Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6. szám
18. oldal Magyar Végvár 1955 junius gyár célokért. A demokratikus elvek nem Írják elő a hasraesést, hanem az emberi jogokért való maradéktalan küzdelmet. E jogokból a magyarság sem lehet kizárva, de még második vagy harmadik helyre szorítva sem. Idézünk: ‘A most folyó élet-halál harcban a bolsevizmus ellen, sem Amerika vagy más kormány politikáját sem a FE munkáját közvetlenül nem tudjuk igénybe venni a speciális magyar és annyira jogos sérelmek tárgyalására vagy azok elismerésére. A Nemzeti Bizottmánynak azonban kötelessége, hogy soha azokat fel ne adja és ne tűrje a magyar érdekek és szempontok kikezdését. Hibát követne el, ha adott helyzetben, mint testület tovább menne.' Ezt a 'hibát' a FE-nál érdekelt többi nemzetek képvisel ói mégis lépten-nyomon elkövetik. Az átlátszó ‘magyar’ szerénység lehetővé teszi, hogy a trianoni ‘igazságot’ közel 4G évi visszautasítás után, Amerika is ratifikálja. A magyar ügy függvénye a bolsevizmus elleni általános harc sikerének, - ez természetes, de ez nem jelentheti azt, hogy önállóságát elvesztette. Általános boldogság, béke, megelégedett* ség nincs. A világ békéjét és boldogságát az egyes országok békéje és boldogsága adja meg. Egyébként Kállay megnyugtatását tragikusnak tartjuk. ‘A Nemzeti Bizottmánynak kötelessége, hogy a magyar jogokat ne adja fel és a magyar érdekek kikezdését ne tűrje.’ A szenvedő ország szabad ‘képviselete’ hangsúlyozza ezt ki. Következésképen nem tartják ezt magától értetődőnek. A kihangsulyozás szükségességét a cselekedetek hiánya igazolja. A bizottmányi karosszékből Pfeiffer odaszól Peyernek: Figyelj ide Peyerkém! Nem lehetne később?!..,, látod, hogy olvasok! Most Peyerkém, mert később elfelejtem! Na, egye fene! Peyerkém, én a magyar jogokat soha fel nem adom! Ks miért mondod most ezt nekem? Mert később elfelejtem... Már megint szentimentális hangulatban vagy?! így születtem. De később marxista lettél... és különben is ne zavarj! Kihez beszéljek, ha már hozzád sem lehet? Beszélj magadban. És Pfeiffer beszélt. Ilyen és hasonló dia- és monologok biztositékai ma a magyar jövőnek. Wilson elnök annak idején, szorgos kutatás után sem találta meg Magyarországot a térképen. Ebb ől folyóan Kállaynak magas helyekre való hivatkozását bár kell ótisztelettel fogadjuk, de nem tekintjük ‘Magna Carta’-nak. Már azért sem, mert demokratikusan gondolkodunk, nem hiszünk szentséges orákulumokban. 1918 óta a nyugati nagyhatalmak katasztrofálisan sok tévedést követtek el. Különösen Magyarországgal kapcsolatban. Ha Kállay ezt nem ismeri el, nem kíván harcolni a tévedések megszüntetése érdekében, — akkor miért van iti? Az exil kormányok mindég az elnyomott, rabságba sülyedt nép igazi akaratát kívánják kidomborítani. Elsősorban a hazai, tehát nemzeti jogokat és érdekeket megvédeni. Erről még akkor sem mondhatnak le, ha működésűk meghurcoltatásokat, hátrányokat eredményez. Kállay Miklós által dicsőített Bizottmány újítást vezet be e téren. Ok speciális magyar sérelmek tárgyalására sem Amerika, sem más ország, sem a FE munkáját és segi tségét nem tudják igénybe venni. Vájjon kiét tudják? A közvetett utakra való utalás vájjon újabb földalatti mozgalmakra vonatkozik?! Ha semilyen segítséget igénybe venni nem tudnak, miért kívánják az emigrációs tömegek támogatását?! Éjre a kérdésre tulajdonképen választ nem is várunk. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy ez hivatalos titkot (?) képez. A FE összetételére most nincs szándékom kitérni. Erről már eleget Írtak. Erről Kállay Miklós csak lakonikusan és kellő tapintattal emlékezik meg. Idézünk: ' Nekünk meg kell értenünk, hogy néha az irányelvekben és a személyek összeválogatásában őket más szempontok vezetik, mint bennünket, - akik közelről láttuk, szenvedve, vérezve éltük át a szörnyű időket. Ok madártávlatból nézik a dolgokat, tárgyilagosnak és helyesnek gondolják, ha minden árnyalatot felhasználnak egyedüli céljuk, a bolsevizmus elleni harcban. És vegyük tudomásul, hogy Amerika a világ legdemokratikusabb országa, ahogy az az ország történelmi felépítéséből és polgárainak öszzetételéből is megváltozhatatlanul következik.’ /Az emigrációban kissé leszoktam a gumiból készült hivatalos mondatokról. így csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült a fentieket visszaadnom. E mondatok áttekintésére úgy hiszem, legalkalmasabb helyzet a kézállás. A megnövekedettvérkeringés ugyanis felfrissíti az agyat. Fokozott megerőltetésre készteti./ Az idézetből megállapítható, hogy a színárnyalatok tobzódása demokratikus» A tanácsköztársasági nagyfiú, a marxista atyafi, a bolsevizmust annak idején kiszolgáló egyéb kreatúrák élet-halál harca a bolsevizmus ellen! Phü, de szépen hangzik! Miután a színárnyalatok tobzódását Kállay demokratikusnak tartja, önként felvetődik egy kérdés. Eme meghatározás minden színre értendó-e avagy csak bizonyos színekre? Minden oldalra-e avagy csak bizonyos oldalra? Ismét kíváncsiskodtunk —, elnézést kérünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy ‘hivatalos titokkal’ állunk szembe. Kállay Miklós később ‘közjogi’ magyarázattal is szolgál. ‘A MNB nem parlament, a VB pedig nem kormány.’ Erről tudomásunk van közjogi fejtegetések nélkül is. Ha tehát az exil kormány nem kormány, az exil parlament nem parlament, - cskis exil diktatúráról beszélhetünk.És beszélünk is, mert ez a valóság. ‘Ami a Magyar Nemzeti Bizottmányt illeti, nemcsak a terület, az állampolgárok és a szuverénitá s egyéb tényezői hiányzanak, de tagjai szétszórtan élvén a világban, összejönniük nem lehet, ami a parlamentáris élet lényegét, a szóbeli meggyőzést, a kérdések kitárgyalását eleve lehetetlenné teszik.’ /Phüüüü!/ Tomcsányi közjogát Kállay régen lapozgathatta, igy fogalomzavara menthető. Bár az sincs kizárva, hogy a ‘bölcsesség’ érdekében elfogalmazta magát. A terület, a polgárok és a ‘szuverénitás egyéb tényezői’ nem a parlamentarizmus előfeltételei, hanem az államé. Még ma is léteznek államok parlament és parlamentek állam nélkül. Hogy egyebet ne említsünk, a UN székház is eléggé impopozáns épület ahhoz, hogy a mellette haladó észrevegye. A nemközi jog és a nemzetek közötti jogtalanság sok érdekes esetet kitermel. Helyesebben tette volna Kállay Miklós, ha a közjog helyett inkább a büntetőjogra hivatkozik. A Bizottmány rosszindulatú tehetetlenségét közjoggal menteni határozottan előkelő, de csak kevesek számára meggyőző. Kállay ‘közjogi’ elméletéhez még azt is hozzáadhatjuk, hogy az ‘állampolgárok’ nagy tömege külföldön él. Tehát, ha a terület szuverénitás sajnos hiányzik is, a nép, minden ellentétes híreszteléstől függetlenül, képviselve van. Miután pedig a külföldön szétszórt magyarság parlamentáris összejövetelekre ‘képtelen’, - kötelessége elfogadni ellenségeinek határozatait. ‘Spokesman’-jai azok legyenek, akiket felszabadulás esetén a magyar nép bunkósbottal vár. A továbbiakban Kállay megnyugvással állapítja meg a Végrehajtó Bizottság lázas tevékenységét. Az exil kormány hosszú évei alatt: 1./ Irtok egy levelet a FE vezetőségéhez. Azért tették, mert
