúra olvasóit mindenütt meg lehetett ismerni, mert ők voltak a meg nem alkuvók, a bátrak, a harcosok, az öntudatosak, az Egyházzal mindig mindenben tűzön és vizen keresztül egyetérzők. A Magyar Kultúrának kortörté ne Imiié g annyira fontos szerepe volt, olyan tetteknek, akcióknak és mozgalmaknak lett az elindítója, amelyek sorsdöntő hatással voltak nemcsak a magyar katolikus Egyházra, hanem az egyetemes magyar közéletre is. Ez a folyóirat indította el pl. Budapest hitéleti, illetve lelkipásztori átszervezésének mozgalmát, a magyar közélet megtisztitásávágyát. Mindegyik nagy horderejű kezdés és indítás, melyeket hol egyedül, hol karöltve, hol teljes eredménnyel, hol pedig csak részleges sikerrel harcolt ki a Magyar Kultúra. . Eddig tart a könyből kivett rész. Amit akkor katolikus vonalon elindítottak, az - ma inkább, mint valaha - érvényes általános keresztény vonalon, Akkor ó'k Isten Egyházáért és a magyarságért vívott harcukat tekintet nélkül az ellenfél és támadó nevére, hivatalára a legfőbb Célért akár önmaguk feláldozásával és mártiromság vállalásával is hajlandók voltak megvívni, vájjon az utókor gyengébb és gyávább lett? Mindszenty hercegprimás, sok-sok katolikus pap és protestáns lelkész áldozata, hitvallása a vérpadig is igazolja, hogy a keresztény magyar gondolatot elpusztítani nem lehet, nem tudják. Az amerikai magyarságon a sor, hogy félretéve mindent, ami elválaszt, kó'vesse azokat, akik ma kongatják a harangot, meggyujtották a fáklyát az Istenhit, a keresztény magyar világnézet s a magyar szabadság kivivása érdekében. Ezeknek a céloknak elérésére szükséges a NAPILAP! Negyven évvel ezelőtt a katolikus magyarok egyedül indultak el, ma mi minden magyart hivunk! Magyarságunkért való harcunkban egyesülnünk kell. Elválasztva elveszünk, összetartva győzünk! Ebben a harcban nem lehet különbség katolikus és protestáns között. Mindnyájan ugyanannak a hazának fiai vagyunk! A közelmúltban elhunyt SCHULTZ IGNÁC halála alkalmával az u., n. ‘magyar’ sajtó úgy parentálta el őt, mint aki magyar ügyekben is ‘fáradozott’. Ennek a ‘magyar’ sajtónak becsületes* magyar’ voltára, ‘igazságos, a tényeknek megfelelő’ tudósítására vonatkozólag volna pár szavunk. Továbbá azokhoz a nagy magyarokhoz is, akik unos-untalan a hordó vagy szappanos láda tetejére ugrándozva védik a ‘magyar ügyet’ ellenünk. Ezek a nagy magyarok szótlanul mentek el Schultz Ignác meghirdetett magyarsága mellett. Mi nem. Nincs szándékunkban halottakkal vitázni, sem őket megrugdalni haláluk után. Nem mi kezdtük. Ha az amerikai ‘magyar sajtó’ nem hangsúlyozta volna ki Schultz ‘magyarságát’, még a nevétsem hoztuk volna fel. Azonban újra az amerikai ‘magyar sajtó’ HAZUDOTT, nem tévedett, de HAZUDOTT, tudatosan félrevezetve az amerikai magyarságot. SCHULTZ Ignác nem fáradozott magyar ügyekben, azaz igen! Schultz Ignác a cseh kormány fizetett ágense volt, aki a magyarok közé furakodva kémkedett a csehek számára!. Es EZT a SCHULTZ Ignácot ajánlották be a magyaroknak, mint a magyar ügyek harcosát! Ajánlották a magyarok jóindulatába még halála után is. Magyar Testvér, ez a ‘magyar’ sajtó és ez a ‘magyar’ sajtó dirigál Neked is, képvisel Téged is, ha akarod, ha nem! Pedig akarod, mert ha nem akarnád, akkor tennél is valamit. De eddig csak szidtad, talán azért, mert az efajta nemtetszés nyilvánítás a legolcsóbb, legpraktikusabb, hisz nem kerül egy centbe sem, no meg a mérgedet is kifújtad. Hát nem praktukus? Azonban térjünk vissza SCHULTZ Ignác esetére. Kezünk között van a US Attorney General-nak a Kongreszszushoz küldött jelentése az ‘idegen ügynökök regisztrálásáról és azok aktivitásáról’, amely a következőképpen hangzik: Report of the Attorney General to the Congress of the United States on the administration of the Foreign Agents Registration Act of 1938, as amended. June 1945. To the Senate and House of Representatives of the United States of America in Congress assembled: I have the honor to report on the administration of the Foreign Agents Registration Act of 1938, as amended, pursuant to Section 11 of that 'ct which reads as follows: 'The Attorney General shall from time to time, make a report to the Congress concerning the Administration of this 'ct, including the nature, sources, and content of political propaganda disseminated or distributed.’ The report deals principally with the period from June 1942 when the administration of the Act was transferred to the Department of Justice from the Department of State, to December 31, 1944. A Schultz Ignácra vonatkozó rész a következő: Page 245 & 246 App. IV. -82 SCHULTZ, Ignác Exemption No.211. 325 East Eightieth Street Filed October 17,1944. New York, N.Y. Foreign Principal: Czechoslovak Government: 'Czechoslovak Government In — formation Service, 1790 Broadway, New York, N.Y.’ Nature of Agency: 'Member of Czechoslovak Parliament for Hungarian Minority...receiving /salary/ from the Czechoslovak Treasury through the Czechoslovak Gov’t. Information Service.! Activities for Foreign Principal: Agent reports that his functions include 'collecting material of Hungarian political and public life in America and Europe for the archives /press clippings/ of Czechoslo- Gov't. Information flervice...Contact with Czechoslovaks of Hungarian origin as well as with democratic Hungarians. Informing Czechoslovak Government Information Service of Hungarian matters.’ Other Activities: Agent reports that he is president of the American Association of Czechoslovak Hungarians,, New York City, an officer of the American Federation of Democratic Hungarians, New York City, and a member of the editorial board of the 'Hare’ /Fight/, a Hungarian-language publication in New York City. Eddig szól a jelentés SCHULTZ Ignác személyét illetőleg. Ebből világosan kitűnik, hogy SCHULTZ Ignác a cseh kormány fizetett kémje volt a magyar oldalon. Az, aki a cseh kormány zsoldjában állott, még a legvadabb fantáziával sem nevezhető a magyar ügyek harcosának, mint azt a Nemzeti Bizottmány hitalos sajtókulija a magyarsággal elhitetni akarta. Aki feldicséri a kémet, nemzete árulóját, az maga nem lehet mások bírája, sőt az maga is a hazaárulás bűnébe esik. Egyébként, amikor Kállay Miklós levelében ‘támadásokról’ beszél, gondoljon Schultzra, a Bizottmányra, Szabadságra, stb.! NEM VÁDOLUNK. BIZONYÍTUNK !!! DE
